A síterepen is magabiztos városi túravezető

„Mondd neki, hogy érdekel a kézműves sörfőzés, és elintézi neked, hogy az ország legmenőbb kézműves sörmanufaktúrájának tulajdonosával találkozz. A foodie-k mindig a Nagycsarnokot akarják megnézni, de ha Suzyval mész, biztos, hogy bevisz majd olyan kisutcákba, ahol nemcsak nézheted, de meg is kóstolhatod a füstölt kolbászokat és sajtokat" - ezt 2015-ben írta a The Guardian szerzője Szőke Zsuzsannáról, amikor beválasztották a világ tíz legjobb idegenvezetője  közé. Abban az évben a lap két újságíróját is kalauzolta a városban, egyiküket egy kézműves sörfőzde túrára vitte, aki a magyar kézműves sörforradalomról akart egy cikket írni.

Zsuzsi évekig vezetett külföldi turistacsoportokat a fővárosban. Két éve azonban tematikus túrái mellett ráállt a kiscsoportos, személyre szabott privát túrákra, és egy társával megalapította a CurioCity Budapest céget, amit ma már egyedül visz. Sosem járja be kétszer ugyanazt az útvonalat, mindig azt az oldalát mutatja meg a magyar fővárosnak, ami a legjobban érdekli a külföldi turistákat. "A legjobb, ha csak egy emailt kapok akár a weboldalamon keresztül, akár Facebook-üzenetben vagy a WhatsApp-on. Minden turistának az egyénisége a legjobb alapanyag számomra. Addig teszek fel neki kérdéseket, amíg körvonalazódik a személyisége, így tényleg az érdeklődésének, hobbijának és az alkalomnak megfelelően állíthatom össze a programot" - fogalmazott, miközben hozzátette, ettől függetlenül a privát túráin még ugyanúgy mesél és mutat fotókat tableten a város klasszikus szimbolikus épületeiről, de a Halászbástyára vagy a Parlamenthez tényleg csak akkor vezet útja, ha azt a turisták is kérik.  

Azt mondja, egy időben a színészet és a pilótaképzés is érdekelte, de ha az idegenforgalmi középiskola során édesapja nem ragaszkodik a turizmus szakirányhoz, talán most nem ebben a cikkben írnánk róla. És bár tavaly óta a síoktató engedélyének megszerzésén is dolgozik, ma a korábban elvégzett ELTE esztétika és művészettörténet szaknak köszönheti, hogy az idegenvezetést egy izgalmas szemüvegként használhatja. Ezen keresztül néhány órára egészen másképp látja a világot. A különlegesebb homlokzatú épületekért például kifejezetten rajong.

Hiába látta már több százszor ugyanazt, szinte bármelyiken képes találni egy újabb szép részletet, egy stukkót, egy boltívet, vagy képes hozzákapcsolni egy frissen olvasott sztorit. A város bármely pontján jár, mindenhol van egy épület, amit belülről is megmutat a turistáknak – ezek a legtöbb nagycsoportos városnézésből idő hiányában általában kimaradnak. Egy Lánchídi séta például vele könnyen érhet véget a Gresham-palota belsejében, és nem ritka, hogy a Mágnásfertály palotáira épülő túrája során az 1956-os forradalom nyomait is megmutatja. De például a zsidónegyedet bejáró tematikus sétáját is inkább a zsidómentők munkásságára és segítségnyújtásuk történetére hegyezi ki.

„Szerencsés vagyok, hogy nem kell irodában ülnöm egész nap; hogy a világ legkülönbözőbb pontjairól érkező embereket, történeteket, inspiráló élethelyzeteket ismerhetek meg, és, hogy közben rengeteget tanulhatok ezekből. Minél több emberrel beszélgetsz, annál jobban kinyílik látószöged a világra."

A mindig nyugodt idegenvezető

„Az irodától novemberben küldtek ki legutóbb egy ázsiai körútra, hogy nézzem meg egy kolléganőmet egy csoport vezetése közben. Ilyenkor gyakorlatilag turistaként járom végig a programot, és jegyzetelek, mert legközelebb egyedül kell ugyanezt tennem" – fogalmazott Fülöp Gabriella, a Fehérvár Travel idegenvezetője, aki három hete hozta haza csoportját tizenkét napos thaiföldi útjáról, amelyet először vezetett egyedül. Akkor szerencsésnek érezte magát azért, hogy korábban bejárhatta az útvonalat. Sok utazási iroda ugyanis gyakran dobja idegenvezetőit egyből a mély vízbe, amikor olyan helyre rendelik őket, ahol még sosem jártak.

Gabriella két évig dolgozott Rodoszon és Görögországban, kilenc évig volt telepített idegenvezető Krétán - ez már pont annyi idő, hogy a saját „kefi"-jét kereső Georgiáról szóló Görögbe fogadva vígjáték számos emlékezetesebb jelenetét is megélhesse. „Egyszer Santorini szigetére hajóztunk át, ahol mivel tudtam, hogy a hajón hideg lesz, mindenkinek javasoltam, hogy hozzon magával pulcsit. Amikor megérkeztünk, busszal mentünk tovább. Bárhol járunk, mielőtt leszállunk a buszról valamit megnézni, a mikrofonban mindig elmondom, hogy pénztárcát, kalapot, fényképezőgépet, vizet hozzanak magukkal, a pulóvert, könyvet, és minden más nehezéket a buszban hagyhatnak. Akkor is elmondtam ezt, mégis mik voltak az első kérdések leszállás után? A pulóvert fennhagyhatjuk? Vizet vigyünk? És kalapot?"

Amikor arról kérdeztük, hogy meddig szeretné ezt a munkát csinálni, őszintén mesélt a nehézségekről. Arról, hogy a legjobban a stabilitás hiányzik számára, hogy nincs idő a magánéletére, hogy sokszor marad le fontos családi és baráti eseményekről. Az irodában másfél hónapra előre kapják meg a beosztást, így a munkán kívül nehéz tervezni bármi mással. A krétai idegenvezetést is azért adta fel, mert gyakorlatilag kilenc éven át az áprilistól októberig tartó szezon minden napja a munkáról szólt. „Kinn vagy félévet, itthon vagy fél évet, közben elvállalsz néhány rövidebb utat, aztán megint a szigeten találod magad. De igazán sehol nem tudsz egy stabil otthont kialakítani."

Ahogy meséli, a tíz- tizenkét napos utak a legkülönbözőbb emberekből álló csoportot is összehozzák, legkésőbb az út második felére a hangulat is megérkezik. Sokszor utazik együtt a munkájukban szétforgácsolódott, feszült emberekkel, akik nehezen tudnak a nyaralás kezdetén lelazulni, ez első egy-két nap után azonban nekik is sikerül az élményekre koncentrálni, és "tőlük esik a legjobban az út végén egy köszönömöt hallani". Mert Gabi a legjobban mégiscsak az embereket szereti a munkájában.

„Több napig vagyunk együtt egy ilyen úton, napról napra egyre többet beszélgetünk, és nagyon érdekes hallani azt is, hogy ki, miért jött el arra az útra. Tavaly nyáron például Szicíliába vittem egy csoportot, volt egy idősebb úr, aki az egész buszt megríkatta. Feleségével sokat emlegették, hogy haláluk előtt még szeretnék együtt megnézni Pompeit, Nápolyt és a Vezúvot. De az útra már csak ő jutott el. Történetüket hallgatva már a busz leghátsó sora is sírt."

A holdfényes geotúrákra is elvezető agrármérnök

„Minden geotúra-vezető képzés egy-egy adott tájegységben történő vezetésre készít fel. Egy ilyen már jó alapot ad a geotúra-vezetéshez, de ahogy az élet más területein, itt is nagyon fontos a folyamatos önképzés minél több kapcsolódó tudományágban, és persze a kapcsolatépítés. A tanfolyamon való részvételhez semmilyen geológiai előképzettségre nincs szükség. Én például az egyetem alatt természetvédelmi gyepgazdálkodással és inváziós lágyszárúakkal foglalkoztam" – ezt már Dr. Szentes Szilárd okleveles agrármérnök és hivatásos geotúra-vezető válaszolta arra a kérdésünkre, mi kell ahhoz, hogy valaki profi geotúra-vezető lehessen.

Az ilyen felkészítő tanfolyamokon a földtan mellett az adott tájegység élővilágáról, épített és néprajzi örökségéről tanulnak, részt vesznek elsősegély-oktatáson, és az adott térség geoparkja mellett az Európai és az UNESCO Globális Geopark Hálózat működését is megismerik. A vizsgát sikeresen teljesítők egy egyedi azonosítót kapnak, amellyel a képzést kiíró szervezet nyilvántartásába kerülnek, és akár már másnap vezethetnek túrákat. De persze az sem árt, ha valaki a terepet saját tenyeréhez hasonlóan ismeri.

Szentes Szilárd Keszthelyen született, gyerekkora óta túrázik a Keszthelyi-hegységben, több ökoturisztikai látogatóhely szakmai vezetője volt, növénytudományból doktorált, a Balaton-felvidéki Nemzeti Park képzésének elvégzése után pedig a Bakony–Balaton Geopark térségében kezdett geotúrákat vezetni. Két éve döntött úgy, hogy hobbijára családi vállalkozást épít, majd összerakta a Túrafalókat. A borkóstolós, Csobáncra vezető holdfénytúrától kezdve a balatoni kilátók éjszakai bejárásán át a medvehagyma-lelőhelyek nyomvonalát követő kirándulásig gyakorlatilag minden túráját valami titokra, ismeretlenre vagy rég elfeledett legendára építi. Olyan sztorikra, amiket az útikönyvekben biztosan nem találunk.

Azt mondja, vállalkozásuk egyik legfontosabb célja, hogy a Balaton-felvidék közismert helyei mellett – mint pl. a Káli-medence vagy a Tapolcai-medence –, a jóval kevésbé népszerű, de látnivalóktól hemzsegő Keszthelyi-hegységet is megismerjék az emberek. „Nagyon ritka, hogy egy ilyen kis terület ennyire változatos geológiai felépítésű. Számos sziklaalakzat, változatos élővilág, közel 100 védett növényfaj található itt, és nagyon gazdag a történelmi hagyománya. Szeretnénk minél több embert bátorítani, hogy induljon túrázni. A túráink nem teljesítménytúrák, így a kevésbé rutinosak is nyugodt szívvel velünk jöhetnek" - fogalmazott Szilárd, miközben hozzátette, a meghirdetett, tematikus ismeretterjesztő túrák mellett személyre szabott, borkóstolóssal, piknikezéssel és gasztroélményekkel kombinált privát túrákat is szerveznek. Legközelebb például a Tátikára a márciusi hosszúhétvégén, amikor tavaszi, teázós, szirombontó túrára hívják a kirándulókat, miközben a rejtőzködő bazatformákat és a Tátika váráról nyíló gyönyörű panorámát is közösen fedezik majd fel. A túrára itt lehet jelentkezni.

„Szeretem ezt a munkát, mert nagyon sok időt tölthetek a természetben, ráadásul a kedvenc helyeimen, és minden évszakban. A túrákra pedig mindig nagyon jó csapat szokott összejönni."