A Ruhr-folyó említése hallatán a földrajzból jól teljesítő tanulók elsőre a – már leállított, átalakított, modernizált – ipari létesítményekre gondolhatnak, pedig Duisburg, Essen és Bochum nehéziparának mára leáldozott. Olyannyira, hogy Essen – Péccsel és Isztambullal – 2010-ben Európa kulturális fővárosa volt. Az itt álló emblematikus Zollverein Szénbánya 1986-ban leállított felvonótornyát 2001-ben pedig világörökséggé minősítették.

A 220 kilométeres Ruhr keleti, felső folyása igazi kirándulóparadicsom. Bár a kerékpártúra-útvonal végigtekereg a folyó Rajna-torkolatától a forrásig, az alábbiakban csak az utolsó negyven kilométeres szakaszra kalauzoljuk el az olvasót – itt is elég látnivaló akad.

Túránkat Hochsauerlandkreis – azaz voltaképp 'magas savanyúföld megye' – központjában, a német viszonylatban sem túl jelentős Meschede városában kezdjük. Azért ideális kiindulási pont, mert könnyen megközelíthető – épp itt ér véget nyugat felől a 46-os autópálya, de vasúton is jó közlekedése van –, valamint minden egyéb infrastruktúra is adott, amire egy turistának szüksége lehet. A harmincezres kisváros – bár ennek mintegy harmada külső részen lakik – dombok közt, a Ruhr-folyó két oldalán fekszik. Igaz, nincs benne a száz legszebb és legjelentősebb német várost bemutató könyvben, mégsem fog csalódni az utazó, ha erre vetődik.

Szelíd hegyek, dús erdőségek, folyók, tavak, víztározók szabdalják tájat, ahol nevéhez híven tényleg savanyú a föld. Dívik is a karácsonyfának való fenyőfa termelése, ezt a túra során több helyen közelről lehet látni. Útközben jellegzetes favázas házak (németül Fachwerkhausok) és teljesen palaborítású házak mellett haladunk majd el. Utóbbi egyébként a jobb vízszigetelést biztosítja, és a gyakori esők ellen véd – a környék Németország legcsapadékosabb térségei közé tartozik.

A bicikliút és a túrautak a német hagyományoknak megfelelően jól kitáblázottak, a meschedei vasútállomáshoz közel még kerékpárbelső-automatát is találunk.

Ha végre elindulunk a Ruhr mentén – itt is jobb felkészülni, hogy az út bizony emelkedni fog, hiszen a folyó forrásához igyekszünk, ami logikusan magasabban fekszik, mint a folyó alsóbb szakasza –, akkor a városból kelet felé kell indulni, a folyó jobb partján, Bestwig irányába. A végig aszfaltozott úton vezető nyomvonal az első szakaszon, Olsbergig csak enyhén, lankásan emelkedik, ott délnek fordul és innentől kezdődik a kicsit erősebb kaptató. Azért itt sem kell felidézni a Tour de France hegyi befutóit, hiszen a negyven kilométer alatt mindössze négyszáz méternyi szintet kell emelkedni.

Olsbergben érdemes a városban megnézni a favázas, 1700-as években épült Kroppf'sches Haust, esetleg előtte, egy pár száz méteres kitérővel a park közepén álló, barokk, mégis díszítetlen antfeldi kastély is útba ejthető. Érdemes legalább bicikliről körülnézni a favázas házakkal gazdagon teleszórt aprócska Assinghausenben is, miközben a meredekebb hegyoldalak közt folytatjuk utunkat dél felé, a 480-as főúttal párhuzamosan.

Már nincs sok hátra a célig, Assinghausent már csak alig több mint tíz kilométer választja el a túraútvonal céljától, a Ruhr forrásától. Ehhez le kell kanyarodni a Winterberg felé vivő nyomvonalról (a nem messze futó közúton is tábla jelzi a Ruhrquellét), majd a végén bekanyarodni a kis rondellához, ahol maga a Ruhr fakad. Ha csapadékszegény időben járunk erre, ne csodálkozzunk, hogy inkább csak nyirkos-nedves a föld a rondella közepén, majd lejjebb látszik már a folyócska.

Ha még tovább folytatjuk utunkat, pár száz méter után Winterbergbe érkezünk (neve jelentése: téli hegy), amely nomen est omen, a télisportok kedvelőinek Mekkája, ahol többek közt bob, és szánkó világkupafutamokat is rendeznek. A városka főterén számos vendéglátóhely közül választhat az utazó, pénztárcájától és igényeitől függően. Szerencsére a túra során érintett falvakban mindenütt található vendéglő, kávézó, a nagyobbakban szálláslehetőség is.