Vadkutyákat telepítenek az ausztráliai Nagy Korallzátony egy kicsiny szigetére, hogy kipusztítsák az ott vadon élő, a ritka növényeket lelegelő elvadult kecskéket. A dingók két év után maguk is elpusztulnak a beléjük implantált méregkapszuláktól, nehogy aztán maguk váljanak fenyegetéssé az ökoszisztémára nézve, írja az MTI.

Az ABC ausztrál tévé exkluzív értesülése szerint négy kasztrált, méregimplantátummal és műholdas nyomkövetővel ellátott dingót helyeznek ki a négy négyzetkilométeres Pelorus szigetre, hogy a falánk ragadozók felfalják az ott vadon élő háromszáz kecskét. Küldetésük teljesítése után a vadkutyákat megpróbálják befogni és eltávolítani a szigetről, de ha ez mégsem sikerülne, két év után a dingók maguktól elpusztulnak az implantált méregkapszuláktól.

Négy, a szárazföldön befogott vadkutya közül kettőt már ki is raktak a Palm szigetcsoporthoz tartozó szigetecske igazgatásáért felelős Hinchinbrook Shire-i önkormányzat szakemberei, kettő később követi őket.

Valaha a világítótornyok őrei és a hajótöröttek számára táplálékul telepítettek kecskéket az Ausztráliát övezető szigetekre, idővel azonban nagyon elszaporodtak, és a növényzet lelegelésével súlyos fenyegetést jelentenek az ökoszisztémára, például a ritka őserdei növények benőtte Peloruson, amely 15 kilométerre fekszik a kontinens partjától, Townsville és Cairns városoktól.

Megpróbálták vadászokkal is elejtetni a káros vadkecskéket, ám a rendkívül egyenetlen felszín és a buja növényzet miatt lassan ment a lelövésük, a kérődzők gyorsabban szaporodtak, mint ahogy irtani tudták őket.

Az időzített méregkapszulákat azért helyezik a dingókba, nehogy a kecskék helyett esetleg ők szaporodjanak el, és jelentsenek ökológiai fenyegetést. Dingós kecskeirtást már végeztek egyszer, Townshend szigetén, ahova 1993-ban 16 vadkutyát helyeztek ki. A dingók két év alatt kiirtották az ott élő 3000 kecskét, ám további 10-15 évre volt szükség ahhoz, hogy a kipusztításukra oda küldött vadkutyáktól is megtisztítsák a 70 négyzetkilométeres szigetet.