Amikor az ember először jár Szentpéterváron – pláne, ha idegenvezetővel nézi végig a várost –, az a benyomása, hogy ez az a hely, aminek minden négyzetméterén megöltek egy cárt, ahol az összes orosz forradalom kitört. És ahol minden sikátorban született egy világirodalmi remekmű. Ez így is van, de ez a város sokkal többet rejt magában, mint ami az útikönyvekben szerepel.

Cári főváros, észak Velencéje, észak Palmirája: sok mindent szoktak mondani Szentpétervárra, a világ legészakibb megapoliszára. Gyönyörű palotáin, elegáns utcáin, hatalmas múzeumain és baletton kívül is van itt bőven mit csinálni. Összeállítottunk egy gyorstalpaló Szentpétervár-kalauzt, az alapoktól a haladó szintig, azoknak, akik még sosem voltak, és azoknak, akik visszatérnének.

Level 1: A klasszikusok, ha csak két-három napja van a városra

A legfontosabbak:Már írtunk Szentpétervár ikonikus látnivalóiról, hogy mit ne hagyjon ki, ha csak egy hétvégére érkezik a városba, ezeket most nem nagyon részletezzük. Ezek a látnivalók: az Ermitázs, a Vérző Megváltó temploma, a Peterhof, (a cárok nyári palotája) és a Carszkoe Szelo azaz a Cári falu. Utóbbi csak a nevében falu, vagy legalábbis nem látjuk magunk előtt, ahogy csirkék kapirgálnak a nagy gonddal megművelt angolkertben.

Valójában néhány nap alatt mindent megnézni nem lehetséges, ha az előbb említetteket kipipáltuk, már van valami fogalmunk a városról, és el is röppent három nap. Például csak maga az Ermitázs akkora, hogy a múzeum idegenvezetői szerint ha minden műalkotásra csak egy percet szánunk, akkor napi nyolc órányi nézelődéssel számolva kerek fél év lenne, mire végignézzük a kiállítást. A gyűjtemény lenyűgöző, viszont az épület még annál is szebb. Ha nem is megy be minden terembe képeket nézni, akkor is kukkantson be, nézze a plafonokat és a padlókat.

Első körös látnivaló még az Auróra, ami előző látogatásunk alkalmával épp nem volt a helyén. A legendás hajó éveken át dekkolt a dokkban, kicsit elnyűtte az idő vasfoga, de nemrégiben visszatért helyére és jobb, mint újkorában.

Tipp extra cukiságra: Még Péter cár telepítette az 1700-as évek elején a Téli Palotába a macskabrigádot, akik megóvták értékes holmijait az egerektől. Nos, ennél jobb megoldást azóta sem találtak a rágcsálók ellen, így azóta is macskák őrzik a Téli Palota minden kincsét. Az Ermitázs macskái egy külön fogalom, egyébként évente egyszer, áprilisban van is egy nap, amikor lehet innen örökbe fogadni cicát. Nézelődjön a múzeum körül, mindig ott bóklásznak az éjszakai műszak előtt! Egyébként itt található a világ legaranyosabb közlekedési táblája is: Vigyázat, macskák!

Technikai részletek újoncoknak: Péterváron ha fordul egyet a szél, az azt jelenti, hogy teljesen megváltozik az időjárás. Vannak ilyen vicceik, hogy "ma láttam egy lányt a buszon rövidnadrágban és szandálban, és egy másikat, bundában és csizmában: mindkettő az időjárásnak megfelelően volt öltözve". Mindig öltözzön rétegesen és mindig viseljen vízálló cipőt. Ha fájós-fázós a füle, sapka is legyen a táskában. 

Hol és mit együnk, ha először járunk itt? Péterváron elég merész dolog csak úgy bemenni egy random étterembe. Kívülről ugyanis nem látni az árakat, és ha csak úgy beszaladunk valahova, lehet, otthagyjuk az úti büdzsénk felét. Így jobban jár az ember, ha gyorséttermekben eszik. Na nem ám Mcdonald's-ban. Az oroszoknál a fast food kicsit mást jelent, mint nálunk, itt tényleg a gyorsaságon van a hangsúly, de ez nem megy a tápérték rovására.

Az egyik nemzeti étel a blini, vagyis palacsinta. A palacsintánkba aztán bármit kérhetünk, a reszelt sajttól elkezdve a beluga kaviárig. Két híres palacsintahálózat működik a városban, jó és standard minőségű ételt kaphatunk náluk. És ami a legfontosabb: itallal, esetleg levessel együtt megúszhatjuk az egészet úgy 400 rubel (1600 forint) körül. A Csajnaja Lozskát (чайная ложка) mi jobban szeretjük, mint a Teremokot, (sajnos a weboldalaknak csak orosz verziója van) ennek az oka csupán annyi, hogy nekik jobb a levesük. Két tradicionális orosz levest ajánlunk itt: a borscsot (céklaleves) és a szoljánkát (nagyon húsos leves). Palacsintákból nekünk a csirkés-gombás-tejfölös a kedvencünk.

A klasszikus önkiszolgáló, vagyis menzás rendszerű éttermekben általában a sor legelején vannak az italok. Ha azt a feliratot látja, hogy MOPC (morsz) abból feltétlenül vegyen, persze csak akkor, ha nem allergiás a bogyós gyümölcsökre. Ezek az italok eperből, áfonyából vagy málnából készülnek, cukorral pépesre zúzzák őket és vizet adnak hozzájuk. Készüljünk rá, hogy ezek a helyek inkább a helyieknek van fenntartva, a személyzet nem sok helyen beszél angolul, viszont az activityt jól értik. Ilyen falatozókat a városban mindenhol talál elszórva, több van belőlük, mint nálunk Mcdonald's a körúton.

Ha kicsit komplexebb élményre vágynának, mint a palacsinta, a Palota tértől nem messze, a Nyevszkij Proszpekt 20. szám alatt található a Dácsnyiki étterem. Klasszikus vidéki orosz, jó a konyhájuk, beszélnek angolul, gyorsak és udvariasak, és olyan csodásan giccses hologramos tányéralátéteik vannak, hogy az ember szemébe könny szökik. Itt érdemes halas ételeket kérni vagy grill húsokat, desszertként pedig szirnyikit. Ez olyan, mint a mi túrógombócunk, csak nem főzik, hanem sütik.

Egyébként tudta, hogy az oroszok imádják a sajtszószt? Bármilyen gyorsétterem, ami árul sült krumplit, tart sajtszószt is. Ha netán ilyen helyre keverednének, feltétlen próbálják ki!

Kávé és süti: Első számú szabály, hogy turistalátványosságok közelében nem sütizünk, nem kávézunk. Az egy dolog, hogy drága, sajnos azonban sokszor nem is finom. Ha jó süteményre vágynak, menjenek a Nyevszkij Proszpekt 44 alatt található Sever kávézóba, és ott menjenek be a hátsó részlegbe. Elöl tömegcuccok vannak, rá se pillantsanak a pultra. Hátul azonban önök elé tárul a sütemény mennyország: minden friss, természetes alapanyagokból, csodaszépen elkészítve; és elég széles a kávé-, és teaválasztékuk is. Általános szabály a városban, hogy a kávé mellé nem alapértelmezett a tej vagy tejszín, valahogy ez egy feketekávé város, de ha kérünk, adnak.

Level 2: Ha öt napnál többet tölt a városban

Különleges múzeumok: Ha már gasztronómia, kezdjük a Csokoládémúzeummal. Valószínűleg senkinek nem az ugrik be először az oroszokról, hogy jó a csokijuk, pedig de. A Csokoládémúzeum amúgy nem igazi múzeum, hanem egy művészien kialakított bolt, de hát hol máshol nézhetnénk Lenin fejet csokiból, vagy óriás csoki télapót. Kóstolhatunk is csokoládét, és itt be is szerezhetjük a szuveníreket.

És még egy ikonikus orosz: a vodka múzeum. Ha fel akar vágni azzal, hogy ön mindent tud a vodkáról, akkor ne hagyja ki ezt a páratlan lehetőséget: mindenki hanyatt fog vágódni lenyűgöző tudásától. Például tudja, hogyan köthető össze a periódusos táblázatos Mengyelejev a vodkával? Hát úgy, hogy ő állította be a standard 40 százalékos alkoholszintet, voltaképp ő a vodka szülőatyja. És azt tudja, hogy amúgy az orosz nép sokkal inkább sörös, mint vodkás? Nehéz elképzelni? Hát, ilyen és ehhez hasonló kultúrtörténeti ködöket oszlat a vodkamúzeum, csak ajánlani tudjuk. Kóstolni nem muszáj, de lehet.

Orosz balett: Ha nincs is oda a cicanaciban ugráló férfiak látványáért, akkor is menjen itt balettet nézni, ha kicsit több ideje Péterváron, mint pár nap. Itt egyszerűen nem azt értik balett alatt, amit bárhol máshol a világon. Persze, itt is lábujjhegyen pipiskednek klasszikus zenére, de higgyen nekünk, ilyen színvonalon ezt sehol nem tudják. A jegyek árai 1200-5000 rubel (5000-20000 forint) között mozognak, ha látni is akar valamit, akkor a 3000 rubeles helyek már érnek valamit. De minden fillért megér egy ilyen előadás. Az évad szeptember 25-én kezdődik, a repertoárt itt tudja megnézni.

A Mérnök kastély, avagy a Mihájlovszkij Dvorec: Ez egy épület, ami voltaképpen négy, vagy legalábbis úgy tűnik: mind a négy oldalán teljesen más a homlokzata. A tizennyolcadik században a Hadmérnöki Akadémia működött itt, ezért a Mérnök kastély elnevezés. A kastélyt amúgy II. Pál megbízásából építették a 18-19 század fordulóján, akinek a szobra meg is tekinthető a főbejáratnál. (Legalább van támpont, hogy hol a főbejárat.)

Innen átsétálhatunk a Nyári kertbe (egyszerűen elindulunk a folyó irányába), melyet néhány éve teljesen felújítottak. Bár jelenlegi állapotában kicsit steril, mert iszonyúan vigyáznak a területre. Cserébe viszont garantáltan szemét és dohányfüst mentesen nézhetjük az itt található gyönyörű csobogókat és szobrokat, valamint a kert hátsó felén a kis tóban úszkáló hattyúkat.

Hajóval a Néván: A Nyevszkij proszpekten haladva minden hídnál kínálnak hajós túrákat, általában egy ember a hídfőnél áll és egy hangosbeszélőbe ordít. Óránként indulnak angol nyelvű vezetéssel hajós túrák, kb. 4-500 rubel egy ilyen kirándulás, ami szuper romantikus és gyorsan megnézhető vele a város nagy része. Pont ezek a kirándulások jók arra, hogy megtudjuk, hogy pontosan kit és hol öltek meg, milyen ármánykodás közepette. Szeptemberben még elcsíphetők éjszakai túrák is, melyeknek a végpontja a Néva fő ága. Éjfél körül itt megnézhetjük a vízről, hogyan nyitják fel a hidakat, de előtte nem árt tájékozódni, hogy ez befolyásolja-e azt, hogyan jutnunk vissza a szállásunkra. Mert ha már egyszer felnyitották a hidakat, azok reggelig úgy is maradnak.

Az Admiralitás, Bronzlovas és Petrográd: Ez valójában egy hosszú séta, mely a centrumnak a szélét súrolja. A Bronzlovas Pétervár egyik szimbóluma, melyet Puskin meg is örökített az azonos című versében. Azt beszélik, a Leningrádi Blokád idején azért rejtették és védték a szobrot a városiak, mert úgy tartották, amíg a szobor túlél, a város is kitart.

Ezen a részen található az Admiralitás, az orosz hadsereg vezérépülete, átsétálva a Palota hídon pedig Petrográd városrész és a Tűtorony, avagy a Péter-Pál erődítmény található. Ez az épület a város védelmét szolgálta hosszú évekig: a város alapításától a huszadik század beköszöntéig. Az erőd egy kis szigeten helyezkedik el, mögötte található a városi állatpark.

Ha a szigetnek nem azon a végén sétálunk ki, ahol bejöttünk, akkor lassan elérjük Európa legrégebben működő, legnagyobb mecsetét, mely több, mint száz éves, II. Miklós adott engedélyt építésére. Türkizes-kékes színeivel, és aprólékos megmunkáltságával szépsége abszolút felveszi a versenyt az ortodox templomokkal is.

Level 3: A hátborzongató Szentpétervár, halálian jó mókák haladóknak

Rémségek tárháza: Van egy múzeum, ami egyesek szerint a város legjobbja, mások be nem tennék oda a lábukat – mi az utóbbi csoporthoz tartozunk. Kunsztkamerának hívják, a Vasziljevszkij szigeten van, majdnem közvetlenül a sziget bejáratánál. Ez egy preparátumgyűjtemény, a világ legnagyobbja, mindenféle spirituszban úszkáló torz dolgokat nézegethetünk. És még mondják, hogy Szentpéterváron minden gyönyörű. Plusz fricska az egészben, hogy ez a gyűjtemény volt az első múzeum Oroszországban.

Tetőséták: Önnek mennyire jó az egyensúlya? Tériszonyos? Ha ezekre a kérdésekre a válasza "nagyon jó" és "egyáltalán nem" akkor a tetősétákat önnek találták ki. Nagyon divatosak ezek a túrák most Péterváron, melyek során a várost a tetőkön egyensúlyozva és ugrálva nézhetjük meg. Olyan perspektíva ez, amit máshonnan nem láthatunk, cserébe elég veszélyes, páran már estek le tetőkről, többnyire oroszok.

Horror múzeum: Ez egy interaktív kiállítás, mely bemutatja a város minden rémtörténetét, például Raszkolnyikov sztoriját, Raszputyin ármánykodásait, híres párbajokat és gyilkosságokat. Sötét helyszínek, hátborzongató zene, múlt századi hangulat. Sajnos ez a kiállítás csak annak érdekes, aki legalább egy kicsit tud oroszul, angol verzió még nem készült belőle. (Pedig ideje lenne.)

És még sok minden más: Szentpétervár tele van kiállításokkal, a teljes listát itt tudja megnézni. Ha ön megnézett minden klasszikust és netán még kiállításra vágyna, olyan tárlatokat lehet itt megnézni, mint az Északi és Déli sark felfedezésének dokumentációja; Halál múzeum, mely a temetkezési szokások kulturális oldalát mutatja be, vagy a Higiénia múzeum, ami a tisztálkodás és tisztaság történetét, hogy csak véletlenszerűen emeljünk ki néhányat.