A törött, hiányos agyagpecsétet Jeruzsálem jelenlegi, középkorban létrejött óvárosának falain kívül, az al-Aksza mecset alatt a városfaltól tíz méterre, a Dávid városának nevezett ősi Jeruzsálem irányában találták.

A szakemberek szerint ez a terület a Kr. e. 1000-től, Dávid királyságától Jeruzsálem elestéig, majd a babiloni fogságig, Kr.e. 587-ig, az akkori várfalakon belül volt, az Ófelnek nevezett részen, az első zsidó Szentély és az akkori város között.

A pecséten korabeli héber betűkkel világosan kiolvasható Ézsaiás neve (Jesajahu), és töredékesen a próféta szó (nevi). Eilat Mazar, a jeruzsálemi Héber Egyetem professzora Ezékiás júdeai király (Hizkijáhu) 2015-ben fellelt pecsétjétől mindössze három méterre találta meg ezt a kétezer-hétszáz évesre becsült leletet, mindeddig háborítatlan és érintetlen, eredeti környezetében, az egykori királyi sütöde mellett.

A régészek szerint igen valószínű, hogy az 1,3 centiméteres leleten az Ézsaiás név mellett a hiányos próféta szó szerepel, de az sem kizárható, hogy valamely más foglalkozást jelölt, és akkor csak egy Ézsaiás nevű hétköznapi emberé volt.

Ézsaiás próféta Ezékiás, a Kr.e. 727-698-ig uralkodó tizenkettedik júdeai király idejében élt, és próféciájában a Biblia szerint megjósolta, hogy az asszírok nem veszik be a várost. Ez akkor így is történt, és Jeruzsálemet csak Kr. e. 587-ben foglalták el a Babilóniai Birodalom seregei.