Vörös szőnyeg, esélyiben vonuló világsztárok, csillogás. A filmfesztivál képei alapján könnyen kialakul bennünk az a hamis elképzelés, hogy Cannes csak a luxusról szól. Pedig a korábbi halászfalu a fesztivál után is tartogat érdekességeket. És közel sem csak luxus kategóriában.
A 19. század elején Cannes még egy szegény halászfalu volt, és egy véletlen folytán lett belőle világhírű földközi-tengeri üdülőhely. 1834 telén a francia határt kolerajárvány miatt lezáratta a piemonti király, így egy oda tartó angol lordnak vissza kellett fordulnia. Cannes-ban ráesteledett, kénytelen volt a falu fogadójában megszállni. Annyira megtetszett neki a környék hangulata, hogy építtetett itt egy villát magának.
Először az angol arisztokrácia követte a példáját, majd a 19. század közepétől az orosz előkelőségek is felkapták a várost. A belvárosban és a közeli kis szigeteken még mindig könnyen találunk olyan városrészeket, ahol felfedezhetjük Cannes különböző korszakait.
Le Suquet – az óváros
Cannes központjában, a Chevalier-domb (Mont Chevalier) oldalában a régi halászfalu nyomait találjuk. Autóforgalomtól elzárt, hangulatosan kanyargó kis utcák, színes házak és egyre szebb kilátás vár, ahogy sétálunk fel a domboldalon. A domb tetejét az óváros öreg temploma, az Église du Suquet és a 11. századi őrtorony, a Tour du Mont Chevalier foglalja el. A torony látogatható, a kilátójából az öbölre és óváros domb alatti részére nyílik remek kilátás. A Le Suquet városrész a Rue d'Antibes bevásárlóutcáig tart, ahol ma már luxusmárkák és fast fashion cégek boltjai váltják egymást.
Vieux Port – a régi kikötő
A Port Cannes I néven is futó kikötő a Le Suquet alatt helyezkedik el, és még ma is használják. Lenézve ide a dombról, vagy a közelében sétálva könnyen elképzelhetjük, hogy mekkora volt a 19. század közepén a város. Ekkor épült a kikötő, ekkor érte el a Párizs – Lyon – Földközi-tenger vasútvonal is a várost, így minden adott volt, hogy tovább növekedjen Cannes és a Francia Riviéra népszerűsége. Ha a legnagyobb jachtokra kíváncsi, azokat ne a Vieux Portban keresse, hanem az öböl másik végén található kikötőkben, ahol a parti sétány, a La Croisette ér véget.
Boulevard de la Croisette – Cannes tengerparti sétánya
A Francia Riviéra legelegánsabb sétánya. A történetek szerint évtizedekkel ezelőtt még könnyen bele lehetett itt botlani nyaraló francia filmsztárokba, ma már a turisták főutcája. A filmfesztiválnak is otthont adó Palais des Festivals-tól indul, egyik oldalon a tengerpartot és hangulatos kávézókat, éttermeket találunk, a másik oldalon gyönyörű épületek, századfordulós paloták kísérik a sétányt. Szerintünk a szecessziós Carlton hotel épülete a legszebb.
A sétány a nevét egy keresztről kapta, amely az út végén állt, és amit a tengerészek védőjeként tartottak számon. Ezt később elbontották és kaszinó épült a helyére. Emlékeként 2010-ben avattak fel egy keresztet a Pointe de la Croisette-ben.
Ile Sainte-Marguerite – a Vasálarcos egykori börtöne
A Lérins-szigetek közül a nagyobb és a Cannes-hoz közelebb eső sziget arról a várbörtönről híres, ahol a vasálarcos férfit tartották fogva a 17. században. A Fort Royal várbörtöne ma múzeumként működik. A római korból származó hajómaradványokból van egy kiállításuk, de a legtöbben valószínűleg azért keresik fel a múzeumot, hogy megnézhessék a cellát, ahol a vasálarcos férfi raboskodott. A sziget kedvelt kirándulóhely, helyiek is szoktak itt strandolni és piknikezni. Rendszeres kompjárat köti össze Cannes-nal.
Ile Saint-Honorat – a szerzetesek szigete
A kisebb sziget, Saint-Honorat egyházi kézen maradt, ma apátság üzemel itt. Sainte-Marguerite szigetéről sajnos nincs közvetlen hajójárat Saint-Honorat-ra. Aki ide el akar látogatni, annak vissza kell mennie Cannes-ba, és egy másik komppal újra kihajózni erre az apró szigetre. Bár ez egy bosszantó és felesleges kerülő, a sziget hangulata megéri a fáradságot. Viszont itt nem szokás piknikezni, és strandolni sem lehet, így csak azoknak ajánljuk, akik szeretnének egy-két órát egy csendes helyen eltölteni.
A sziget kolostora már az 5. század óta üzemel, a legendák szerint itt tanult az a szerzetes is, aki később Szent Patrik néven az írek védőszentje lett. A szerzetesek ma szőlőt gondoznak és borászatot üzemeltetnek. Időnként zarándokoknak megengedik, hogy pár napra csatlakozzanak hozzájuk. Erről persze előre kell egyeztetni velük, és motivációs levelet is kérnek.
A Travelo az Atout France - Francia Idegenforgalmi Hivatal és a Wizz Air vendégeként járt Cannes-ban. Angol nyelven további információkat a Riviéra oldalán talál a régióról.