Ötödik szülinapját ünnepli a Travelo magazin, ennek örömére cikksorozattal jelentkezünk, melyben megmutatjuk azokat a helyeket a világban, amiket valamilyen okból örökre az emlékezetünkbe véstünk. Kedvenc világörökségi helyszíneinkről, túraútvonalainkról, fürdőhelyeinkről, valamint a legbizarrabb helyekről, ahol eddig jártunk, már meséltünk. Ezúttal a legegzotikusabb helyek következnek.

Vanuatu

A csendes-óceáni szigetvilág 82 szigetét elfoglaló, trópusi klímájú országban a legtöbb szigeten még áram sincs, sok helyen még törzsi közösségekben élnek, gazdasága, exporttevékenysége nem túl nagy, lakói mégis a világ legboldogabbjai lettek a Happy Planet Index mutatói szerint 2006-ban. Az ekkor szerzett hírnévből még most is profitálnak, a turizmus egy részét a boldogságindexnek köszönhetik, a világ szívesen jár a csodájára annak, hogy mit tudhat egy kis szigetország. (Idén egyébként a negyedik helyen végeztek ugyanezen a felmérésen.)

A sok napfény és a trópusi környezet persze jó kiindulási alap, de az esős évszakban durva ciklonok sújtják az itt élőket, így gondtalannak semmiképp sem neveznénk az életüket. És az életszínvonal sem közelíti meg azt, amit a világ fejlettebb felén megszoktunk. Mégis ragadós a jókedv és a könnyedség, amivel a vanuatuiak a mindennapjaikat élik. A legtöbb ember, akivel itt találkoztunk, barátságos volt, közvetlen és laza.

Januári látogatásunkkor épp parlamenti választásokra készültek. A fővárosban, Port Vilában látott kampány egyáltalán nem emlékeztetett arra, amit bárhol Európában tapasztalhatunk. A szimpatizánsok konvojokban járták a várost, a platós autókról dübörgött a zene, amikor két ellendrukker konvoj szembetalálkozott a főutcán, egy pillanatig sem feszültek egymásnak, csak mindketten még feljebb tekerték a hangfalak hangerejét, meg skandáltak hangosan egymásnak, de egy pillanatig sem agresszívan. Az egész sokkal jobban hasonlított egy hatalmas fesztiválra, mint egy választási kampányra. Mindez pálmafás, fehérhomokos környezetben.

Napfelkelte a Bagani Régészeti Parkban, Burmában

Az ezer sztúpa földjének is nevezett Bagant Burma (Mianmar) középső részén, az Irrawaddy folyó keleti partján találjuk. Fénykorában mintegy tízezer buddhista templom, pagoda és kolostor állt itt, ebből ma 2200 látható. Bagan az a hely, ahol azoknak is érdemes megerőltetni magukat, akik amúgy a nyaralásukon nem szívesen kelnek ki az ágyból dél előtt. Ha ugyanis sikerül kimászni az ágyból, és útnak indulunk már hajnalban, és jól helyezkedünk, életünk legszebb napfelkeltéje lesz a jutalmunk.

 Jóval napfelkelte előtt is nehéz volt már jó helyet találni a legnépszerűbb pagodánál. A páratlan látványt ugyanis, ahogy a napfelkeltében egyre több pagoda bukkan elő a hajnali párában, csak egy magaslati pontról lehet igazán jól megörökíteni. A Shwesandaw pagoda közmegegyezés szerint a legjobb hely a napkeltéhez. Utazásunk utolsó állomása volt Bagan, így több olyan turistával is találkoztunk addigra, aki megpróbálkozott különböző alternatív helyekkel is, hogy ne kelljen tömegben megélnie ezt a csodás élményt, de mind azt mondták, hogy a Shwesandawról eléjük táruló látványt nem tudta semmi megközelíteni.

2016 márciusába aggasztó hírek érkeztek arról, hogy elege lett a mianmari hatóságoknak a turisták illetlen viselkedéséből, ezért minden turistának megtiltották, hogy felmenjenek Bagan híres, szent helyként tisztelt pagodáira. A valóságban azonban a helyzet nem ilyen szigorú: olvasónk 2016 novemberi tapasztalatai szerint "nem betiltották a templomra mászkálást, hanem csak szabályozták. Kijelöltek és biztosítottak pár templomot, ahova a turisták reggel és este, a nemzeti parki belépőjüket felmutatva felmehetnek."

Kirándulás a Wulingyuan Nemzeti Parkban Kínában

Wulingyuan Kína középső részén, Pekingtől 1500 kilométerre, Hunan tartományban helyezkedik el. Ez Kína első nemzeti parkja, 1992 óta világörökség. Különlegessége, hogy mintegy 3000 darab, többszáz méter magas mészkőoszlop található itt, mintha egy hatalmas sündisznóvá változott volna a táj. Állítólag ez a helyszín ihlette meg James Cameront is, ezért hasonlít egymásra kísértetiesen az Avatarban szereplő Pandora bolygó és a Wulingyuan Nemzeti Park. Sőt, tapasztalataink szerint élőben a park sokszor még látványosabb is, mint amit filmen Cameron megteremtett. Bár az tény, hogy Kínában a sziklák csak látszólag (a köd miatt) lebegnek.

 Misztikus ugyan a hely, de közel sem érintetlen! Aki a ködbe burkolózó sziklák fotóit látva kihalt tájra, nomád körülményekre és magányra számít, csalódni fog. Az utóbbi években Kínában rendkívül megnőtt a belföldi turizmus, tömegek kelnek útra megismerni az európai mércével mérhetetlenül hatalmas országuk különböző tájait. Erre pedig hihetetlen gyorsasággal reagál az iparág akár pár hónap alatt kiépítve a szállást, ellátást, szórakoztatást biztosító infrastruktúrát.

Mi egy kiadással korábbi Lonely Planet könyvvel érkeztünk - ami még elmaradott vidékről, szegény körülményekről írt-, de a kiadásától számított két és fél évben felépítettek egy teljes üdülőfalut a városka szélén, és már épült egy következő, közvetlenül a nemzeti park bejáratánál. Hiányt a turista itt nem szenved semmiben. És erre a legmeglepőbb példa a nemzeti park kellős közepén elhelyezkedő McDonald's. Nem illik oda, de sok kínai étel után érthető, hogy van, aki örül neki. De nem csak ilyesmikkel csábítják ide a turistákat: itt épült fel például a világ egyik legszédítőbb üveghídja is, nézzék meg itt.

Elefántles Srí Lankán

Szakértők becslése szerint az egész világon Srí Lankán a legnagyobb az egy négyzetkilométerre jutó elefántok száma. Egy 2011-es állományfelmérés során a szigetországban több mint 5800 példányt számoltak össze. Ennek fényében nem meglepő, hogy Srí Lankára utazva az embernek rengeteg lehetősége van elefántokkal találkozni. Ottjártunkkor nekünk is bőven kijutott az ormányosokból: árva és sérült elefántokkal találkoztunk egy nekik kialakított árvaházban, és előfordult olyan is, hogy egyszerűen csak átkeltek előttünk az autóúton.

 Utóbbi vicces módon pont akkor esett meg velünk, amikor a szabadon bóklászó elefántokra figyelmeztető közlekedési táblát akartuk lefotózni. Először csak pár példányt lehetett látni a sűrű növényzeten át, de ahogy elindultak a műút másik oldalára, kiderült, hogy több tucat elefántról van szó.

Mára több elefántárvaház is működik Srí Lankán. A leghíresebb a Pinnawala, ahová 1975-ös alapításakor az erdőben magára hagyott kiselefántokat gyűjtötték össze, és ezzel meg is mentették őket a biztos haláltól. A négy elefántborjúval indult, veszélyeztetett állatok fennmaradását célzó program mára kinőtte magát, több mint száz példány tartozik most hozzájuk. Ezzel Pinnawala a világ legnagyobb, fogságban tartott elefántokat gondozó intézményének számít.

Itt a látogatást érdemes a napi rutinhoz alakítani: reggel fél kilenckor nyit a park, negyed tízkor a bébielefántok etetését nézhetjük meg, tízkor sétálnak le a gondozók a csordával a folyóhoz, ahol két órán keresztül zajlik a fürdetés. Több tucat elefánt egy folyóban, pálmafák a háttérben – már ez is képeslapra illő látvány, de aki bátor, kisebb alkudozás után egy felnőtt példány mellé is beállhat pár képre.

Dzsungeltúra és ötórai tea a Cameron felföldön, Malajziában

Malajzia fővárosától, Kuala Lumpurtól kétszáz kilométerre titokzatos, buja trópusi esőerdő, és festői teaültetvények várják, hogy felfedezzük. Ez az 1200-1500 méter magasan fekvő Cameron Highlands, vagyis a Cameron-felföld, ahol enyhe klíma – nem véletlen jártak ide hűsölni a brit gyarmatosítók is –, tiszta levegő és elképesztő táj fogadja a turistát.

Ottjártunkkor beneveztünk néhány órás dzsungelkirándulásra, ahol bennszülöttek, orang aslik, tanították meg, mely növény ehető, hogyan kell kisállat-csapdát építeni, és hogyan csiholhatunk tüzet az esőerdőben. Sőt, aki akart, liánokon is hintázhatott. Állatokhoz nem volt szerencsénk, csak gibboncsapatok kiáltozását hallottuk.

 De nem csak az őserdő az egyetlen érdekesség erre. Harsogó zöld teaültetvényeket is láthatunk, közülük is talán a BOH cégé a leglátványosabb. A legkomolyabb turista infrastruktúra legalábbis mindenképp itt van. A látogatóközpontban megismerkedhetünk a tea készítésének minden mozzanatával a szedéstől a gyártásig. Az ötórai teát pedig egy teaültetvények fölé épített teraszon kortyolhatjuk el egy epres süti társaságában (az itteni kellemes klímát nemcsak a tea, de az eper is szereti).

Ha már az epret emlegetjük: ha egyszer önök is eljönnek ide, szállásul a környék egyik legrégebbi üdülőjét, a Tanah Rata és Brinchang között fekvő Strawberry Park Resortot ajánljuk. A tágas, ízlésesen, modern bútorokkal berendezett, fekete-fehér színekkel dekorált szobák erkélyéről lélegzetelállító panoráma nyílik a dzsungelre. A régi gyarmati idők hangulatát idéző épület pedig simán megállná helyét egy trópusi kalandfilm kulisszájaként.