Belső-Lengyelországban járva sokszor érezhetjük azt, hogy ezt a tájat akár Magyarországon is láthatnánk. A partoktól távolabb eső területeken épp úgy mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik, mint nálunk, sok a sík vidék és hasonló a növényzet is. A mérsékelt éghajlatú vidékeken mérsékeltek a szépségek is: nincsenek világraszóló csúcsok, tűzhányók vagy épp kanyonok, talán éppen ezért állnak nagyon közel hozzánk.

Pontosan itt jártunk, Lengyelország közép-nyugati részén, Wielkopolskában. Hivatalosan Nagy-lengyelországi vajdaságnak fordítják, de kevésbé formálisan nevezzük inkább Ó-Lengyelországnak (irodalmibb stílusban Lengyelország bölcsőjének is hívják ezt a régiót). A régió egyik legnépszerűbb településén, Nowy Tomyślban, a "fonott városban" tett látogatásunkról már beszámoltunk, de az onnan 10 kilométerre lévő Wąsowót is meglátogattuk. És milyen jól tettük!

Poznańtól 45 km-re, 300 éves tölgyek és bükkfák között járunk. Nem messze innen van egy tó, és egy kis folyó, a Mogielnica is itt ered. Egy virágzó kis majorságot találunk itt impozáns kastéllyal és gazdasággal. Talán lovaskocsira ülve a leghangulatosabb bejárni a vidéket. A fekete színű, hosszú sörényű lovak szinte hozzátartoznak a tájképhez; a magyar hidegvérűhöz hasonló, erőteljes testalkatú lovaknak ma a legfőbb feladatuk, hogy az ide érkező látogatókat fuvarozzák lovaskocsin.

A majorság eredetileg egy berlini bankár, Richard Hardt tulajdona volt. (Berlin 220 kilométerre van innen.) Ekkor még nem állt itt kastély, csak egy nemesi kúria. A fia, Friedrich Wilhelm örökölte meg a birtokot a környező földekkel – Głuponie-val és Chraplewóval – együtt, ekkor még mindig a mezőgazdasági jellege dominált.

A maihoz hasonló képét a századfordulón nyerte el: 1900-ra ugyanis betervezték az uralkodó, II. Vilmos német császár látogatását a faluba. Ekkor nagy lendületet vett az épülés-szépülés, az itt található kúriát ekkor bővítették ki és építették át kastéllyá. Neogótikus stílusban készültek a tervek: mutatós bejáratot és előkertet, valamint két oldalsó szárnyat építettek a dombon található lakhoz, és a tornyot is átalakították.

A középkort idéző stílus határozza meg mind a mai napig Wąsowo atmoszféráját. Friedrich Wilhelmnek nem kellett megélnie a kastélya lepusztítását, és a második világháború kirobbanását sem, ugyanis 1938-ban elhunyt.

Szürke fél évszázad

Legidősebb fia, Richard von Hardt vette át a kastélyt, amely 1945-ig maradt a családé. Ekkor ugyanis több mint fél évszázadra elveszítette úri lak stílusát és romantikus hangulatát: a Vörös Hadsereg könnyűszerrel elfoglalta, kirabolta, a Hardt család örökösét, Richardot pedig megölték. Következett az államosítás és az állami termelőszövetkezetként töltött évtizedek időszaka.

Lengyel-magyar két jóbarát – nem is csoda a rokonszenv, hasonlóan alakul a sorsunk évszázadok óta. Kelet és nyugat között, világhatalomra törekvő birodalmak ölelésében, egyik országot sem kímélték a századok. Már csak ezért is érdemes odafigyelnünk a közép-európai régió hasonló történelmű országaira. Wąsowo jó példát mutat: itt egyszerre élesztették újjá a hagyományokat, miközben követendő új irányokat jelöltek ki.

Wąsowo ma

A kastély és a majorság 1995-ben került ismét magántulajdonba, amikor a főépületet és a majorságot is gyönyörűen felújították. A kastélynak ugyan meglehetősen eklektikus lett a berendezése, de akár kosztümös filmet is forgathatnának itt, annyira komolyan vették a kastélyszálló jelleget és a stílbútorokkal való berendezést.

Amikor azonban 2011-ben tűz ütött ki a kastély padlásán, a felső emelet leégett. És bár teljesen rendbe hozták ezt a szintet, a toronyhoz nem nyúltak, azon a mai napig is meglátszanak a tűzvész nyomai, amitől valljuk be, összességében még romantikusabb színezetet kapott. (Gondoljunk csak a romantika romkultuszára!)

És bár az igaz, hogy az egykori Hardt-kastélyból mára elegáns, 29 szobás szállót alakítottak ki, de Wąsowo nem csak a Hardt család emblematikus kastélyáról híres. Innen mindössze 40 méterre találunk még egy kastélyt, a nyelvtörőnek is beillő nevű Sczanieckich-et, feleannyi hálószobával és egy méretes konferenciateremmel. A nagy kastélytól 150 méterre pedig a rusztikus szálláshelyek rajongói találják meg a számításukat, ahol egy 100 éves kertészházban lengyel vidéki stílusú szobákat rendeztek be.

Minifalu és miniállatkert

Tíz évvel ezelőtt a településen felhúztak egy új épületegyüttest, egy 12 lakrészt kínáló minifalut is. A fából készült, falusi stílusú vendégházak köré fakerítést építettek, amitől aztán az itt megszállók tényleg egy korabeli falusi idill részesei lehetnek. A látogatók előtt nyitva áll egy parasztház és udvar is, ahol különleges madarak, szarvasok, lámák, nyulak élnek, és ahol az állatokat természetes közegükben láthatják.

És hogy mi értünk példamutatás alatt? Valami olyasmit, mint amit ez a mindössze ezeregyszáz lelket számláló Wąsowó csinál. Ahol tulajdonképpen négy épületből teremtettek meg egy sokszínű szálláslehetőségeket kínáló vidéki turisztikai célpontot. Mert itt az is megtalálja számítását, aki baldachinos franciaágyban szeretne reggelizni egy wifis szobában; de aki rusztikus életérzésre vágyik kikapcsolódásként, az száz méterrel arrébb, egy másik szálláshelyen is megteheti.

Persze talán az egészben az újragondolt egykori majorság a legjobb, amit a korszellemhez igazodva biogazdasággá alakítottak. (Egyébként szuper a honlapja is.) Hangulatos éttermében helyi, tiszta forrásból származó alapanyagokból készült ételeket és italokat fogyaszthatunk, jó időben pedig a szabadban is ehetünk és ihatunk. De ha szeretnénk, meg is vásárolhatjuk a helyi finomságokat, és kérésre bejárhatjuk a mintagazdaságot is. Összességében Wąsowo egy igazi mintafalu, amit mindenképp érdemes felkeresni, ha Lengyelországban járunk.