Július végén öt napot nyaraltunk a horvátországi Trogirban. Igyekeztünk a lehető legtöbbet kihozni ebből a pár napból: bejártuk az ódon utcákat, rácsodálkoztunk a kikötőben sorakozó luxusjachtokra, hajóztunk és persze strandoltunk is. Mutatjuk, mi az a hat élmény, amit nagy kár lenne kihagyniuk, ha még idén erre nyaralnak.

Csatangolás Trogir ódon utcáin

A környék legfontosabb látnivalója Trogir maga. A kis szigeten fekvő, 1997 óta a Világörökség részét képező óváros macskaköves, középkori utcácskák labirintusát rejti. Viharos történelme során az illírek alapította település a görögöktől, a bizánciakon, a velenceieken, franciákon át a Habsburgokig rengeteg kézen megfordult, és magyar vonatkozása is van: IV. Béla királyunk 1242-ben ide menekült a tatárok elől.

Óriási élmény elveszni a szűk sikátorok rengetegében, és rácsodálkozni az olykor már-már díszletszerű utcákra. Főszezonban a város kora reggel, illetve egészen késő este a legélvezhetőbb, ilyenkor még – illetve már – találni kihalt utcákat, amikben megérezhetjük a hely történelmi hangulatát. (Napközben és vacsoraidőben viszont az óváros jobban hasonlít egy szardíniásdoboz belsejére, mint festői, békés kisvárosra, erre feltétlen készüljenek fel.)

Persze nem meglepő, hogy ennyien kíváncsiak rá, hiszen tényleg csodálatos hely. Keljenek mondjuk a reggel hetes harangszóra, vegyenek egy isteni túrós bureket a kikötőnél a pékségben, és kezdődhet a városnézés. A főtéren a városháza belső udvarába feltétlen menjenek be, nagyon hangulatos lépcsősort rejt. Szintén a téren magasodik a város legfontosabb temploma, a Szent Lőrinc katedrális. A belépő 25 kuna, de érdemes befizetni, így közelebbről megszemlélhetjük a pazar, faragott kapuboltozatot a bejáratot őrző oroszlánokkal, és a szédítő toronyba is felmászhatunk.

Ha az északi városkapun át elhagyjuk az óvárost, és átsétálunk a kis hídon, szuper piacot találunk. Vannak streetfood pultok, szuvenírt kínáló bódék, de a helyi termelők gyönyörű portékái között is bőven válogathatunk. Az út túloldalán halpiac is működik. Ha önellátó apartmanban szállunk meg, érdemes a vacsorához itt bevásárolni. (Amit pedig nem találunk itt, azt a közeli Konzum szupermarketben tudjuk megvenni.)

Ha letudtuk a piacot, menjünk vissza az óvárosba, és tévedjünk el bátran a kis utcák útvesztőjében. Egy idő után úgyis a pálmafákkal szegélyezett elegáns sétányon találjuk magunkat, amit a méltóságteljes Kamerlengo erőd zár le.

Esti séta a kikötőben

Ez a környék este mutatja a legszebb arcát: az erődöt kivilágítják, a sétány megtelik korzózó turistákkal, a kikötőben pedig egymás után sorakoznak a vitorlások és az elképesztő luxusjachtok. Fogjunk a kezünkbe egy tölcsér fagyit (egy adag átlagosan 8 kuna) és sétáljunk végig itt, hazatérve nagyon jó lesz visszagondolni erre.

Vacsora a Konoba Trs-ben

A városka zsúfolásig tele van éttermekkel, az asztalok komplett tereket és utcákat foglalnak el. Tény, hogy rég jártunk Horvátországban, de az árakat akkor is megdöbbentően magasnak találtuk, a pizzák kb. 50-70 kunánál (2-3 ezer forint), a tésztaételek 60-80 kunánál (2500-3300 forint), a húsos főételek 100 kunánál (4200 forint) kezdődnek, a halak még magasabb árakon indulnak. Ennek ellenére a legtöbb helyen nem lehet kártyával fizetni, az ételek pedig a legjobb indulattal is középszerűek. A fentiek ellenére este nyolc körül gyakorlatilag lehetetlen asztalt kapni várakozás nélkül.

A fenti mezőnyből magasan kiemelkedik a főtértől pár lépésnyire, egy mellékutcában meghúzódó Konoba Trs. Az árak itt is magasak, viszont az étlap kreativitásban messze túlmutat a csevap-pizza-tészta szentháromságon. Minden, amit kértünk, nagyon finom volt, és még kártyát is elfogadtak. Szóval, ha amúgy is magas lesz a számla végösszege, miért ne ehetnének igazán jó helyen? Mi nagyon ajánljuk őket. Ha a szőlővel befuttatott, szuper hangulatos udvaron szeretnének enni, érdemes előre asztalt foglalni, a légkondis beltérben viszont foglalás nélkül is tudtak nekünk helyet szorítani.

Vízi taxi a Copacabanára

Na, nem a híres brazil strandra, hanem a róla elnevezett horvát verzióra Ciovo szigetén. Ha hozzánk hasonlóan önök is a városnézős nyaralás hívei, akkor is jól esik egy napot végiglustálkodni egy szép strandon.

A vízi taxik a Kamerlengo erőd elől indulnak, több társaság üzemeltetésében, a hajók reggeltől egészen éjfél utánig ingáznak. Sosem kell várni rájuk negyed óránál többet, az úti költség egységesen 20 kuna irányonként. Vannak kisebb, csónak jellegű hajók, és egészen nagyok is, válogassunk nyugodtan, mind ugyanoda megy – vagy Okrugként, vagy Copacabana beachként van kiírva a cél.

A hosszan elnyúló, fehér apró kavicsos, tiszta vizű strand mellett végig parti bárok sorakoznak (emiatt hívják Copacabanának), lehet napernyőt, napágyat, vízisport-eszközöket bérelni. Ami fontos: apróval mindenképp készüljenek, a vécé és a zuhanyzó is 2-2 kunával működik.

Hajóval Splitbe

Ha ennyi hajózás nem lett volna elég, közelítsék meg Horvátország második legnagyobb városát, Splitet is a víz felől! A Bura Line nevű hajótársaság a ciovói híd mellől üzemeltet menetrend szerinti járatot Splitbe, egy útra a jegy 24 kunába kerül. A menetidő elméletileg egy óra körül van, velünk másfél órát ringatózott a hajó. (A menetrendet itt találják.)

Miután magunk mögött hagytuk az óriási, nyüzsgő kikötőt, nézelődjünk egy kicsit a városfalon kívül található jókora piacon, majd lépjünk be az 1979 óta a Világörökség részét képező Diocletianus palotájába. Az időszámításunk szerint 293 és 305 közt épült, gigantikus márványpalota falai fogják körbe az óvárost.

A palota egykori központi terét, a gyönyörű Peristilt, valamint az alagsort - melyben ma bazársor található - ingyenesen is megnézhetjük. Fizetni a katedrálisért, a kriptáért és Jupiter templomáért kell (ezekbe összesen 25 kuna a belépő), és érdemes is. Ha pedig a toronyba is fel akarnak mászni, további 15 kunát kell fizetni.

Ha kibámészkodtuk magunkat a szűk sikátorok között, menjünk ki a pálmafás, virágos parti sétányra, a Rivára. Itt ha szerencsénk van, és éppen jut hely az árnyékban, érdemes megpihenni egy padon, és figyelni a kikötőt és a várost. Ha nem elég ennyi szusszanás, a közeli Bacvice nevű strandra is kimehetünk. A legegyszerűbb ide a kikötő felől felsétálni. Egy hűsítő csobbanásra jó, de többet ne várjunk tőle. Nem ez az ország legtisztább és legfestőibb strandja.

Kirándulás a Krka Nemzeti Parkba

Listánkon ez az egyetlen élmény nekünk már nem fért bele az időnkbe, mert utolsó napunkon egy másik legendás horvát nemzeti parkba, a Plitviceibe igyekeztünk (a későbbiekben egyébként egy külön cikket szentelünk majd neki). De ha már látták Plitvicét, vagy hosszabb időt töltenek Trogirban, érdemes betervezni a Krka Nemzeti Parkot. Mi csak az autópálya pihenőjéből láttunk rá, de máris kedvet kaptunk hozzá. Ha legközelebb erre járunk, tuti nem hagyjuk ki!

Kocsival Trogirból szűk egy óra alatt itt lehetünk, az autópályáról Skradinnál kell letérni. A vízeséseiről nevezetes nemzeti parkot menetrend szerinti hajójárattal lehet megnézni, erről itt találnak bővebben infókat. De persze Trogirból rengeteg szervezett csoport is indul nap mint nap ide, ezek a túrák a park megtekintését a vízesések alatti fürdőzéssel és sibeniki városnézéssel szokták kibővíteni.

Következő, Horvátországgal foglalkozó cikkünkben tehát a Plitvicei Nemzeti Park csodáiról mesélünk majd, tartsanak velünk akkor is!