Gyorsan megláttátok egy útikönyv lehetőségét a Bodeni-tóban? 

Az ideköltözéskor tudtuk, hogy egy turisztikai régióba jövünk, de nem ismertük a lehetőségeit. A férjemmel mindig is nagyon aktív életet éltünk, szeretünk utazni. A Bodeni-tó pedig itt volt mellettünk. Úgy tehettünk napi kirándulásokat, hogy közben három országot: Ausztriát, Németországot és Svájcot is bejárhattuk. Sokszor még este, munka után is bicajra pattantunk. Sőt, most is pattanunk és elkerekezünk a tóhoz vagy a Rajnához. Kiderítettem, hogy nincs magyar nyelvű útikönyv a környékről, ezért elkezdtem tudatosan gyűjteni az információkat, a férjem pedig a fotókat készíteni.

Mennyi idő alatt gyűjtöttétek a hozzávaló élményeket?

Úgy három éven át. De már a kiköltözéskor is írtam az Élet sója blogot élményeinkről, amely a férjemmel közös gyerekünk: ő a fotós, én az író. Annyi élmény ért itt bennünket, hogy folyamatosan jegyzetelnem kellett. Akkor még nem voltam benne biztos, inkább csak reméltem, hogy egyszer ebből papíralapú könyv lesz. De utazás közben például én is szeretem, ha a kezemben van egy olyan könyv, amely nem egy lexikon, hanem egy érdeklődésemet felkeltő leírás az adott helyről. És olyan tippek vannak benne, amiket valaki már kipróbált, megtapasztalt.

Az internet fantasztikus dolog, de nem mindenki szereti használni, és időnként nehéz eldönteni, hogy az adott információ hiteles-e vagy sem. A könyv még mindig hitelesebb. Legalábbis én úgy írtam, hogy minden, ami benne van, az a mi élményünk és a mi fotónk. Nemcsak, hogy ottjártunk a helyeken, de többször is megnéztük és kipróbáltuk azokat. A blogon - és most már a könyvön - keresztül is azt láttam, hogy rengetegen érdeklődnek ilyen úti célok után. Itt minden egyben van, az aktív és a passzív nyaralási lehetőségek, a modern és a történelmi, az egyszerű és a luxus.

Gazdagon felszereltétek fotókkal a könyveteket, volt kalandosabb fotózásotok is?

Manapság már sehova nem megyünk a kamera nélkül. Egyszer volt egy krimibe illő fotózásunk Reichenau szigetén. De az is csak azért, mert éppen egy német krimit forgattak a szigeten, amikor mi gondtalanul sétáltunk, a hátunk mögött pedig ezerrel jött egy rendőrautó. Láttuk mi előtte, hogy integet valaki távolról, de gondoltuk, biztosan nem nekünk. Kiderült, hogy de igen. Gyorsan beugrottunk a kolostor kertjébe, és onnan figyeltük, ahogyan felveszik a rendőrautó bekanyarodását. A kamerákat nem láthattuk, mert csak a gyors befordulást vették egy ház kertjéből. Leginkább az optimális idő és látkép hajkurászása volt a kihívás. Itt a levegő legtöbbször párásabb, így nem annyira látszanak a hegyek, mint, ahogyan mi szerettük volna megmutatni. 

Hat éve mi vitt titeket Kaposvárról a Bodeni-tóhoz?

Kiköltözésünk előtt hét évig Kaposváron éltünk, de a férjemmel mindketten kistelepülésről származunk. Vágytunk a nagyvárosi életre, elsősorban a sokszínű kulturális és gasztronómiai élet miatt, de Németországba költözéskor egy kelet-német és a Bodeni-tó melletti munkalehetőség közül kellett választanunk. Én kapásból utóbbira szavaztam, gyerekkoromban már jártam itt egyszer és csodaként élt az emlékeimben. Férjem nem akart keletre menni, így végül Hegau vulkánjainak lábához kerültünk, a svájci határ mellé, alig 10 kilométerre a Bodeni-tótól.

Mi volt az, amit a legnehezebben szoktatok meg kiköltözés után?

Talán azt, hogy ne aggódjunk, mert itt nem a rosszindulat dominál. Időnként féltem, hogy valamit rosszul csinálunk, és akkor megbüntetnek, felszólítanak, kiközösítenek. De szó nem volt ilyenről. Inkább udvariasan elmagyarázták, mi az amit másképp csinálnak. Furcsa volt, hogy a hatóság itt nem a büntetéssel kezdi, nem erőből ér el valamit, hanem magyarázattal. És ezt hat év után is így gondolom. Nemrég kaptam meg az idegenvezetési lehetőséget Németországban - csomót görcsöltem rajta, mert tudom, hogy Magyarországon ez mekkora keréken fordul meg. Ezért itt hárommal több hivatalt hívtam fel, mint kellett volna, de mindegyik megnyugtatott, ne aggódjak, csak csináljam.

Van kedvenc helyetek a Bodeni-tó környékén? 

Nagyon sok, az egyik Reichenau szigetén. Ott tartottuk az itteni magyar barátainknak a könyvbemutatót is. Maga a sziget a Világörökség része, mert három, több mint ezeréves templom és egy kolostor van rajta. Ide jártak Nagy Károly fiai tanulni a IX. században, és ez Dél-Németország leghíresebb zöldségtermesztő helye is. Van egy pont, ahonnan 360 fokos kilátás nyílik a környékre, egy régi teaház mellett. Sokan nem ismerik, néhány olyan helyinek is mi mutattuk meg, akik már 30 éve itt élnek. De nagy meglepetés volt nekem az osztrák város, Bregenz és környéke, valamint a svájci Stein am Rhein település is. Mindig szívesen megyek Meersburgba, amelynek kétszintes az óvárosa és fantasztikus látványt nyújt az Alpok a várból. A Höri fésziget nyugodt hangulata is vonz, ahol az olyan nagy német művészek laktak, mint pl. Hermann Hesse vagy Otto Dix, és ma is sokan inspirálódnak itt. A személyes kedvencem még III. Napóleon édesanyjának kastélya az Arenenbergen, amely egy csöppnyi Franciaország a tó mellett.

Van még vakfolt a saját tó-térképeteken? 

Úgy érzem, hogy jól körbejártuk a tavat. Talán inkább csak az lehet, hogy nem éppen akkor voltunk egy helyen, amikor annak a legnagyobb attrakciója van. Ilyen például az íriszrét Eriskirch mellett, amely ebben az évben már fent van a listánkon. Májusban virágoznak, mi is megnézzük majd. A másik bakancslistás dolog még a tó körbebicajozása. Részletekben már megtörtént, de idén ezt egyszerre, 3-4 nap alatt szeretnénk megtenni, anélkül, hogy közben hazajönnénk. Összesen 270 km, és a tó végig a látómezőnkben lesz. Már alig várjuk.

A német ízeket sikerült beépíteni a konyhátokba? 

Előítéletekkel jöttünk a gasztronómia terén Németországba, de mára rájöttünk, hogy el lehet felejteni a barna szószos, ízetlen német ételeket. Nagyot fejlődött a német gasztronómia az utóbbi időben. Ráadásul itt a környékünkön a hal és a zöldség nagy jelentőséggel bír. Nekünk például jobban ízlik az itteni halászlé, mint a magyar. A halak pedig fenségesek, hiszen a tó mélysége nagyon jó minőségű vizet és életteret biztosít számukra. Reichenau zöldségei, köztük most éppen a spárga, fenséges. Svájc közelsége pedig az egészre egy koronát tesz a sajtok és a sütemények miatt.

Mire számítson a turista, milyen a német vendéglátás?

Aki idelátogat, az biztosan pozitívan fog csalódni - és ez az árakra, kiszolgálásra is igaz. A német és osztrák oldal nem drágább, mint a Balaton, és nagyon magas a minőség. Az éppen utunkba eső helyi termelőknél is sokszor lehet vásárolni - náluk van olyan, hogy csak be kell dobni a pénzt a kitett kasszába és már vihetjük is az almát, a málnát vagy az epret. Nagyon sok olyan hely van, amelyet már generációk óta egy család üzemeltet, és csak helyi beszállítókkal dolgoznak.

Mit tapasztaltok, milyen élményeket keresnek Németországban a magyar turisták?

Egyre több turista érkezik az országba, mert nagyon sokszínű utazást biztosít és nem drága. Nagyon sokan jönnek a Bodeni-tóhoz, ez látszik a blogokon megjelenő cikkekből és az elkelt könyvek mennyiségéből is. De hasonlóan szuper célpont a Fekete-erdő, a Bajor Alpok és a várak. Várból és kastélyból rengeteg van az országban, ahogyan különleges természeti látnivalóból is. Lehet túrázni, hangulatos kisvárosokat felfedezni, tengerpartot és hegyeket is találni. Különösen sok a kulturális célpont, számomra is meglepő volt, hogy mennyi érdekes és különleges múzeum van. Aki szereti a történelmet és az aktív nyaralást, annak az ország egy paradicsom. Ma már az időjárás sem annyira csapadékos, főleg itt délen. Nálunk egészen hasonló a magyar időjáráshoz. Az édesapám mindig megkérdezi, hogy milyen az idő nálunk, mert azt mondja, abból ő már tudja, hogy náluk Magyarországon milyen lesz két nap múlva. És sokszor be is jön!