Október 2-án ünnepeljük az Erőszakmentesség Világnapját: ezen a napon született 148 évvel ezelőtt a „Nagy lélek", azaz Mahatma Gandhi. Immár tizedik éve, hogy az ENSZ döntése alapján ezen a napon rá, az általa kidolgozott erőszakmentesség elvére és a passzív ellenállás módszerére emlékezünk. Kövessék velünk együtt, hogy milyen utat járt be a békemozgalmár.

Mohandász Karamcsand Gandhi a Gudzsarát állambeli Porbandarban született, de sok helyen megfordult a világban, mire neve visszavonhatatlanul egybeforrt Indiával. Jómódú, dzsaina vallású családba született – a dzsainák híresek arról, hogy igyekeznek nem ártani a világ más teremtményeinek. Képen biztosan sokunk látott már szélsőséges dzsainákat: ők azok, akik szájuk elé is maszkot tesznek, és egy seprűvel haladnak az utcán, hogy a legkisebb élőlényeket se bántsák, véletlenül se lélegezzék be vagy lépjenek rájuk.

Porbandar festői kikötőváros az Arab-tenger partján. A kis utcában, ahol az itteniek által Bapu („apácska") becenéven ismert vezető született, egy huszonnégy méter magas emlékművet emeltek. Az utcában még ma is látogatható a háromszintes szülőháza, amelynek felső szintjére, a nagy ember olvasószobájába egy keskeny falépcső vezet. De a Kirti Mandir-nak nevezett ház mögött található az a ház is, ahol Gandhi felesége, Kasturba született, mellette pedig a Gandhi műveinek szentelt könyvtár, imaterem, és egy szépen dekorált templomtorony áll.

Mivel Gandhi a vallása miatt nem tudta elfogadni, hogy orvosként boncolnia is kell, ezért inkább ügyvéd lett – Londonban tanult jogot. Itt komoly gondot okozott számára vegetáriánus életmódja, folyton éhes volt, de aztán felfedezte magának azt a két-három vegán éttermet, ami akkoriban a nagyvárosban létezett. Növényi étrendje céltáblává tette környezetében, így minden más szempontból igyekezett a kor elvárásainak megfelelni, és igazi „angol gentleman"-t faragni magából – ezért még táncórákat is vett! Ha önöknek is kedve támadt kipróbálni, milyen konyhát hiányolt Mahatma Londonból bő száz évvel ezelőtt, akkor a Gandhi's nevű indiai étteremben a helyük!

Miután Gandhit ügyvéddé avatták, hazautazott Londonból. Számítását azonban otthon sem találta meg. Nem tudott rendes praxist kialakítani, ezért aztán nem sokkal később újra úton volt: elfogadta egy kereskedőcég állásajánlatát Dél-Afrikában, ahol a hindu (és más kisebbségek) elnyomásával szembesülve a hinduk szószólója lett. Hamarosan ugyanis Pietermaritzburgnál, Durbantől nem messze, a faji diszkrimináció jegyében kitették a vonatból – nem volt hajlandó ugyanis feladni helyét az első osztályon, elvégre oda szólt a jegye. Azóta Pietermaritzburgban - a londoni Parliament Square és a Tavistock Square-hez hasonlóan - szobor őrzi emlékét, melyet Desmond Tutu leplezett le. A város vasútállomásán pedig egy emléktábla jelzi az 1-es vágány mellett a helyet, ahol leszállították a vonatról.

Gandhi Johannesburgban néhány év alatt sikeres ügyvéd és politikai személyiség lett, itt hozta létre a Passzív Ellenállás intézményét is. Érkezése után először a Rissik Street-en lakott, ezután kollégájának házába költözött az Orange Grove városrészbe, a Grove Road 34-be. A vidám, sárga ház zöld tetővel ma is áll, udvarán mikulásvirágok virulnak.

Sokáig lakott az Albermarle utca 11-ben is, de egy építész rajongója tévedésből a 19-es számú házat vette meg, és újította fel tiszteletére. Ez a szép Art Nouveau stílusú épület azóta is nemzeti emlékhely – és csak kevesen tudják, hogy valójában a jóval szerényebb külsejű 11-es ház adott otthont Gandhinak és családjának. Itt töltött idejét a johannesburgi Gandhi tér őrzi: a 2003-ban felavatott, öt méteres talapzaton álló bronzszobor úgy ábrázolja Mahatmát, ahogyan fiatalon kinézhetett: öltönye felett talárt visel, melyet a szél lobogtat, kezében könyvet tart, tekintetét pedig előre szegezi.

Mahatma a városban végzett munkája mellett egy farmot is vezetett: a Durbantól huszonöt kilométerre, Phoenix mellett létrehozott kezdeményezésben egy önfenntartó mintafalu megalkotása lebegett a szeme előtt. A közösség megalapítását John Ruskin és Tolsztoj írásai ihlették – ma múzeumként látogatható.

1915-ben aztán ismét visszatért Indiába, Ahmedabad város közelében saját ásramot, azaz spirituális elvonulóhelyet alapított. A Szabarmati ásram, ahol Gandhi életének legalább tizenkét évét töltötte, ma is látogatható. Ha virtuálisan szeretné körbejárni, itt megteheti.

1931-ben újra Londonba utazott, hogy részt vegyen az India jövőjét tárgyaló kerekasztal-konferencián. Ez közvetlenül azután történt, hogy a Time magazin az Év emberének választotta. Mielőtt visszatért volna hazájába, egy rövid körutat tett Európában. Mivel akkor már érződött a levegőben, hogy hamarosan új világháborúnak leszünk szemtanúi, sokan tőle és az általa hirdetett erőszakmentességtől várták a kontinens sorsának fordulását. Leghosszabban Genfben időzött, itt több előadást is tartott. Az Ariana Parkban található szobrát 2007-ben leplezték le – épp akkor, amikor az ENSZ a születésnapját az erőszakmentesség világnapjának nyilvánította.

1942-ben letartóztatták és 1944-ig élt házi őrizetben, miután kijelentette: „British, quit India!" (Britek, távozzatok Indiából!). Ezt az időszakot egyébként egy ritka szép palotában tölthette, amit mára emlékhellyé és múzeummá alakítottak. A palotát 1892-ben építtette III. Aga Khan, muszlim imám és vezető, aki saját felekezetének jogaiért harcolt, és Gandhihoz hasonló elveket vallott – például azt, hogy a kisebbséget az oktatás segíti majd hozzá, hogy elismerjék és kivívja jogait. Gandhi felesége és titkára is ezen időszak alatt, itt hunyt el. A házaspár hétköznap használt tárgyain túl megnézhető az étkezőasztaluk és a szoba is, ahol Gandhi természettudományra tanította lányunokáját.

Szabadulása után be kellett látnia, hogy politikai küzdelmei nem érték el céljukat. Ezután sokat utazott az országban, a hinduk és muzulmánok közötti megbékélést sürgette, közvetítette. 1948. január 30-án egy szélsőséges hindu nacionalista, aki a hinduk árulójának tekintette őt, meggyilkolta őt Új-Delhiben.

India fővárosában 1961-ben Gandhi Emlékmúzeum nyílt, mely Mahatma személyes tárgyait és sok róla készült festményt vonultat fel, többek között a ruhát és kendőt, melyet meggyilkolásakor viselt, de jellegzetes sétapálcája is látható itt.

Ha tehát az 1869. október másodikán született nagy ember nyomába akarunk eredni, India egyértelmű célpont – de a fent felsoroltakon túl a világ számos más városa is megemlékezik róla. Nyomait ugyanúgy megtaláljuk Dél-Afrikában, mint Genfben vagy Kaliforniában, és tulajdonképpen mindenhol, ahol a békét hirdetik, az erőszakot elítélik.