Srí Lanka a világ negyedik legjelentősebb teaexportőre, ami méretéhez viszonyítva ma is kimagasló teljesítmény, de korábban sokszor volt első is. Pedig a híres ceyloni tea hazája szinte csak véletlenül lett teanagyhatalom.

A teagyárakban most is zömében hagyományos munkafolyamatok szerint dolgozzák fel a kézzel szedett leveleket, az ide látogatóknak ezért egy igazi időutazásban lehet része.

A teaszedés hagyományosan női feladat volt, továbbra is nők – és európai értelemben véve még gyereknek számító lányok – végzik ezt a kemény munkát. Ha egyszer látjuk őket és azokat a társaikat, akik a feldolgozó üzemekben dolgoznak, egy egyszerű csésze teára is máshogy fogunk nézni — függetlenül attól, hogy az Srí Lankáról, vagy a világ más szegletéből származik.

A legtöbb tea, ami eljut hozzánk, egyébként is a világ különböző részeiről összegyűjtött teák keveréke, teafilter esetén ráadásul a legsilányabb minőségű részekről van szó. De akinek egyszer alkalma nyílik Srí Lankán teákat kóstolni, annak olyan élményekben lehet része, amilyenben eddig legfeljebb akkor volt, ha előkelőségeknél vendégeskedett.

Itt egy-egy teagyár kóstolótermében úgy teázhat, hogy közben rálát arra az ültetvényre, ahonnan a csészéje tartalma származik. Ha ez még nem lenne elég, olyan teákhoz is hozzájuthat, amit korábban csak a királyi udvar számára készítettek, és a világ egyik legdrágább teáját, a Virgin White Tea-t is megtalálja itt.

Hogyan került a tea Srí Lankára?

A hollandok, amikor a sziget még az ő gyarmati birodalmuk része volt, leginkább a fahéjtermesztést igyekeztek elterjeszteni. Az angolok ezt nem találták elég jövedelmezőnek, így a brit uralom alatt már a kávéültetvények kerültek túlsúlyba. Egészen az 1870-es évekig, amikor a kávérozsdának is hívott gombás megbetegedés járványszerűen terjedni kezdett, és tönkretette az ültetvényeket. Ekkor terelődött a figyelem a teára.

Az első teacserje még 1824-ben, Kínából érkezett a szigetre, egy botanikus kertbe. Tanulmányozták, érkeztek mellé egyéb fajták Indiából is, de kereskedelmi célú termesztéséről még szó sem volt sokáig. Az első ültetvényt 1867-ben alapították, Kandyben.

A máig ismert márkaként fennmaradt Lipton névadója, Sir Thomas Lipton először 1890-ben vetette bele magát a ceyloni teakereskedelembe. Még abban az évben megépítette a teafeldolgozóját Haputale mellett. Ma – többszöri tulajdonosváltás után – ez az üzem Dambatenne néven működik, és a legtöbb munkafolyamathoz még most is az eredeti gépeket használják. A közelben található a híres előd kedvenc kilátója, a Lipton's Seat, ahonnan rálátni az ültetvényeire, sőt szép időben akár a tengerig is.

Mi történik, mire a tea a doboza kerül?

A teacserjék hűvös és csapadékos időjárási viszonyok között maradnak csak meg, ezért kizárólag az ország középső, magaslati része alkalmas a termesztésre. Itt viszont adott az évi legalább 100-125 centiméter csapadék és a tengerszint feletti 2100 méteres magasság is. Minél magasabban van egy ültetvény, annál jobb minőségű teát ad. Egész évben odafigyelést igényel, a legnagyobb munka pedig maga a szedés, amit a mai napig kizárólag kézzel végeznek.

Nagyban befolyásolja a végtermék minőségét, hogy milyen gyorsan kezdik meg a leszedett tealevek feldolgozását, ezért a legtöbb tulajdonos az ültetvényre építtette a feldolgozó üzemét is. Ezek jellemzően többemeletes épületek voltak. A frissen szedett leveleket a legfelső emeletre vitték, ahol lemérték és átválogatták őket, majd elkezdődött egy hosszú – szárításból, sodrásból és fermentálásból álló – folyamat, amely végén a tea szigorú szempontok szerinti osztályozás után különböző zsákokba kerül, és elindul a viszonteladók felé, hogy végül egy szupermarketben a kosarunkba kerüljön.

Srí Lankán a teavásárlás és teaivás egy sokkal személyesebb élmény: látjuk az ültetvényt, találkozunk azokkal, akik itt dolgoznak, és számos feldolgozóüzemben van lehetőség végigjárni a feldolgozás folyamatát is. Utána pedig megkóstolhatunk egy olyan teát, ami garantáltan nem a világ különböző pontjairól származó keverék, hanem a minket körbevevő terület terménye.

Luxusteák

Aki még különlegesebb teákra vágyik, olyan speciális kategóriákkal is találkozhat Srí Lankán, mint amilyen a Virgin White Tea. A feldolgozásuk során minimális beavatkozáson áteső – nem fermentált, csak szárított – fehér teák amúgy is drágábbak, mint a fekete teák, a virgin white pedig még ezeknek is a királynője. Eredetileg Kínából származik a különleges eljárás, a császár számára szedték és szárították így a teát, ma pedig a luxusfogyasztók igényeit szolgálják ki vele. A lényeg, hogy a tea úgy jusson el a cserjétől a császárig, hogy ember nem érintette azt. Ehhez aranyollóval vágták le a leveleket, és aranytálba gyűjtötték őket. Ma az arany már nem elvárás, de továbbra sem érhet senki puszta kézzel a tealevelekhez a feldolgozás során.

A cikk szerzője a Jetwing utazási iroda és a Turkish Airlines sajtóútján vett részt.