Nincs tája a világnak, ahol történelmünk hajnalán ne barlangban húzta volna meg magát az ember. A sziklaüregek nyáron hűvösek, télen melegek, és mivel általában egyetlen bejáratuk van, őseink biztonságban megpihenhettek bennük. Ráadásul a barlangok, hacsak nem omlanak be, igazán tartósak, és a hurrikán sem viszi el őket. Eredjünk most néhány olyan egzotikus, ősrégi barlangfalu nyomába, amelyek ma is látogathatók.

Sassi di Matera, Olaszország

Dél-Olaszországban, a csizma sarkához igen közel fekvő Sassi di Matera („Matera kövei") falu barlanglakásainak történelme legalább kilencezer évre nyúlik vissza. A barlangfalu, melyet érintetlenségében és eredetiségében Velencéhez hasonlítanak, egy keskeny hegygerincen fekszik, melynek mindkét oldalán szurdok tátong. Az ókorban vájt barlanglakásokat addig-addig bővítették, míg napjainkra több ezerre nőtt a számuk. A falu ezzel Olaszország legrégebbi, folyamatosan lakott települése.

A barlangok remek szükséghajlékot jelentettek távoli őseinknek, de nem a 20. századi embernek. Az 1930-as évekre Matera barlanglakásait húszezer elszegényedett, föld nélküli paraszt lakta – fűtés, világítás és csatornázás nélkül. Az analfabéták aránya kilencven százalék, a gyermekhalandóságé ötven százalék volt. Egy, a fasiszták által Materába száműzött író, Carlo Levi hívta fel a botrányos körülményekre a közvélemény figyelmét. Az állam 1952-ben végre elfogadható körülmények közé költöztette innen a városnyi embertömeget. Az 1960-as években a falu elhagyatottan tengődött, majd a 70-es évek hippijei fedezték fel maguknak. Az UNESCO 1993-ban nyilvánította a világörökség részévé, és – mint az ilyen esetekben lenni szokott – Matera lassan menővé vált. 2003-ra már újra kétezren lakták. Persze bőven akad még ma is a falurendszernek olyan része, amit nem újítottak fel, és amelynek felkeresése garantáltan életreszóló élményt jelent.

Kappadókia, Törökország

Törökország közép-anatóliai részén, a Göremei Nemzeti Park területén is kiterjedt és látványos barlangfalvakat találunk. A Materával nagyjából azonos időszakban betelepült világörökségi helyszín tájformái mintegy 25 millió évvel ezelőtt alakultak ki. A vulkáni tufakőzet könnyen alakítható, amit az ókori ember hamar felismert és kihasznált, amikor a Göreme-völgy tündérkéménynek nevezett vulkáni kúpjai közt szállást vert. Az 1. századtól korai keresztények menekültek ide, és hála nekik, a mai látogató gyönyörű állapotban fennmaradt sziklatemplomokat láthat. A térség ma a turisták népszerű célpontja. Lakásai közül több is szállodaként működik, de akadnak olyanok is, amelyeket meg lehet vásárolni.

Kujacsü, Kína

A Kína labirintusának is nevezett Kujacsü eredetéről semmit nem tudunk, a régészek azonban úgy vélik, hogy a Han népcsoport már négyezer évvel ezelőtt barlangokba is építkezett. Annyi bizonyos, hogy ez a sziklalakás-együttes mintegy száztíz egymásból nyíló termet tartalmaz, ezzel pedig a legnagyobb ilyen komplexum egész Kínában. Pekingtől szűk száz kilométerre található, a Csangsanjin város feletti sziklákon.

Kínában jelenleg is harmincmillió ember él barlanglakásokban, százmillióan pedig olyan lakásban, melynek legalább egy fala természet alkotta szikla. Ennek oka többek között az, hogy így több terület szabadul fel földművelésre. Különösen Sanhszi, Henan és Kanszu tartományokban dívik barlangban lakni. A Sanhsziban található Jenan város közelében egy hetven négyzetméter körüli, háromszobás, fürdőszobás barlanglakásért 46 ezer amerikai dollárnak megfelelő összeget kérnek.

Vardzia, Grúzia

Grúzia egyik leglátványosabb műemléke a folyószurdok fölé épült, 12. századi kolostor és barlangfalu. A barlanglakásokat Tamar királynő uralkodása idején, a mongolok elleni védekezésül vájták a sziklafalba. A tizenhárom emeletes komplexumban több mint hatszáz lakás található. Templomról és trónteremről sem feledkeztek meg, sőt, teraszos kialakítású ültetvényeiket öntözőrendszerrel is ellátták. A barlangvárosba kizárólag a Mtkvari-folyó mellől induló, titkos alagútrendszeren át lehetett feljutni. Vardzia fenntartásáról ma egy maroknyi szerzetes gondoskodik. Csekély díj ellenében turistákat is fogadnak.

Matmata, Tunézia

Matmata egy kis falu Tunézia déli részén. Az itt élő barlanglakásokat úgy alakítják ki, hogy egy nagy gödröt vájnak a hegybe, majd ebből ásnak oldalirányba tovább. Így a gödör udvarként működik a belőle nyíló lakások, szobák között, melyek kellemesen hűs levegőjükkel megóvják lakóikat a Szahara forróságától. E házak szolgáltak Luke Skywalker otthonául is, így minden Csillagok háborúja rajongónak kötelező megszállnia a Hotel Sidi Driss-ben, mely Luke nagybátyjának, Larsnak a házát jelenítette meg az 1976-ban forgatott filmben.

1967-ig a hatóságoknak sem volt tudomása arról, hogy itt település létezik, de a váratlan, hatalmas esőzések miatt a helyi matmaták segítséget kellett kérjenek, annyi barlanglakás omlott be. Innentől a földfelszínen is elkezdtek házak épülni a térségben. Matmata mintegy hétszáz udvara köré épült barlanglakásokban ma több mint kétezren élnek.

Mesa Verde, USA

A Mesa Verde név alatt nem csupán egyetlen sziklafalut értünk, hanem egy egész nemzeti parkot, melynek 211 négyzetkilométere a világörökség része. Ezen a vidéken három indián kultúra is fejlődött; közülük az anasazik voltak azok, akik főként sziklába vájták otthonaikat. 1200-1300 között épített településeik közül leglátványosabb a 2600 méteren fekvő, és valaha százötven családnak otthont nyújtó Sziklapalota. Az anasazik némiképp hasonlóan építkeztek, mint a tunéziai matmaták; lakásaik előtt mindig volt egy földbe süllyesztett udvar, a kiva. A sziklafalvak mintegy ötvenezer lakója 1300 körül elvándorolt. A dolog azért rejtélyes, mert annyira sietve távoztak, hogy használati tárgyaikat is érintetlenül hagyták. Az épületek, melyeket két cowboy 1888-ben fedezett fel, szinte érintetlen állapotban maradtak fenn.