Olaszország mindig is a szívünk csücske volt. Bármerre is jártunk, legyen az a Toszkán régió, vagy Liguria, Lazio, Lombardia, Umbria vagy éppen Campania régiója, mindig elvarázsoltak minket. A legtöbbször azzal, hogy mennyire különböznek egymástól ezek a területek és persze a székhelyek is. Firenze, Róma, Nápoly mind egy-egy különleges, kaotikus világ.
Legutóbbi utazásunk Nápolyba röpített minket. A városba, melynek UNESCO világörökségi listás, történelmi óvárosát körülöleli egy szenvedélyes, zsibongó, motorbicikliktől hangos és eldobált szeméttől szagos, szürkésbarna színű metropolisz. Falain graffitik hirdetik a múltat, a jelent és a jövőt; azt az időt, mikor a görögök K.e. 8. században megalapították a várost, majd mindenki magának akarta, a rómaiaktól az anjoukon keresztül a bourbonokig.
Falfirkák mesélnek a régmúlt árulásairól és az új idők problémáiról, illetve arról a soha nem múló szenvedélyes szeretetről, amivel a helyiek a város felé fordulnak. Ha sétára indulunk a városban – és néha kicsit letérünk a turistáknak ajánlott útvonalakról – akkor ezt az oldalát is felfedezhetjük Nápolynak. Mert ugyanúgy, ahogy Budapest és más európai város esetében is, Nápolynak legalább két, ha nem több arca van. És ha szeretnék megismerni az igazit, akkor mindegyik oldalát látniuk kell.
Várak, keresztek és vér
A történelmi óváros az első, ahova eljutunk. Ahogy itt kevergünk, szűk sikátorokra, apró titokzatos templomokra, katakombákra és föld alatti barlangokra bukkanhatunk, a fejünk fölött pedig ott lobognak a szárítókötelekről lógó mosott ruhák. Van ebben az egész macskaköves kavalkádban valami magával ragadó. A hatást persze fokozza a sok templom, amik meghatározzák a városképet. Ugyanúgy megtaláljuk ezeket a nagy tereken, mint a nemesi villák és az antik rezidenciák közé ékelődve.
Az egyik legfontosabb ilyen szent épület a világszerte ismert San Gennaro székesegyház, vagyis Nápoly hatalmas katedrálisa. A 14. században épült templom három évszázaddal később egy nagy földrengésben megsérült, ekkor barokk stílusban építették újjá, majd neogótikus stílusú homlokzatot kapott. Falai közt őrzik a város védőszentjének, San Gennaro-nak a vérét, amihez különleges körmenet is kapcsolódik. Az ereklyét egy évben kétszer kihozzák a templomból – május első szombatján és szeptember 19-én – ilyenkor, ha az egyébként szilárd halmazállapotú vér újra cseppfolyóssá válik, akkor minden veszély elkerüli a várost a következő egy évre. De ha nem történik meg ez a csoda, azt nagy baj közeledtének értékelik.
Ezt a legendát két időpont is alátámasztja a helyiek szerint. Amikor 1944-ben nem történt meg a csoda, kitört a Vezúv vulkán, és amikor 1980-ban ismét csoda nélkül maradtak a nápolyiak, még abban az évben földrengés sújtotta a régiót. Ha valaki éppen arra jár szeptember 19-én, jól figyeljen az üvegcse tartalmára. De a katedrális nem csak ezt az érdekességet őrzi; itt található Európa egyik legrégebbi keresztelőkápolnája is. A nápolyi dóm egyébként része a város UNESCO Világörökségi belvárosának.
Mivel jeleztük, hogy a városban sok a templom, ezért a katedrális mellett nézzük meg a gótikus stílusú San Lorenzo és a San Domenico Maggiore templomokat, illetve a barokk Gesú Nuovo-t is, mely eredetileg egy 1470-ben épült palota volt. Közel száz évvel később került a jezsuiták tulajdonába, akik aztán templommá alakították. A gyönyörű, kidolgozott és különleges templom barokk homlokzata csillogó gazdagságot rejt, melyet ingyenesen meg is tekinthetünk.
Ha Nápolyban járunk, nem hagyhatjuk ki a Castel Nuovo-t, vagyis az Új Várat a programok közül. Ez a város egyik jelképe és leghíresebb szimbóluma is. Anjou Károly építtette a 13. században, de azóta többször bővítették és át is építették. Ma múzeum található benne, mely minden nap látogatható, a belépő 6 euró. A második a "tojásvár", vagyis a Castel dell'Ovo, ami a tengerpart mentén található és egy pihentető, csöndesebb hely ebben a kaotikus városban. Tetejéről gyönyörű kilátás nyílik a város part menti látképére.
Irány a föld alá, várnak a titkok
El se hinnék micsoda alagútrendszerek húzódnak Olaszország harmadik legnagyobb települése alatt. Ha lemerészkedünk, készüljünk fel egy olyan elképesztő túrára, ahol egymást váltják a szűk járatok és a város nagyságú, régi autókkal és utcatáblákkal telepakolt „sétálóutcák". Nápolyban egyszerre kettő föld alatti tufába vájt labirintust is találhatunk. Az egyik a Napoli Sotterranea, vagyis a "Föld alatti Nápoly", mely 80 kilométer hosszan húzódik a város alatt. Az L1-es metróvonal Dante megállójától 700 méterre található bejáratot a Piazza San Gaetano-nál rejtették el. Innen indul az a másfél órás vezetett túra, aminek az ideje alatt felfedezhetjük a város alatt futó alagutakat, csatornákat, bányavájatokat, vízvezetékeket és katakombákat. Bár minden szakasza nem látogatható, de a szűk és sötét helyen talán még a nem klausztrofóbiásoknak is elég másfél óra. Az angol és olasz nyelven tartott vezetett túra 10 euró felnőtteknek.
A másik föld alatti látványosság – és a résztvevők szerint, az egyik legizgalmasabb program a városban – a Tunnel Borbonico, azaz a Bourbon-alagút. Az útvonal a királyi palotát kötötte össze a Piazza Vittoriával, és 1853-ban rendelték el a megépítését. II. Ferdinánd király úgy gondolta, hogy tökéletes menekülő útvonal lenne a királyi család számára, illetve ezen keresztül biztosítani lehetne a palotát védő katonák utánpótlását. Végül menedékként használták a helyiek a második világháború ideje alatt. Az alagútban az évszázadok alatt felgyülemlett egy csomó szemét; találhatók itt kivilágított autóroncsok, utcatáblák, szétázott vizesblokkok és nővéri szobák is, ahol kádak, székek korrodálódnak szüntelen. A felnőtt belépő 10 euró. A harmadik föld alatti program a San-Gennaro katakombák felkeresése, mely főleg a katolikusoknak és a történelem kedvelői számára lehet érdekes.
Betlehemek minden napra
A város rengeteg más – kézműves, antikvitás és szuvenír – vásárlási lehetőséget is kínál. Elképesztő, hogy mit találunk például a Via San Gregorio Armeno-n, mely a betlehem készítők utcája. A szűk és hangulatos utcán karácsonykor több mint fél millió turista keresi fel az üzleteket, hogy eredeti nápolyi figurákat és élethű jászolokat vásároljanak. De az üzletek nemcsak az ünnepekkor tartanak nyitva; egész évben várják a vásárlókat, így bármikor vissza lehet térni ide, akár még egy kicsit kérdezősködni is.
Nápolyban az egyedi, saját tulajdonban lévő műhelyek és családi vállalkozások még mindig jobban elterjedtek, mint az országos, franchise jellegű boltok. A nápolyi szabóságok még ma is vonzzák a külföldieket, a szűk utcák és a belsőudvarok pedig tele vannak itt készített bőrkesztyűt, kerámiát, vajpuha táskákat árusító butikokkal.
Ahol jó fogásokat és érdekes üzleteket, illetve embereket találni, az a Via Benedetto Croce, ami egy energikus, soha el nem fáradó utca. Persze mindenkinek az ízlésére van bízva, hogy Nápoly melyik részét találja szimpatikusnak.
Isteni ételek társaságában
A nápolyi régiót vulkanikus talajjal, gyönyörű tengerrel és sok-sok generáció kulináris tudásával áldották meg, így gasztronómia terén igazi nagyágyúnak számít. Itt találjuk az ország legjobb pizzáját, tésztaételeit és kávéit, a leggusztább utcai kifőzdéket, és olyan jellegzetes ételeket, mint a kellemesen fokhagymás spaghetti alle vongole, vagyis a spagetti kagylóval, vagy a parmigiana di melanzane, a padlizsán parmigiana. Az étel itt sokkal többet jelent, mint a napi kalória bevitel; örömet szerez annak, aki készíti, és annak is, aki megkóstolja. Ebben rejlik Nápoly igazi varázsa.