Önnek is ismerős az érzés, amikor negyven fokban mászik felfelé az évezredes lépcsőkön, a tűző nap alatt, izzadva, miközben arra gondol "ha már itt vagyok, ha beledöglök is megnézem a látványosságot"? Sajnos ilyenkor az emberben olyan érzések maradnak meg, hogy a Fehér Torony egy végtelen szenvedés volt, a Siratófalnál azt hittem, sírva fakadok annyira melegem volt, Sevillában meg azon tűnődtem, hogy lehetne mégiscsak a tengerhez jutni valahogy. Most jött el az ideje annak, hogy felkerekedjen, és kellemes emlékeket szerezzen ezekről a városokról. Mi pedig ötleteket adunk, hogyan csinálja.

Szaloniki: a város, ahol két nap alatt göröggé válunk

Szaloniki az a hely, ahol a legtöbben csak röviden megállnak a Halkidiki-félszigetre menet. Aztán a felületes látogatás után legyintenek "áh, Szaloniki, ott semmi különös nincs". Igazán kár érte, mert remek hely, bátran ajánljuk őszi hétvégékre.

Szoktuk javasolni, hogy ha megérkeznek valahova, kezdjenek rögtön azzal, hogy megtapasztalják a helyi ízeket. Jó tudni, hogy itt a reggel délig tart: 12-ig tehát pékségekben egyenek, például spenótos-fetás pitát (ez a fajta pita amolyan leveles tészta, háromszög vagy csiga alakú) és igyanak hozzá frappét, vagyis jegeskávét. Majd vegyék nyakukba a várost! A város közlekedése elég kiszámíthatatlan, viszont nem nagy területről beszélünk, így az óvároson belül bárhova eljutunk gyalog is.

Arra készüljünk, hogy a város eléggé dimbes-dombos, így ha nem akarunk teljesen kifulladni, ne dédelgessünk olyan ábrándokat, hogy egy nap alatt megnézünk mindent. Kezdjük a Fehér Toronnyal, a város szimbólumával. A torony a város abszolút központja, a tenger partján áll, mellette a Nagy Sándor kert, és a híres lovasszobor és innen nem messze van a Régészeti Múzeum, az ókori görög kultúra lexikona.

A belépő ára a toronyba kicsit borsos, 8 eurót kell fizetni, viszont a torony belsejében szintenként kiállítások vannak az ókori görög kultúráról, és érintőképernyős kijelzőkön nézegethetjük meg, hogyan alakult a város történelme – igaz, csak görögül. A szép kilátás egyben hasznos is: körülbelül képbe kerülünk a város szerkezetével.

A város tele van bizánci, ókori görög és római-kori emlékekkel, mint a Rotunda vagy a Hagia Sopia templom. Szinte teljesen random épült köréjük a város, jártunkban-keltünkben meglepetésszerűen is beléjük botlunk. Esténként a part megtelik élettel, mindenhol ülnek-állnak-fekszenek, olyan, mint egy hatalmas hippi tanya, egész estés program itt kóvályogni.

Tipp: Délen vagyunk. Mindig mindenki ok nélkül is dudál. Próbáljuk megszokni.

Jeruzsálem, ahol megtanulunk rendesen alkudozni

Ha épp nincs perzselő meleg, Jeruzsálem utcáin akár napokat is el lehet bóklászni anélkül, hogy unalmassá válna. Három világvallás központja, erről korábban is írtunk már. Ha szigorúan, pontról pontra be akarjuk tartani az útikönyvek utasításait, amik nagyjából egyeznek a fentebb linkelt cikkben leírtakkal, akkor napokig rohangászunk fel-alá a városban, készül egy csomó képünk, kipipálunk mindent, és anélkül távozunk, hogy igazán megéreztük volna a város hangulatát.

A város vallási jellege az utóbbi időben mintha kicsit elhalványult volna, vagy inkább talán elkommercializálódott. Ne csalódjunk túl nagyot, ha nem érezzük meg azt a spirituális jelleget, amire itt számítanánk. Ennek tökéletes példája az, hogy a Via Dolorosa hetedik állomásának, –ami a bazár területén található–, egyik oldalán tornacipőket, másik oldalán pedig keleti fűszereket vásárolhatunk.

Viszont ezzel párhuzamban erősödik a multikulturális jelleg, ez rengeteg helyen megtapasztalható. Például a bazár maga az egzotikum, egy teljes napot is rászánhatunk, azonban arra készüljünk, hogy vécét találni nehéz. (A bazár bejáratánál van egy kis mellékhelyiség, de ide csak végszükség esetén merészkedjünk.) Szerezzünk be keleti fűszereket és édességeket. Ha megtetszene valami antik tárgy, vagy szuvenír, tartsuk szem előtt, hogy nincs standard ár, alkudni kötelező!

A városba úgy érkezzünk, hogy legalább egy sabbathot eltöltsünk itt. A hét utolsó napján (mármint péntek estétől szombat estéig) teljesen más arcát mutatja a város: csendesebb, meghittebb, mélyebb. Erre a napra tervezzünk arab ételeket, merthogy ők sabbathkor is dolgoznak. Az arabokról nem az jutna először eszünkbe, hogy remek pizzát csinálnak, pedig de. Az arabok a tészta-nagymesterek, így ha utunkba esik egy halel pizzázó, kóstoljunk meg legalább egy szeletet! (Csak ne kérjünk sonkás pizzát, mert az nincs nekik.)

Tipp: Jeruzsálemben rengeteg náció csoportosul, járjuk be az örmény negyedet, amely a város délnyugati részén van és mind építészetileg mind hangulatban teljesen mást nyújt, mint az óváros törzsszomszédságában elhelyezkedő arab negyed, vagy a zsidó részek.

Borszakértővé válni Bordeaux-ban

Bordeaux városát átszeli a Garrone folyó, így a hangulata helyenként már-már Budapestre hajaz. A város leghíresebb része a világörökségi látkép, a Garonne partján található Holdkikötő. Ez valóban kikötő, mindenféle hajókat láthatunk, az árbócostól elkezdve a luxus jachtokig. A város este, éjszaka a leghangulatosabb, így napközben szervezzünk városon kívüli programot, az olyan nevezetességeket, mint például a Szent Mihály torony, vagy a Ponte de Pierre hagyjuk estére. Azért is jó, ha így teszünk, mert a városnak pezsgő éjszakai élete van, és a legtöbb bár ebben a negyedben található.

Azért a Szent András Katedrálist még világosban nézzük meg. Unikális épület: román stílusban kezdték építeni, aztán beütött a gótika, és abban a stílusban fejezték be, így ez egy kevert román-gót stílusú katedrális.

Városon kívüli program meg mi más is lehetne a világ bor fővárosában, mint pincészetek látogatása? Tudja, miért nevezik franciául a bort előállító házat chateau-nak, vagyis kastélynak? Pontosan azért, amiért magyarul meg pincének. Pincészeteket talál elszórva mindenhol a régióban, egy-egy kastély meglátogatása egész napos program. Sok van belőlük, így el kell döntenünk, mennyit szánunk erre, és pontosan mit szeretnénk csinálni.

Például az egyik legszebb kastély, a Chateau Pape Clement szervez vezetett túrákat és szüreti programokat is kb 20-35 euró közötti összegekért. Néhány kastélyba azonban ingyen is bemehetünk, körülnézhetünk vezetővel. Sőt, még a kóstolás is ingyen van, de be kell jelentkezni, és a vezetés végén kedvesen, de határozottan ajánlják, hogy vegyünk néhány palackkal a ház borából. Ilyen például a régió észak-nyugati felében, Pauillac kisvárosban található Chateau Pontet-Canec. Ide kb, egy óra alatt lehet eljutni Bordeaux-ból, a legolcsóbb verzió a busz, 2 euróért fejenként.

Választhatunk kis, független termelőket is, itt sokkal inkább azon van a hangsúly, hogy megnézzük a borkészítés folyamatát, és barátkozzunk. A családi pincészeteknek a programja is kötetlenebb, például ha szüretelni szeretnénk, akkor inkább náluk érdemes. A város és a város környéke amúgy nem csak "boros" kastélyokban bővelkedik. XIV. Lajos korának lenyomata a környék kastélyépítészete. Körülbelül félórányi autózásra Bordaux-tól La Brede városban van Montesquieu szülőháza, ami egy elvarázsolt, rajzfilmbe illő kis kastély.

Andalgás Andalúziában

Sevilla egyszerre kis-, és nagyváros, a flamenco és a bikaviadalok szülővárosa, egyszerre európai és egyszerre arab. Ha ön odavan az arab kultúráért és építészetért, nem biztos, hogy kapásból Afrikába kell repülnie, nézzen szét Sevillában! A város három épületét vette fel az UNESCO a világörökségi listájára.

A városban andalogva lépten-nyomon gyönyörű épületekbe botlunk, és mindenhol pálmafák, hangulatos parkok hívogatnak. Bár egyértelműen mediterrán város, a mudejar építészetnek köszönhetően (évszázadokig éltek itt mórok) kicsit Afrikában is érezhetjük magunkat. Ennek a stílusnak a lényege, hogy a román, majd később gótikus és reneszánsz épületek is az iszlám motívumaival vannak díszítve, amit a mór iparosok készítettek azután, hogy az Ibériai félszigetet visszafoglalta a spanyol királyság.

Kezdjük rögtön az első napon a város legmagasabb épületével: a katedrális tornyának, vagyis a Giralda – más néven Aranytorony – megmászásával, hogy lássuk a várost egészében. A sevillai katedrális a legnagyobb gótikus katedrális a világon, és nem mellesleg itt van Kolombusz sírhelye is.

A második kötelező látnivaló az Alcazar. Ez a mindenkori spanyol uralkodó lakhelye, de egyben turistalátványosság is, és uralkodóhoz méltóan pazar épület. A belépő ára 9,5 euró, de 17-25 éves kor között csak 2 euró, 17 éves kor alatt ingyenes. A harmadik must see épület pedig a Archivo General de Indias, azaz az Újvilági Levéltár, ami a világ legnagyobb, Amerika felfedezésével kapcsolatos dokumentumainak tára. Barangoljunk hosszan a Santa Cruz negyedben, ami a helyi zsidónegyednek számít, ha megéhezünk, akkor pedig teketória nélkül irány bármelyik tapas bár vagy szendvicsező.

Tipp: Vonattal vagy turistabusszal legalább egy napra menjünk át Córdobába!