Kiterjedt római romvárosok, francia gyarmati és mór építészet, sivatagi erődítményfalvak, kőkorszaki sziklarajzok és tuaregek várják azokat, akik elindulnak ebbe a turisták előtt kevéssé ismert, hatalmas afrikai országba.
Ha azt a két szót halljuk, hogy Algéria és látnivaló, biztosan nehezen ugrik be más, mint Rejtő Jenő Oránja. Algériában azonban bőven van mit megcsodálni, és ezt az idén induló közvetlen járat révén könnyedén meg is tehetjük. Most megmutatjuk, melyek azok a helyek és érdekességek, amelyek miatt érdemes egy algériai nyaralásban gondolkodni.
Városnézésre ajánljuk
Algír
Algéria fővárosa az ország északi, földközi-tengeri partvonalán fekszik. Sokak szerint itt láthatjuk a világ legjátékosabb, legburjánzóbb art deco építészetét. A megkopott franciás bájhoz neo-mór hangulat társul; ez utóbbi gyöngyszemeként emlegetik a Nagyposta épületét. Kaszbája, azaz erődítményvárosa – mely Le Corbusier szerint „az építészet és várostervezés egyik mesterműve" – továbbra is a világ egyik legösszetettebb labirintusa: a kanyargós, szűk utcák és az apró házak úgy tűnnek, mintha a hegyről egyenesen a tengerbe folynának le. A kaszba városrészt leszámítva a várost franciás sugárutak szövik át. Ezeket mecsetek és minaretek szegélyezik, köztük a legérdekesebb a 17. századi Halászok mecsetje.
Orán
Az Algéria nyugati partvidékén, a Földközi-tenger partján található Orán a térség első számú zenei irányzatának, a Rai-nak bölcsője, de itt született a divatmogul Yves Saint-Laurent is. A helyieken kívül nagyszámú spanyol lakosság él itt. Orán éjszakai élete sokak szerint az egyik legizgalmasabb Afrikában: a belvárosi partszakaszon számtalan bárt és mulatót találunk.
A dinamikus, könnyed hangulatú nagyvárosban elsősorban a gyarmati korból láthatunk építészeti emlékeket. A francia uralom alatt épült parti sétányát Nizza promenádja ihlette. Oránnak nincs sok kifejezett látnivalója, úgy tartják, inkább az egész város maga a látnivaló. A nyugati végén található magas csúcsról, a Santa Cruz erődből pompás a kilátás az egész városra és kikötőjére. Ettől nem messze találjuk a kevéssé látogatott citadellát, melyben Orán egy másik oldalát ismerhetjük meg.
A Rai irányzat az 1920-as években Oránban és környékén terjedt el. Valójában egy népzenei forma, amelyet eredetileg csak férfiak énekelhettek, de a 20. század környékén már nők is színpadra léphettek vele.
A Rai dalok szövegei fontos társadalmi problémákat is feszegetnek, például a volt gyarmati országok társadalmi és politikai helyzetét. Az irányzatot a közelmúltban számos külföldi zenei hatás is érte. Több szerző a romantikus popból merített, de volt, akit a punk érintett meg, mint a ma is népszerű Rachid Tahát. Dalszövegeik okán, illetve amiatt, hogy a népzenét nyugati hatásokkal ötvözik, a Rai zenészek az iszlám fanatikusok támadásainak kereszttüzében állnak; többüket elrabolták vagy meggyilkolták a 90-es években. Első nemzetközi sikert Rai zenével Khaled ért el 1988-ban, de Rai zenét játszik Cheb Mami is, akinek neve a magyar közönségnek is ismerősen csenghet. Az alábbi videón Khaled adja elő a népszerű szerelmi vallomást, az Aicha-t.
Constantine
A hidak városának is becézett Constantine magas hegyekre és szurdokok fölé épült, így Algéria egyik legbonyolultabb kaszbáját találjuk itt. Nevét Nagy Konstantinról kapta, aki – a Numídiai királyság lerombolt székhelyének helyén – 311-ben felépítette a város ősét. 2015-ben Constantine az arab kultúra fővárosa volt, melynek kiváló múzeumában római mozaikokat csodálhatunk. Számos érintetlen, és turisták által alig látogatott mecsetje mellett figyelmet érdemel Ahmed bej palotája, mely az ottomán uralomnak állít emléket. Constantine-ban maradtak meg továbbá Észak-Afrika legjelentősebb pun építőművészeti emlékei. A közelben találjuk a római kori romvárost, Tiddist is.
Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térségben már harminc-negyvenezer éve is élt ember. Az ország UNESCO által védett legkorábbi sziklarajzai i.e. 6000 táján keletkeztek. A karthágóiak i.e. 1200 környékén vették birtokba a partvidéket, míg az ország belsejében numídiai berber törzsek éltek. Miután Róma leigázta Karthágót, pun-berber civilizáció jött létre, melyet végül teljes római uralom követett. Róma bukása után több civilizáció váltotta itt egymást, majd a 600-as években megjelentek az arab hódítók. A 15-16. században a spanyoloknak sikerült sok várost megszerezniük, a helyiek pedig a török szultánhoz fordultak segítségért, melynek köszönhetően 1830-ig névleg az Oszmán Birodalomhoz tartoztak, a gyakorlatban azonban függetlenek voltak. 1830-ban kezdődött az ország francia megszállása. A legutolsó gyarmatosítók ellen már az 1. világháború alatt is szervezkedtek, de Algéria végül csak 1962-ben lett független állam. Az országot az 1990-es években polgárháború sújtotta.
M'zab völgy
Az Algírtól hatszáz kilométerre délre, a Szaharában található kultúrtáj 1982 óta élvez UNESCO védelmet. Öt, fallal körülvett településből, kszárból álló oázisközpont, melyet algériai Pentapoliszként is emlegetnek. Az UNESCO sürgetésére 2000-ben felújították a falvakat ellátó, különleges, régi öntözőrendszert, melyet szintén érdemes megnézni. A kszárok tulajdonképpen fellegvárak: legmagasabb pontjukon a mecset és annak minaretje található. Érdekesség, hogy teljesen egyforma emeletes házak vannak csak a falvakban – még a legmódosabbak sem építenek maguknak palotákat.
Tlemcen
Ezzel a várossal válik teljessé Algéria építészeti és kulturális öröksége, itt ugyanis elsősorban már mór hangulatra kell számítani, mely nagyon hasonlít az Andalúziában is megszokotthoz. Ez nem véletlen, ugyanis az onnét a 15. században elüldözött mórok itt találtak menedékre nagy számban. A város kellemes éghajlata kedvez a mezőgazdaságnak, emiatt az itt létesült első településnek a rómaiak a Pomaria („Gyümölcsöskert") nevet adták. Tlemcenben több, 12. és 15. század között emelt épületet csodálhatunk meg, mint Algériában bárhol másutt.
Nagymecsetjét az Almoravida uralkodók építették a 12. században. Itt járva nem hagyhatjuk ki az 1296-ban épült, és ma múzeumként működő Sidi Bel Hassan mecsetet sem, valamint az 1145-ből származó citadellát. A várostól nyugatra épült Mansoura romjai szintén a hispán-mór örökséget mutatják be.
Romvárosok
Történelméből adódóan (lásd keretes írásunkat) Algéria számtalan római emlékkel büszkélkedhet. És mivel a közelmúltig kevés turista érkezett az országba, látványos, szinte érintetlen romokat találunk, ahol tömegek nélkül, nyugodtan szemlélődhetünk. Az UNESCO három helyszínt talált világörökségi listára érdemesnek: Timgádot, Dzsemilát és Tipázát.
Dzsemila Észak-Afrika egyik legnagyobb kiterjedésű romvárosa, ahol a templomokon és lakóházakon – és persze a kötelező amfiteátrumon kívül – egy pompás mozaikmúzeum is várja a látogatókat.
Tipázát a rómaiak a főniciaiaktól vették át. A romok ma három dombról néznek le a tengerre. A három bazilika romjai körül temetők találhatók, ahol a kőkoporsók tetején mozaikok láthatók. Világosan kivehetők a két kilométer hosszú városfal és a tengeri kikötő maradványai is.
Timgád háromezerötszáz férőhelyes színházában ma is tartanak előadásokat. Fennmaradt itt néhány, mozaikkal gazdagon díszített lakóház, szentélyek, templomok, fürdők és egy könyvtár is.
A történelem rajongói azonban ne higgyék azt, hogy ennyi az egész. Hosszan sorolhatnánk még a megnézésre váró római emlékek nevét. Figyelmet érdemelnek többek között Hippo Regius, Lambaesis és Tiddis romvárosai is.
Túrázásra ajánljuk
Megtalálja a számítását Algériában az is, aki szívesen koptatja túrabakancsát. Ez nem is csoda, hiszen éghajlatának köszönhetően az országban több helyen is nagyon érdekes táj alakult ki. Megmutatjuk, melyek a legkülönlegesebbek.
A Taszilin Ádzser nemzeti parkhoz nem keveset kell utaznunk az ország belseje és a Szahara felé, de garantáltan megéri. Az itt található sziklarajzok az UNESCO védelme alatt állnak, és még abban az időszakban (az i.e. 6-5 évezredben) keletkeztek, amikor nem a szárazság, hanem a szavanna volt itt az úr. Szerencsére a későbbi csapadékszegény éghajlat remekül konzerválta a sziklarajzokat. A rajzoknak otthont adó homokkő-hegység eróziója különös formákat hozott létre. Ritkás erdejében olyan veszélyeztetett, csak itt megtalálható növényfajokat láthatunk, mint a szaharai mirtusz és a szaharai ciprus.
Az Ahaggar-hegység szintén Algéria déli részén található. Ezen a holdbéli tájon is láthatunk sziklarajzokat i.e. 6000 környékéről. A nemzeti park felkeresésének kiindulópontja az egyetlen közeli oázisváros, Tamanrasset, ahová csak szervezett túrához csatlakozva léphetünk be, mert ez ma négy szaharai ország Al-Kaida elleni összehangolt tevékenységének főhadiszállása. Az Ahaggar nemzeti parkban figyelmet érdemel még az Assekrem régió, ahol az 1916-ban meggyilkolt katolikus pap, Charles de Foucauld remeteházát nézhetjük meg.