Az Antiroom II névre keresztelt szerkezet tervei még az EASA (Europe Architecture Students Assembly) tavalyi építészeti workshopjára készültek Elena Chiavi, Ahmad El Mad és Matteo Goldoni vezetésével, ahol több európai építészeti ösztöndíjas hallgató egy mindentől független, lebegő szigetet hozott létre. A kör alakú, fából és textilből készült pavilon a tengerben, Valletta partjainál lebeg, a célja pedig, hogy a belsejébe úszó a végtelen szabadságot érezhesse meg - írja a Designboom.com.

A faépítményt csak úszva vagy hajóból lehet megközelíteni, mert semmihez nincs kikötve. Gyakorlatilag egy elszigetelt önálló világként sodródik lassan a víz felszínén. Az alkotók ezzel az elképzeléssel szeretnék jelképesen kifejezni, hogy mindig létrehozhatunk a végtelen világban egy jól körülhatárolható apró oázist, amely csak a miénk. A hófehér pavilon az azúrkék vízen szinte felhőként lebeg, amelyben egy kis időre mindenki saját medencéjében úszkálva élheti meg a szabadságot a világ közepében lebegve.

Az Antiroom II már a második olyan installációja a tervezőknek, amely egy véget nem érő térben a biztonságot kifejező kör alakú szentély képét próbálja megfogalmazni. Tavaly előtt Bulgáriában egy tűzpirosra festett raklapokból és álló deszkákból kört formázó ősi teátrumot állítottak fel Veliko Tarnovo festői városának erdős területén. Az erdő színeitől elütő piros szerkezettel szintén a természetből egy jól elkülöníthető, de mégis azzal együtt élő misztikus teret akartak létrehozni. A szerkezet falapokból álló ajtajait a szél mozgatja, így olyan hangot ad ki, mintha a természet is lélegezne. A belseje pedig ugyanúgy alkalmas csoportos összejövetelekre, mint rögtönzött színházi előadásokra, vagy akár egy délutáni alvásra képzeletben a természet legbiztonságosabb pontján.