Az utóbbi években egyre nagyobb problémát jelent a Duna bécsi holtágának hínárosodása, ezért alacsony növekedésű fajtákkal ültetik tele a medret. Az a cél, hogy az eredetileg őshonos fajták kiszorítsák a vízfelszínig nyújtózkodó füzéres süllőhínárt, amely zavarja a bécsi strandolókat.
Több mint egymillió fürdővendéget vonz évente az osztrák főváros legkedveltebb fürdő- és pihenőhelye, az Alte Donau, amelyet sokan a vidékies hangulat és az elsőosztályú vízminőség miatt választanak strandolásra. A jó vízminőség a vízinövényeknek is köszönhető, amelyek biológiai szűrőként megkötik a szerves anyagokat, oxigéntermelésükkel pedig segítik a víz öntisztulását.
Az Alte Donau 1875-ben, a Duna szabályozásakor keletkezett, az egykori folyóban az alacsony növekedésű vízinövények domináltak. A 90-es években a holtágban annyira felszaporodtak a kékalgák, hogy mesterségesen kellett helyreállítani a víz minőségét. A szanálást követően a folyóban a füzéres süllőhínár vált uralkodóvá, amely egészen a vízfelszínig nyúlik fel.
A folyamatos nyírás ellenére az utóbbi években egyre nagyobb problémává vált a hínárosodás. Míg korábban mintegy ezer tonnányi hínárt kaszáltak le évente, addig az elmúlt években már a kétezer tonnát is meghaladta ez a mennyiség - olvasható a Bécs Város Külképviseleti Irodájának közleményében.
Mivel az elburjánzó növényzet zavarja a fürdőzőket, csónakázókat és vízibiciklizőket, ráadásul a monokultúrák sokkal kiszolgáltatottabbak egy-egy fertőzésnek vagy környezeti behatásnak, most alacsony növekedésű hínárfajták visszatelepítésével kísérleteznek az Alte Donaun. Így nemcsak ritkábban kell majd a hínárt nyírni, de sokszínűbb is lesz a folyó víz alatti növényvilága.
Ezért május közepe óta a búvárok azon dolgoznak, hogy egy 2,5 hektáros területet a korábban domináns alacsony növekedésű csillárkamoszatok hét fajtájával telepítsenek be. Az ültetés előtt megnyírták és megritkították a füzéres süllőhínárt, a halakat pedig hálók segítségével szorították ki a területről. Erre azért volt szükség, mert különben lecsipegetnék a friss leveleket és hajtásokat, így az új növények nem tudnának megtelepedni. A lekerített területen továbbra is lehet fürdeni, csónakázni, csak a halaknak tilos a belépés - fogalmaz a közlemény.
Az őshonos vízinövények visszatelepítése a LIFE+Alte Donau projekt része, a területet várhatóan 2020-ban nyitják meg a halak előtt. A következő adag vízinövényt 2017 őszén ültetik ki.