Erről az országról már szinte mindenkinek van saját élménye, de majdnem biztos az is, hogy csak a tengerpartra korlátozódik, vagy legfeljebb a Plitvicei-tavakra. Pedig vannak még látnivalók bőven, főleg a tavaszi vagy őszi kellemes melegben, amikor nálunk még vagy már hűvösebb van – ráadásul ott ezekben az időszakokban nem kell mások sarkát taposnunk. Most bemutatunk két olyan régiót is, amit különösen jó szívvel ajánlunk azoknak, akik új oldalát szeretnék megismerni déli szomszédjaiknak. Ígérjük, a gasztrománok és a túrázók is megtalálják majd számításukat.

Belső-Isztria: Toszkána-utánzat színekkel, gasztronómiai élményekkel

Az Isztria nem csak tengerpartból áll. A félsziget belsejét sokszor színes Toszkánához hasonlítják, mert a dombtetőkre épült városkák között olaj- és szőlőligetek váltják egymást. Az utak jók, a távolságok kicsik: akár bringával is útra kelhetünk. Kitűnő támpont ehhez az a kerékpáros oldal, ahol többféle hosszúságú, nehézségű és tematikájú túrák közül választhatunk, majd letölthetjük a kapcsolódó GPS-koordinátás térképet. Választhatjuk például az Umag környéki régészeti lelőhelyeket és pincészeteket felfűző harmincnégy kilométeres túrát, vagy tekerjünk mondjuk tizenkilenc kilométert Novigradtól, a tengertől a szőlészetek és olajfaligetek közé.

Tavasszal a bor és a vadspárga miatt érdemes ellátogatni ide, ősszel ezt a kettőt megtoldhatjuk egy kis szarvasgombával. Olívaolaj nélkül pedig egyszerűen ne jöjjünk haza: az olívaolaj Michelin-kalauza, a Flos Olei szerint Isztria 2010-2015 között a világ második legjobb olajtermelő régiója volt, 2016-ban pedig már a világ legjobbja lett. Az olajkóstolót kínáló termelőkhöz az utak mentén zöld táblák mutatnak.

A szarvasgomba lelőhelye a Pazin-Buzet-Buje közötti „arany háromszög", különösen a Mirna-folyó völgyei és Motovun erdői. Ez a fekete, illetve a világ legjobbjának tartott fehér szarvasgombának is természetes lelőhelye. Szeptemberben a Subotina keretében kétezer tojásból készítenek szarvasgombás omlettet, az októberi Tuberfest-en pedig a fehér szarvasgombát ünnepli méltóképpen Livade városa.

Ha óvárosi hangulatra és kőfalakra vágyunk, több városban is szerencsénk lesz. Az építészet alapvetően olaszos, ami nem véletlen, hiszen a velenceiek évszázadokig uralkodtak itt, míg át nem adták a terepet a Habsburgoknak. Összességében egyébként az Isztria igazi kulturális arborétum: megtaláljuk itt a kelták, rómaiak, bizánciak, szlávok, és persze a velenceiek és az Osztrák-Magyar Monarchia nyomait is.

Belső-Isztria tele van zöldellő völgyek fölé magasodó, hangulatos városokkal, falvakkal. Motovun huszonhét méter magas harangtornya a Mirna-folyó egész völgyét uralja. A város falai a 11. és 12. századból származnak, és most is remek formában vannak, bár a 17. században egy részét az osztrákok és velenceiek közötti békeszerződés értelmében kénytelenek voltak elbontani.

A Svetvinčenat városka Placa nevű főtere is kellemes meglepetés, melyet egy 18. századi kastély, templom és 16. századi házak vesznek körbe. Közvetlenül a főtér mögött találjuk a Grimani kőkastélyt, mely az Isztria legjobb állapotban fennmaradt műemléke. A 13. századból származik, de mi már az 1589-es újjáépítés eredményét láthatjuk, hatalmas kerttel, földalatti börtönnel, vonóhíddal. A velencei katonaság nagyon fontos állomása volt ez egykor, kétszáz muskétás állomásozott itt. A legnagyobb, szintén pompás állapotban látható erőd - az írásos feljegyzések szerint már 983-ban itt állt - Pazinban várja a látogatókat. Jelenleg az Isztria Etnográfiai Múzeumának és a városi múzeumnak ad otthont.

Ha erre járunk, ne hagyjuk ki Humot, mely a világ legkisebb városaként hirdeti magát. A húszlelkes, teljes mértékben kőből épült város két kis utcából és három sor házból áll, és az elmúlt ezer évben szinte semmit sem változott. Nem falu, hanem város: várfala is van, és érdekessége, hogy minden ház a várfalon belülre épült. Itt érdemes megkóstolni a biska nevű fűszeres pálinkát. Az Isztriának ez a része egyébként olyan elhagyatott, hogy még a nyári csúcsszezonban is találhatunk parkolóhelyet, pedig egyetlen étterme, a Humska Konoba házias konyhája messze földön híres.

Egy másik minitelepülés Roč, melynek Remete Szent Antal tiszteletére épült temploma a 12. században épült, és falfestményén 1200 körül belekarcolt glagolita ábécét találtak, mely a jelenlegi szláv ábécé elődje. Már a neolitikumban is éltek itt emberek, aztán a rómaiak hagytak ránk rengeteg régészeti leletet, mely most kőtár formájában látható, de megnézhetünk még néhány ágyút is, amit meg a velenceiek felejtettek itt. A fentin kívül még két középkori templomában csodálhatunk meg freskókat. Humot és Roč-ot a glagolita ösvény köti össze: itt a hatkilométeres út mentén az 1970-es években emléket állítottak a glagolita ábécének.

Túra, történelem, gyógyiszap és egy kis tenger

A Paklenica nemzeti park hegyormai valószínűleg ismerősek már a távolból, legalábbis azoknak, akik mentek már le autóval Zadarig, hiszen az autópálya ezeket kerüli ki, hogy végül leereszkedhessen a tengerpartra. A mindössze kilencvenöt négyzetkilométeres nemzeti park sokszínű tájával, számtalan szurdokkal, via ferratával és barlanggal vonzza a látogatókat, akik többnyire a tengerparti Starigradban szállnak meg, és innét indulnak felfedezőútra. Több mint négyszáz helyen lehet itt sziklát mászni, de persze könnyebb túraútvonalak is vannak – százötven kilométernyi ösvény közül választhatunk. A kevésbé látogatott részeken hiúzzal és barna medvével is összefuthatunk.

A turisták által legtöbbet látogatott rész a Velika Paklenica, azaz Nagy Paklenica-völgy. Autóval egy darabon be lehet ide hajtani, majd egy nagyobb parkolóban megállni. A turistaút mentén számos sziklamászó igyekszik függőlegesen felmenni ott, ahol mi egyenesen előre tartunk, de ez ne szegje kedvünket. Izgalmas lesz majd látni az Anića luka négyszáz méteres, félelmetes sziklafalához érve, hogyan kapaszkodnak többen is apró, színes pontokként felfelé. A túrázók útját a völgyben vízesések szegélyezik; érdemes inni a több helyen is feltörő forrásvízből is. Hat kilométer után egy kis menedékházat találunk, ahol mosdó is van.

A 19. század első felében hét vízimalom épült a Velika Paklenica patakra. Ezeket a bejárattól a menedékházig vezető szakaszon találjuk. Jó állapotban vannak, bár már egyik sem működik; az 1960-as évekig őrölték itt a közeli szigetek és Podgorje lakóinak a lisztet. Turistaszezonban reggel 8 és este 7 között tartanak nyitva. A nemzeti park területén egyébként tíz kis faluban élnek emberek. A szintén a parkban található Marosovic-tájházban megtudhatjuk, hogy éltek itt régen. A Paklenica-malomnál induló Paklarić-tanösvényen egy régi erődhöz jutunk, mely 121 méteres magasságból kínál csodás panorámát a tengerre és a szigetekre; teleszkópot és a régészeti emlékeket bemutató táblákat is találunk itt.

A barlangok közül egyedül a Manita peć barlang látogatható. Hatalmas termei, sztalaktitjai és sztalagmitjai 1937-es felfedezése óta bűvölik el a túrázókat. Körülbelül harminc percet tölthetünk el egy vezető társaságában, télen-nyáron mindig nagyjából 9 fokban, úgyhogy ne felejtsünk el melegebb ruházatot vinni. A barlang nem minden nap látogatható, a nyitva tartásról bővebben itt tájékozódhatnak. Ide a park normál belépőjegye mellett külön jegyet kell váltanunk; erről további infókat a park árjegyzékében találnak. Ugyanitt szerezhetünk infót a parkon belüli egyszerű szálláslehetőségekről is.

A nap végén jól megérdemelt hideg sört és az ország legjobb sajtjának tartott, Pag szigetéről származó Paski Sir sajtot fogyaszthatunk a park bejáratánál található Dinko kávézóban, mely negyven éve szolgálja ki a túrázókat. A hangulatos helyen régi mászókellékek szolgálnak dekorációképpen.

Ha elfáradtunk, menjünk le fürödni Starigradba, mely egy több mint háromezer év kultúrájával rendelkező régió központja. A római korban Argyruntum néven futó város korabeli üvegleleteiről ismert, de van itt ősi horvát templom is: a 10. századból származó Szent Péter, korabeli temetővel. Kavicsos tengerpartját a gyerekes családok kedvelni fogják, ráadásul a városból több szervezett rafting- és kenutúra is indul a Zrmanja-folyóhoz.

A sokszínű Nin

Innét csak egy ugrás autóval Nin. A Starigradtól ötven kilométerre található kisváros a horvát történelem egyik oszlopa. Nin múltjáról hosszasan lehetne értekezni: már a középső paleolitikum óta lakott, a rómaiak alatt pedig jelentős város volt. A horvátok ősei a 7. században telepedtek itt meg, és első királyaikat is itt koronázták, így Nin a legrégibb horvát királyi székváros, mely egy időben püspöki székhely is volt. Az óváros egy mindössze fél kilométeres szigetecskén található, melyet két 16. századi híd kapcsol a szárazföldhöz. A városka környékén nagyon sekély a víz, mivel a folyó, melynek torkolatába épült, ugyan kissé odébb, de mindig tölti itt fel a tengert. Ma mindössze ezerötszázan élnek itt.

Nin egyik szimbóluma a Szent Kereszt templom, melyet a világ legkisebb katedrálisának is neveznek, és teljesen eredeti formájában maradt fenn. A város számtalan történelmi műemlékkel büszkélkedhet, megtaláljuk itt egy hatalmas római templom romjait, melynek egyik oszlopát felállították eredeti magasságára: tizenhét méterre nyúlik az égbe. A nini sómúzeumban mindent megtudhatunk a város sólepárló múltjáról (a városközponttól keletre ma is sómező található). Nintől nem messze, Banovac szigetén egy nagy római villát tártak fel, a mai Zaton területén pedig a régi Aenona városának kikötőjének maradványa látogatható. Nint a 16. századból származó városfal és kapuk veszik körbe.

A Nin-környéki partszakasz nyolc kilométer hosszú, ebből a leghosszabb és legismertebb a Királynő strandja, mely a legenda szerint az első horvát király feleségének kedvelt üdülőhelye volt. Valószínűleg ő is a helyi, reumás megbetegedésekre ajánlott fekete gyógyiszapért rajongott, melynek kiaknázására a helyiek már szövögetik terveiket. Egyelőre azonban egyszerűen odamegyünk, tetőtől-talpig bekenjük vele magunkat, majd a képeket feltöltjük valamilyen közösségi médiára, hogy az otthoniak jókat derüljenek rajtunk.

A Nin környéki sekély, homokos partok mágnesként vonzzák a kisgyerekes családokat is, és Zaton térségében több játszótér, vidámpark és medence is létesült az ő kedvükért. Ezek a partszakaszok kicsit a siófoki, a gyerekek kedvéért iszappal feltöltött strandokra emlékeztetnek, csak éppen sokkal szélesebbek. Itt biztos, hogy nem érnek majd össze a leterített törölközők a szomszéd strandolóéval.

Újabb cikkünk ebben a témában:
Uberboat: a taxis alkalmazás vízre száll Horvátországban - 2017.06.16.
Reptéri transzfer is lesz a szolgáltatások között.