Az igazi Olaszország: középkori utcácskák és várak, folyómenti kerékpártúrák, csodálatos gasztroélmények, fürdés kristálytiszta vízben - olyan régiót ajánlunk, ahol nagyvárosi tömegek nélkül is fantasztikusan érezhetjük magunkat egy héten át.
Aki jól ismeri Olaszországot, tudja, hogy ha elhagyja a turisták által kitaposott ösvényeket, akkor a legeldugottabb faluban is több száz éves műemlékekre, elképzelhetetlenül finom ételekre és hangulatos utcácskákra bukkan. A cikk írója is így járt, ezért amikor két kisgyereket hátrahagyva férjével Olaszország felé vették az irányt egy hétre, kis helyben gondolkodtak egy kevéssé ismert környéken, ahol bőven akad látnivaló a közelben, de azért nincs messze Magyarországtól. A választás végül a Lombardia tartományban található Valeggio Sul Mincio-ra esett, a Garda-tó déli partjától tíz kilométerre. Vigyázat, spoiler következik: nem csalódtak.
Valeggio sul Mincio
A Mincio folyó, mely Lombardia és Velence tartományokat választja el egymástól, a Garda-tóba ömlik Peschiera del Garda városkánál. Az út Budapestről nyolcszázharminc kilométer, ami az utolsó tizet leszámítva végig (fizetős) autópálya. Peschieránál letérve a helyi országútra rögtön másik bolygóra csöppen a látogató: a folyócska zöld partja és megművelt földek, szőlészetek váltják egymást, közben néhány házból álló falvakon haladunk át. Szállásunk az agriturismo B&B Corte Tonolli volt, és csak áradozni tudunk róla. Fiatal tulajdonosa, aki családja birtokán valósította meg álmát, elhivatott és környezettudatos: a medencében például teljesen vegyszermentes vízben fürödhettünk. Az ottjártunk óta felszerelt napelemekkel száz százalékban fedezi a vendégház energiaigényét. A hatalmas ültetvényen szőlőt és – ki hitte volna – kiwit termeszt.
Mit lehet itt kezdeni?
Ha csak a bennünk élő hedonistát vesszük, dőzsöljünk a medencénél a házigazda kiváló borainak társaságában (palackozva haza is hozhatunk belőlük), sétáljunk egyet a szőlőtőkék vagy a kiwibokrok között.
A szállás csak reggelit ad, ami nem is baj, mert a környéken csodás éttermek vannak, csak győzzön választani. Ottjártunkkor első este megkérdeztük, hová menjünk enni. Több névjegykártyát is átnyújtott a házigazda, röviden részletezve, hogy hol mi a specialitás. Ekkor azt a kérdést tettük fel, hogy őt hová vitték a szülei ünnepekkor vagy vasárnap a családdal. A válasz: a szomszédos faluban található agriturismo Santa Maria-ba.
Kipróbáltuk: az olasz városok éttermi árai alatt olyan bőségszarut kaptunk az asztalra, melyet soha nem fogunk feledni (a hét folyamán többször is visszatértünk). Étlap nincs, a többi vendég mind olasz, ezért szerencsés, ha pár szót a kedves vendég is ért. Kérdés nélkül egy kancsó vizet és vörösbort tesznek az asztalra, majd elkezdik hozni az ételeket - előételnek tésztákat, főételnek válogatott húsokat köretekkel, desszertnek pedig mindenféle piskótakockákat - azóta sem jöttünk rá, mivel ízesítették a neonzöldet, de finom volt! Ahogy a Valeggio sul Mincio faluban található Il Cavallino étteremről is, melynek hangulatos kerthelyiségében szintén fantasztikus ételeket fogyaszthat. Ettől nem messze, a falu főutcáján egy kis tésztaüzlet kirakatában a cikk írója hétféle száraz tortellinit számolt meg – ebből érdemes hazahozni! Tortellini folyik a csapból is egyébként: a falu is indul a tortellini bölcsője címért, bár a hivatalos források ezt inkább kissé délebbre, Emilia tartományba teszik.
Azóta egyébként a Corte Tonolli bor- és gasztroutakat is ajánl a környéken, ezekről a recepción kell érdeklődni.
Valeggio falu picike és ízig-vérig olasz: szűk utcácskák, néhány étteremmel, kávézóval és gyakorlatilag nulla turistával. Két attrakciója van: az egyik a fellegvár, mely még negyven fokban is teljesíthető, és pompás kilátást kínál a környező völgyre. Egy átlagos nyári napon nekünk senkivel sem kellett osztozni a váron.
Bárhol szállunk meg, biztosan kapunk kis, papíros térképet a faluról és a hozzá kapcsolódó Borghettóról is. Ha a faluközpont felől mentünk fel a várba, a másik irányba lesétálva ide érkezünk: a Mincio folyóra épült, és a firenzeihez hasonlóan házakkal tűzdelt hídhoz, illetve a környező régi házakhoz jutunk. A színes házacskákban ma fagyizókat és éttermeket találunk, az egyik irányba nézve egy másik, régi erődítményhidat, az 1393-ban épült Ponte Visconteót csodálhatjuk.
Valeggio másik kihagyhatatlan látnivalója a Parco Giardino Sigurtà botanikus kert. Ne afféle mezítlábas kertecskét képzeljen el: a park története 1407. május 14-én kezdődik, amikor egy Gerolamo Nicoló Contarini nevű nemesember megvette ezt a fallal körülvett, mezőgazdasági célokra használt területet, és kertépítésbe fogott. A szép növények mellett ekkoriban részben még maradtak a gyümölcsösök és a mezőgazdasági termelés is. Az 1700-as években egy másik tulajdonos viszont már az egészet angol stílusú parkká alakíttatta. A jelenleg is látható kastélyban Ferenc József is vendégeskedett 1859-ben, őutána pedig III. Napóleon időzött itt. A második világháború óta kizárólag növénynemesítés és parkszépítés folyik itt a névadó család jóvoltából, és több forrás a világ legszebb kertjei között említi. A park honlapján kikereshetjük kedvenc virágainkat, és megtudhatjuk, mikor érdemes érkeznünk, hogy teljes pompájukban lássuk őket. Golfautóval vagy biciklivel is körbejárhatunk a hatvan hektáron, melyen egyebek mellett tizennyolc virágos tó található.
A környéken járva érdemes biciklit bérelni (vagy akár vinni), mert a Mincio partján végig kerékpárút húzódik. A Peschiera-Valeggio táv tizennégy kilométer, de egy négyórás túra keretében végig lehet tekerni egészen Mantováig, vagy észak felé három óra alatt a tóparti Bardolinóig (három óra). A terep sík, a folyópart menti fás övezetben fut: sportnak könnyű, de jól jön a nyaralás alatt, ha nem tudunk ellenállni az olasz gasztronómia csodáinak.
Ha csillagtúrázni szeretne, és további hangulatos falvakat felfedezni a környéken, a Mincio túloldalán fekvő Monzambano és Castellaro Lagusello szintén várak köré épült, ma is élő és lélegző települések. Előbbiben ne hagyja ki a környék legjobbjának tartott pizzériáját, a Pizzeria Ristorante Il Giglio-t. A környéken járva egyébként lépten-nyomon egyszerű, akár kézzel írott táblák mutatnak őstermelők felé, akik szezontól függően cseresznyét, barackot, dinnyét és mindenféle jót kínálnak megvételre. Bátran kanyarodjunk be bármelyik tanyára, és vásároljunk!
A Garda-tó déli része
Valeggio falu és környéke kitűnő kiindulási pont a Garda-tó felderítéséhez is, anélkül, hogy a népszerű nyaralóhely egyik túlzsúfolt városában, méregdrága szálláson kellene aludnunk. Az utazó a már említett Peschiera del Gardától vetheti az első pillantást a tóra: kellemes kisváros, partján számtalan, tengeri herkentyűt kínáló étteremmel, a macskaköves utcákban pedig fagyizókkal és üzletekkel. A tó déli partvidéke sík, csak a partok mentén észak felé haladva fogja a képekről már biztosan ismert, drámaian nagy hegyeket látni. A Garda-tóban egyébként nem olyan könnyű megfürödni, mint a Balatonban: kevés a szabadstrand, ezért ha ilyen terveink vannak, figyeljük a táblákat. Az út csak ritkán halad közvetlenül a víz mellett.
Peschierától nyugatra Sirmione várost érdemes felkeresni, mely egy, a tóba hosszan benyúló földnyelven fekszik, vára falát pedig a tó nyaldossa. A keskeny földnyelv legvégén találhatók a Catullus fürdőjének nevezett romok az i.sz. 2. századból. A név kissé félrevezető, mivel Catullus száz évvel korábban meghalt, tehát biztosan nem fürdött itt, és nem is fürdő, hanem egy nemesi család hatalmas házának romja – káprázatos kilátással a Garda-tóra. A belépőjegy a honlap szerint jelenleg hat euró személyenként.
Ha Peschierából a Garda-tó keleti partján indulunk észak felé, nagyjából az itthoni 71-es út életérzésére számítsunk nyáron. Szerencsére akadnak jó megállók, mint például Lazise, ahol – ki nem találják – ismét van egy jóképű vár és óvárosi negyed, a parton. Az autót egy jókora, fizetős parkolóban hagyhatja a vár bejáratánál. Itt nyüzsögnek a turisták, de a hely báját látva ez teljesen érthető.
Ha nem itt áll meg, hanem kicsit később Bardolinóban vagy a tóval azonos nevű Gardában, azokat is garantáltan imádni fogja. Garda város után következnek a hegyek. Elérve Punta San Vigiliót az út egyenesen észak felé visz tovább. Itt már jelentősen csökken a turistaáradat, és ha figyel, hamar találhat egy-egy keskeny, kavicsos strandot, ahol megmártózhat a valószerűtlenül tiszta és átlátszó vízben.
Ha szeretné, hogy még jobban leessen az álla, és végérvényesen beleszeressen a Garda-tóba, Torri del Benacónál vagy kicsit később kanyarodjon fel egy hegyi útra, mely éles kanyarokkal araszol fel a hegytetőre, majd visszavisz Garda városig a hegyi falvakon át.
Mit lehet még csinálni itt?
A vidámparkok szerelmeseinek sem kell csalódnia a környékben, összesen ugyanis három tematikus park várja a látogatókat. A Gardaland, a Canevaworld és Movieland egyaránt Peschiera öt kilométeres körzetében fekszenek.
A Gardaland vidámpark és tengeri akvárium egyben. A szokásos hullámvasutak mellett 2016-os újítás a Kung Fu Panda akadémia: egy, a filmbélihez hasonló falut építettek fel, a gyerekeknek pedig többek között kung fu edzést is tart az „igazi" Panda. Akváriuma körülbelül ugyanazt nyújtja, mint egy budapesti bevásárlóközpontban található akvárium.
A Canevaworld egy aquapark, mely a mellette található Movielandhoz csatlakozik. kombinált jeggyel is látogathatók (felnőtteknek harmincöt euró, 140 centiméter alatti gyerekeknek huszonkilenc euró). A Movieland Hollywoodot hozza el a Garda-tóhoz azoknak, akiknek nem elég, hogy a Garda-tónál nyaralhatnak, vagy esetleg gyerekkel utaznak. A látogatók többek között középkori étterem és show, illetve rocksztár tematikájú étterem közül választhatnak.
Ha a gyerekek nyafognak, hogy szívesebben mentek volna egy afrikai szafarira, akkor vigyék el őket a Parco Natura Viva-ba, ahol zsiráfokat, orrszarvúkat, gyűrűsfarkú makikat és az összes többi barátjukat megtalálják a faunaparkban, illetve szafariparkban.
Szintén csak egy negyedóra autóval a Mincio-völgyből a Colá faluban található, tizenhárom hektáron elterülő termálfürdő. Számtalan medence, jakuzzi és szökőkút található a területen, harminchárom és harminckilenc fok közötti termálvízzel. Wellness központ is van itt, ahol többek között fényterápiás szaunában és gőzfürdőben ejtőzhetünk.
Nagyvárosibb lüktetés
Ha a klasszikus olasz nagyvárosi életérzést keresi, akkor bő félórás autóúttal két helyet is meglátogathat. Oda- és visszaúton is útba esik Verona, ahol fizetnie kell, ha látni akarja a Júlia-erkélyt, és amelynek amfiteátruma hamarosan különleges, legyezőszerű tetőt kap.
A másik lehetőség, hogy délnek indul a Mincio folyó mentén, és elmegy a kevéssé ismert olasz kisvárosba, Mantovába. Veronához képest itt azért nem kell könyékkel utat vágni majd a turisták között. A 12. században kialakított három mesterséges tó köré épült város egyik fő látnivalója a külvárosban található Palazzo del Te. Az 1500-as években épült palotában több pompás freskót és kiterjedt oszlopsorokat csodálhat meg a látogató, aki a nagy melegben a kertbéli nagy fák alatt kellemesen hűsölhet. Ne hagyja ki a Basilica di Sant'Andreát sem, sem a belvárosi, tóparton fekvő Palazzo Ducale-t. Utóbbi egy épületegyüttes, melynek 14. és 17. századok között emelt épületei között hosszasan barangolhat, csodálva az olasz középkori hangulatot. Mantova határában kezdődik a Parco del Mincio: ez egy hatalmas természetvédelmi terület, ahol többek között madárlesre is lehetőség nyílik. Honlapjukon több útvonalat is kínálnak a park bejárására – akár szervezett hajótúrán, akár kerékpáron szeretne útnak indulni. A park több várat és műemléket is magába foglal, melyek szintén látogathatók.