Ha nincs legalább nyolc-kilenc napja, hogy végig tudjon menni a szigetet megkerülő 1-es úton, de már felfedezte Reykjavíkot és a „Golden Circle" néven emlegetett útvonalat - amely érinti a világörökségi Thingvellir nemzeti parkot, egy működő gejzírt és a csodás Gullfoss-vízesést -, akkor kalandozzon tovább Reykjavíktól északra, és járja be a nyugat-izlandi régiót is. Mutatjuk, miért érdemes:

Különleges vízesések vidéke

Izland a vízesések országa, csodás látvány várja a turistákat mindenhol, Nyugat-Izlandon pedig több különleges vízesést is találunk viszonylag közel egymáshoz. A Glymur például ma a szigetország második legmagasabb vízesése. (Sokáig ezt tartották a legmagasabbnak.) Izlandon könnyű megszokni, hogy a parkolók közel vannak a látványosságokhoz, a Glymurnál azonban más a helyzet. Itt egy összesen (oda-vissza) 5 kilométeres, állóképességtől függően közel két órás túra vár ránk, ha látni akarjuk a vízesést. Közben kötelekbe kapaszkodva meredek helyeken kell felmennünk és folyó feletti farönkökön kell átkelnünk – úgyhogy aki látni akarja a Glymurt, annak egy jó túrabakancs a minimum!

Autóval kb. egy órára fekszik a Glymur-vízeséstől a 900 méter hosszan a tájat befátyolozó csodás Hraunfossar vízesés. A közvetlenül mellette található Barnafoss nevű vízesésnek pedig szomorú története van. Neve jelentése izlandiul az, hogy a gyermekek vízesése. A történet szerint két gyermek lelte halálát a vízesés felett átívelő természetes kőhídon. Szomorúságában a gyászoló anya leromboltatta a természetes hidat.

Vikingek és sagák nyomában

A nyugati-izlandi Reykholt nevű településen élt a 13. században Snorri Sturluson költő és korabeli politikus. Neki köszönhetően maradtak fenn a régi izlandi történetek, a sagák, és a középkori izlandi nyelvet is ő jegyezte le. Emlékére emeltek itt egy múzeumot, de mellette Snorri eredeti forróvizes fürdője is megvan még. Mutatós díszítése miatt fotózkodni jó hely, de fürdeni benne tilos.

Eiríksstadir az izlandi sagák visszatérő alakjának, Eiríkur Raudinak (azaz Vörös Eriknek) a feltételezett lakóhelye. Ma múzeumként üzemel a régi tőzegmohával fedett ház másolata, ahol tűz köré ülhetünk, és hallgathatjuk a helyi korabeli ruhákba öltözött múzeumőr történeteit Eiríkurról és fiáról, Leifur Heppniről, aki Kolumbuszt ötszáz évvel megelőzve jutott el Észak-Amerikába.

Lávaalagutakban a lávamezők alatt

Lávaalagutakat bejárni egészen ritka élmény, de kizárólag azoknak ajánljuk, akik messziről sem ismerik a klausztrofóbiát. Nyugat-Izlandon, a Hallmundarhraun lávamező alatt több lávaalagutat is találunk, a különleges képződményeket jégformációk is díszítik. Az alagutakat csak vezetett túrák keretében javasolt bejárni. A több mint másfél kilométer hosszú Vidgelmir lávaalagút túrájára például a Fljóstunga farmnál lehet feliratkozni.

De Reykjavikból olyan egynapos, szervezett kirándulásra is befizethetünk, ahol további két lávaalagutat, a Surtshellirt és a szomszédos Stéfanshellirt is bejárhatjuk. (A Surtshellir a leghosszabb lávaalagút Izlandon.)

Helyi termelők finomságait kóstolva

Több olyan farm is működik erre, ahol a vendégek megnézhetik, hogy hogyan működik a mezőgazdaság és az állattartás Izlandon. Vannak, akik vendégházakkal egészítik ki a farmjuk bevételeit, mások kóstolókat tartanak. A Rjómabuid Erpsstadir tulajdonosai egy kis tejboltot üzemeltetnek, ahol mindenféle, tejből készült finomságot kínálnak a farmjukon, kilátással a tehenekre.

Vehetünk itt a joghurtnál sűrűbb és laktatóbb izlandi finomságból, a skyrből házi változatot, sőt skyrből készült fagylaltokat is! De van egy olyan desszertjük is, ami minket leginkább a túró rudira emlékeztetett: a kúp alakú édességet kívül fehér csoki borítja, belül pedig túróval van töltve.