Az Alpok lejtőin húzódó hercegség magas életszínvonala ismert, de ennél többet az átlagos turista nem tud Liechtensteinről. Pedig csak Ausztrián kell átutazni, hogy megérkezzünk ide.

Liechtenstein, az anakronisztikus földrajzi érdekesség

Vaduzt, a fővárost (ejtsd: faduc és igazából nincs városi címe), és annak is a rövidke sétálóutcáját ismeri a legtöbb turista, a Svájc–Ausztria-tengelyen közlekedő utazók egy pár perces pihenőt szoktak itt beiktatni.

 Ez nem is véletlen, hiszen valóban ide koncentrálódik a turistalátványosságok legnagyobb része. Itt látható a nemzetközi hírű, ám tárlatához hűen nagyon modern épületű Kunstmuseum, az országot bemutató Landesmuseum – amelynek egyik különlegessége a preparált kétfejű őzgida – és a Postmuseum. Utóbbi – ahogy a kis országokban lenni szokott – már csak a bélyeggyűjtők miatt is érdekes, hiszen ritkaságszámba mennek a liechtensteini bélyegek.

Itt áll még a 2008-ban átadott, látványos parlamentépület, a Landtag, és az ország legnagyobb temploma, a Szent Florin katedrális. A hercegek otthonául szolgáló hegyoldalbéli kastélyhoz is fel lehet caplatni, de sajnos sosem látogatható.

Liechtenstein, a túra- és síparadicsom

Liechtensteinben gyönyörű természeti környezet várja a kirándulókat. Kiválóan jelölt, sokfelé elágazó túraútvonalak hálózzák be a lakott részek fölé magasodó bérceket, hegyeket – a leghíresebb közülük a Fürstensteig.

 Az ország legalacsonyabb pontja is egy magasságban van a budapesti Normafával, legmagasabb pontja pedig 2599 méteres. Júniusban is találkozhatunk még hófolttal, télen pedig Malbun és a Samina-völgy valódi síparadicsommá válik. Ennek megközelítése sem nehéz, hiszen az országban kiváló a buszhálózat, sűrűn, ütemesen indulnak a járatok mindenhova, a távolságok legyőzése nem kihívás – igaz, a legnagyobb táv sem több 25 kilométernél.

Liechtenstein, a menedék

A középkorban nem annyira magas életszínvonaláról, inkább Isten háta mögöttiségéről ismert földdarabon nem csak az őshonos liechtensteiniek élnek. Triesenberg településre a tizennegyedik századtól érkeztek a svájci Wallis (Valais) kantonból az akkor elvándorló walserek, akik máig őrzik hagyományaikat, és évről évre másutt tartják fesztiváljukat. A 2500 fős településen a múzeumuk is megnézhető - az alatta lévő mélygarázs egyébként ingyenes.

 Steg településképe a 16-17. század emlékeit őrzi, ugyanis ekkoriban vették meg a területet a pénzhiányos liechtensteiniektől a területhiánnyal küzdő svájci tehenészek. Itt különleges módon a mai napig körben állnak a házak. A körön belül az egyes házakhoz tartozó kertek, a körön kívül pedig a közös legelő található.

Liechtenstein, a nyaralóhely

Gamprin településen található a hercegség legjobb nyári ajánlata: a Grossabünt-tó. Ez egy ingyenes, de minden infrastruktúrával felszerelt zsebkendőnyi tavacska, amelynek kristálytiszta vizét egy patak cseréli folyamatosan. Körülötte büfé, ruhatár, napozó, gyerekpancsoló (anyukáknak lábáztató paddal), ugráló mesterséges sziklával – és alatta kimélyített aljzattal. Nincs tökéletes liechtensteini nyári nap egy grossabünti mártózás nélkül!

Liechtenstein, az alpesi skanzen

Bár több helyen tetten érhető, hogy a liechtensteinieknek elég sajátos a hozzáállása a régi dolgokhoz – gond nélkül lebontanak például egy 18. századi templomot csak azért, mert kinőtte a gyülekezet; és probléma nélkül építenek „ökomasszív", a környezetbe legkevésbé sem illő vasbeton kockaházakat a hegyoldalba –, mégis működik errefelé tájház.

 A schellenbergi Biedermann-Haus egy kis híján ötszáz éves faház, amelyet 1994-ben újítottak fel, és költöztettek mai helyére. Az 1500-as években ugyanis a gazdák néha felkerekedtek és magukkal vitték többszintes házukat, amelyet előtte gondosan szétszedtek, majd változatlan formában összerakták. Ebben segítette őket, hogy a ház oldalát adó fagerendákat római számokkal jelölték, hogy tudják, mi hova kerül – így építették át a 90-es években is a házat, amelyet egy kisfilmben is megnézhetünk a skanzenben (ajánlott!).

Aki úgy dönt, hogy pár óránál többet is eltölt ebben a kis ékszerdobozban, annak igazi kikapcsolódásban lesz része. Itt nincs rohanás, nincs tömeg, sőt, Vaduzon kívül az emberek köszönnek is, hiszen nem láttak még turistát, így fel sem merül bennük, hogy a szembejövő nem helybéli.

A felsorolt látnivalók sem igényelnek éjszakába nyúló tárlatvezetéseket vagy hosszas előzetes felkészülést. Minden kellemesen befogadható léptékű, még akkor is, ha az utazó a teljességre törekszik – és útba ejt olyan további, kihagyhatatlannak ígérkező látványosságokat is, mint a Liechtenstein villamosításán végigvezető Lawena múzeum.