Amerika népszerű strandjai mindenütt zsúfoltak nyáron. Bosszantó a tumultus az éttermekben és boltokban, zajos diszkók teszik lehetetlenné a nyugodt alvást, az utakon pedig rendszeres a torlódás. De mégis akad olyan hely, ahol remekül lehet nyaralni, ráadásul a fenti kellemetlenségek nélkül. Persze ehhez persze némi szerencse is kell – ahogy velünk történt.

Gyanús zajok a liftaknából

Irány Destin! – jelölte ki az útirányt egy Floridát jól ismerő turisztikai szakember. Remek a strand, pezseg az élet és kellemes hotelek várják a pihenni vágyókat – tette hozzá. Szót fogadtunk, és New Orleansból hatórás vezetéssel eljutottunk a Mexikói-öböl északi részén elhelyezkedő városkába. Ahol akkor – június végén – már teljes erővel tombolt a főszezon.

Hotelszobát szerezni ezért a lehetetlennel volt határos. A zsúfolt szállodák és apartmanok mellett kiderült az is, hogy a fehér homokföveny bármilyen csábító, de talpalatnyi hely sincs, ahová akár egyetlen törülközőt le lehetne teríteni. A tényleg nagyon kellemes, hűvös (!) homok, és a városka előtt elterülő Crab Island vonzerejének sokan még úgy sem tudnak ellenállni, hogy a hotelárak amerikai mércével mérve is horrorisztikusak.

Az alig háromcsillagos Hampton Innben például éjszakánként 345 dollárért, azaz nagyjából 100 ezer forintért kínáltak – igaz, kosárlabda pálya méretű – szállást egy éjszakára, és ez volt az utolsó szabad szoba. (Más kérdés, hogy ebben sem lehetett zavartalanul aludni, mert a liftaknából ötperceként dübörgő zaj szűrődött ki... becsületükre legyen mondva, az árat utólag visszatérítették.)

Destin felejthető! – vontuk le a szomorú tanulságot és az öböl menti településeket pásztáztuk az interneten. A Destintől félórányi távolságra levő Panama City Beach nem is jöhetett szóba, mert a sivár homokföveny mellett szinte csak sokemeletes apartmanházak húzódnak, ahol nyugodt nyaralásra semmi esély.

Irány Bay St. Louis!

Végül Bay St. Louis mellett döntöttünk – mint később kiderült, jól tettük. A New Orleanstól alig nyolcvan kilométerre levő kis település mellett található Long Beach pedig kifejezetten csodás. (Ez a hely egyébként repülővel is elérhető: Gulfport-Biloxi nemzetközi reptere csupán ötpercnyi autóútra van.) A vadi újnak látszó Holiday Inn Express hotelben 140 dollárért még reggelit is adnak, a kertben pedig a fák hűsében levő uszoda nyújt menedéket a hőség elől.

A Bay St. Louisba vezető kétszer kétsávos út mellett tekintélyes parkolókat látni – igaz, első látásra ezeknek semmi értelmük, hiszen se bolt, se étterem nincs a közelben. Aztán jön a megvilágosodás egy helybeli tolmácsolásában: a lebetonozott parkolók mellett egykor hotelek álltak, de a Katrina hurrikán egy nap alatt elsöpörte a sokemeletes szállodákat – is. Ami most itt látható, az mind új! – mutatott körbe John, akivel a medencében hűsölve ismerkedtünk meg.

Kalózok és szeszcsempészek faluja

Az igazi nagy szám nem is a tengerpart – ennél azért sokkal szebb beacheket látni Amerika-szerte – hanem a tipikus kisvárosnak, magyarul falunak, számító Bay St. Louis. Az álmos, de láthatóan jómódú emberek lakta település a 17. és a múlt század első felében élhette virágkorát. Az elsőt az itt „fészket rakó" kalózok, az utóbbit a szeszcsempészek alapozták meg. Mindkettőre kellő tisztelettel emlékeznek a helybeliek.

A kalózünnep hagyományos időpontja június utolsó hétvégéje, amikor a falusiak kalózmaskarába öltöznek, népi rigmusokkal és persze rummal ünneplik az alapítókat. A kétnapos fesztivál során kiszabadítják a polgármestert a kalózok fogságából, virágot dobnak a tengerbe a küzdelmekben eltávozott derék kalózok emlékére, felvonul a helyi középiskola rezesbandája – szóval nagy bulival ünneplik a zord martalócokat.

A szesztilalmat – angolul Great Prohibition – amely az Egyesült Államokban 1919-1933-ig tartott, s mely időszakban szeszes italt nem lehetett legálisan venni, viszont egész éven át ünneplik. A Blind Tiger, azaz Vak Tigris vendéglő falán például emléktábla örökíti meg a derék szeszcsempészek nevét, akik halált megvető bátorsággal hozták-szállították Kubából a rumot az akkor elosztóközpontnak számító Bay St. Louisba.

A Blind Tigerek – mert ez a kifejezés akkor és ott a csempész szakmát jelölte – aztán innen indították tovább szállítmányaikat a közeli New Orleansba, majd onnan tovább a Mississipi folyón a gengszter fővárosnak számító Chicagóba. Apropó gengszterek. úgy mesélik, hogy a gengszterkirály Al Caponénak is volt itt egy nagy birtoka, de ennek helyét sajnos nem őrzi emléktábla.

Érdemes az ételekről is szót ejteni: a Blind Tiger tengerre néző teraszán ma is remek a konyha. Frissen fogott halak, rákok és egyéb tengeri herkentyűk kerülnek az asztalra magyar viszonylatban is nevetséges áron.

Ölelések a templomban

A faluban egyébként igazán nincs mit csinálni. Csinos házacskák és üzletek, kis kávézók és néhány régi épületen meg persze a strandokon kívül más látnivaló nincs. Az „őslakosok" azonban nagyon barátságosak, szinte azonnal befogadják, üdvözlik az idegent.

Jó példa erre a vasárnapi istentisztelet. A St. Rose de Lima katolikus templomban vérbeli gospel misén vettünk részt. A többnyire afroamerikai hívők átszellemülten hallgatták, és énekelték végig a valóban remek zenekar és szólóénekes által előadott gospeleket, majd a végén derűsen és meleg szívvel fogtak kezet és ölelték át a mise szinte minden résztvevőjét, legyen az helybéli, rokon vagy kíváncsi turista – ez utóbbi kategóriát mi képviseltük.

A templom kertje egyben az egyik helybeli temető is, ahol német, olasz és francia családok sírjai és mauzóleumai tanúsítják, hogy kik is lakták valaha a települést. Furcsa, de magyart nem találtunk közöttük.

Cikkünk szerzője Szakonyi Péter, a Napi.hu főmunkatársa