Különleges, többszáz éves építményeknek látszanak a Colorado Springstől alig néhány mérföldre található Manitou Springs Dwellings épületei, ezért nem véletlen, hogy turisták százai hajtanak be a kerítéssel körbezárt területre. Csalódás csak azokat éri, akik azt gondolják, hogy valóban ősi falak között kóborolhatnak, márpedig a sziklamélyedésekbe épített anyagházak - pueblók - alig több mint 100 évesek.

Egy neves régész, Edgar Lee Hewett elképzelései alapján készült a közeli Cortez nevű falu indián településén fellelt anyagok felhasználásával. A turisták zömét azonban ez egy cseppet sem érdekli, hiszen a spártai egyszerűségű és kivitelű épületek pár perces bejárása után a valóban eredeti tárgyakat bemutató múzeumban, de sokkal inkább annak hatalmas shopjában barangolnak. Ez utóbbiban valóban nagyon nehéz megállni, hogy ne vegyen valamit az ember. Gyönyörű "indián" takarók, csöbrök, álomfogók csábítják költekezésre a látogatót.

A pueblo maga nem különösebben érdekes látványosság. Állítólag már időszámításunk előtt is ilyenben laktak az itt őslakós indiánok, Coloradóban például az anasazi törzs tagjai. Sőt, ha hihetünk a tájékoztató táblának, az általunk meglátogatott pueblo hat szobájában is laktak egészen 1984-ig. Az alacsony mennyezetű szobákban, termekben folyó hétköznapi életet a múzeum vitrinjeiben kiállított tárgyak és néhány korai film vetítéséből lehet megismerni.

Aki azonban közelebbi ismerettséget szeretne kötni e különleges épületek lakóival, nehéz helyzetben van. Az Új Mexikóban, Coloradóban és Arizona államban található pueblók - magyarul falvak - nagy része már eltűnt, de legalábbis átalakult. A legnagyobb épen maradt ilyen település a Pueblo Bonito, amelyet szintén az anasazi törzs lakott. De a Chaco Canyonban található egykori településen már csak kilenc többemeletes lakóház romjai láthatók. Azért ugye, meg minek odamenni...

Érdemesebb tehát egy kicsit délnek venni az irányt és Santa Fe érintésével - szép mexikói stílusú város, csodás épületekkel és szemet gyönyörködtető, valamint roppant drága ötvösmunkákkal -, meglátogatni Taos városát. A "szentendrei stílusú" vagyis kifejezetten csak turisztikai célpontokkal - értsd étterem, ajándéktárgy bolt, bár és boltocska - teleszórt település szélén ugyanis egy valódi pueblót lehet bebarangolni.

Az UNESCO világörökség részét képező néhány épületben még most is laknak, de az indiánok nagy része már a közeli településekről jár be az egykori faluközpontba mütyüröket árulni, sütiket szervírozni és idegeneket vezetni. A taosi írások szerint ma ez az egyetlen pueblóban élő indián közösség az Egyesült Államokban, saját törzs- és hadi főnökkel. A többemeletes agyagházakban ma sincs víz és elektromosság - van viszont ajtó és ablak, ami amúgy ismeretlen volt egykor. A hálóhelyiségek a föld alatt voltak, míg a napi élet a föld feletti szinteken folyt. A bejáratot létrákról lehetett megközelíteni, és ahogy az a régi Karl May és Cooper történetekből ismerős a pueblo lakói így, a létrák behúzásával tudtak védekezni támadások esetén.

Az állítólag többszáz éves házakban ma aranyáron lehet csecsebecséket, ezüst ékszert, szőtteseket vásárolni - mind itt, a faluban vagy környékén készül. Állítólag. Mert azért érdemes alaposan megszemlélni a drága szerzeményt, nincs-e rajta véletlenül egy árulkodó "Made in China" felirat...