"A vendégek búvárruhába öltöznek, majd leültetik őket a medence szélére szép sorban, az idomár kiosztja a halacskákat, és hozza a delfineket. Ők adott kézjelre felemelik az orrukat vagy fordulnak. Ha ott a hal, akkor odaúsznak az emberhez. Azt figyeltem, hogy hozzám tök lassan és óvatosan közelítettek, gyengéden érintettek. A kutyák is hasonlóan szokták, azt érzik valószínűleg, hogy pici, gyenge, vigyázni kell rá. Érdekes a delfin tapintása, leginkább olyan, mintha egy műanyag bevonat lenne rajta, a teste mégis meleg.

Elég vízihulla módon úszom

Nagyon sokat jelent, hogy ott lehettem. Előre nem tudhattam, hogy állnak majd hozzám, és ahhoz például, hogy elég vízihulla módon úszom. Szerencsére a jó értelemben vett amerikai hozzáállással találkoztam" – számol be a kedvenc amerikai élményéről Tóth Tímea, aki ősszel a San Diego-i Sea Worldben kipróbálta, milyen delfinekkel úszni. Hallgatva őt, kedvem volna ezt a turista akciót is felvenni a bakancslistámra a galapagosi merülés mellé.

Tímea egy betegség folytán gyerekkora óta kerekesszékben ül. Két évig gimnáziumi osztálytársak voltunk, így kicsit beleláthattam, milyen logisztikát igényel, hogy közlekedni tudjon a kilencvenes évek akadálymentesnek nem nevezhető fővárosában. Panaszkodni viszont nem hallottuk, erős és optimista személyiség. Az ELTE angol-német szakán végzett, utána a Hageni Távegyetemen informatikát és integrált pszichológiát tanult. Eleinte fordítónak készült, de azt a pályát aztán ingerszegénynek találta. Most egy informatikai cégnél projekt manager, és időnként kerekesszékes, közösségi aktivitásokban is részt vesz, láthattuk már például divatbemutatón modellként.

Első út a tengerentúlra

Utazni különösen szeret, Spanyolország, és Portugália vonzza leginkább Európában. Legutóbb pedig ősszel – a pápalátogatás idején, de attól függetlenül – édesanyjával az Egyesült Államokban jártak, amiről úgy fogalmazott, húszéves álma vált valóra. Főbb állomásaik New York, Los Angeles, San Diego, és Las Vegas voltak, és a három hétig tartó kerekesszékes roadshow-t Tímea sajátos humorú útinaplóban foglalta össze Spirit of America címmel.

Eredetileg a Grand Canyonhoz is szerettek volna elutazni, de több forrás is meggyőzte őket arról, hogy az útviszonyok túl nagy kihívást jelentettek volna. Olvasva a naplóját, egy ekkora út bőven elég lélekjelenlétet igényelt a repülőút lebonyolításától kezdve a reptérről a városba tartó másfél órás taxis zötykölődésen át a szállás elfoglalásáig, vagy akár egy szimpla színházi látogatásig. A leírtakból úgy tűnik, az állandó segítő édesanyának sem lesz szüksége egy darabig fitneszbérletre, napokon át a New York-i kátyús járdákon keresztül lavírozni felér egy erősítő edzéstervvel.

Fontos, hogy nagy legyen a fürdőszoba

A szállásokat az Airbnb oldalán foglalták, ahol akadálymentes szálláshelyekre egyszerű szűrni, viszont ahogyan a gyerekbarát opciók esetében is, itt is meglehetősen szubjektív, ki mit gondol akadálymentesnek. "Számomra például fontos szempont, hogy nagy legyen a fürdőszoba. Szállodánál már jártam úgy, hogy új építésű volt, nagy fürdőszobával, csak hülye fazonú vécét tettek bele, és kényelmetlen volt. Ha szállodánál foglalok, lehet, hogy hülyének néznek, ha azt kérem, légyszi küldj egy képet a fürdőszobáról. Magánemberként foglalva ez inkább természetesebb. Sokat kellett levelezni. Los Angelesben, Vegasban viszonylag könnyen összejött a szállás. New York már nehezebb volt, ott picik a lakások és a fürdőszobák is. Végül a közeli Newportot választottuk."

Úgy sejtettem, a programok szervezése is komplikált lehet amiatt, hogy minden útvonalnak utána kell nézni, mennyire járható, de Tímea szerint ez egyszerű volt Google Streetview-val. A pakolás sem okozott gondot. Egy trükk a sok közül egy olyan, habkönnyű, szalagos szandál, aminek a talprészéhez variálhatók a különböző színű szalagok.

A kerekemet nézve hazaszaladt biciklipumpáért

Newport és New York között Path Trainnel közlekedtek. Az első útjuk a High Line Parkba vezetett, aminek alapját az egykor magasvasútként szolgáló acélszerkezet adja Chelsea utcái fölött. Ezután hajóra szálltak és a szelfibotjaikkal hadonászó japán turisták közt megnézték a Szabadág-szobrot a Liberty Islanden. A Time Square-en csak cikkcakkban tudtak haladni, és ez nagyjából az egész metropoliszra érvényes közlekedési sajátosság volt. "New Yorkban az útburkolatok szerintem rosszabbak, mint Pesten. Folyamatosan javítják, tehát a szándék megvan a jóra, ettől függetlenül nagyon rázósak voltak a városnézős napok."

Ha azonban biciklipumpára volt szükségük, mert egy kerék a Broadway táján feladta a küzdelmet a kátyúkkal szemben, az általános nagyvárosi mentalitástól eltérő segítőkészséget tapasztaltak. "Először elmondták, hol van biciklibolt, vagy kút, aztán a kerekemet nézve egyikük inkább gyorsan hazaugrott a sajátjáért. És baromi kedves volt, nekem is adta"– olvasható az útinaplóban.

Aki türelmetlen, csatlakozzon!

Színházjegyet szerezni a Broadwayre hónapok munkája, de Tímeától ezt a feladatot átvállalta egykori, gimnáziumi angoltanárnője. A Fun Home Musicalt nézték meg, utána 17 utcasarkot sétáltak a metróig. "Aznap volt Newportban a félmaraton, kicsit úgy éreztem magam, mint aki azt nyomta le, csak rajtszámot nem kaptam."

A követő napok is sűrűek voltak. Egy útba belefért például a One World Observatory, a Brookfield Place luxuspláza, a 9/11 emlékpark, az üzleti negyed, és a St. Paul's Chapel. Ez többek közt úgy oldható meg, hogy a kerekesszékes turistáknak nem kell sorban állniuk. "A kilátóhoz nagyon gyorsan bejutottunk, a kocsist itt is külön előreviszik. Szerintem indítok egy vállalkozást, türelmetlen emberekkel elmegyek helyekre, mert velem nem kell várniuk."

Mindenből nagy adagot adnak

A 11 napos programból nem maradhatott ki egy shopping túra a Macy'sben, ahol az utazó Messengeren kapott instrukciók alapján rúzst vásárolt, és vállalkozott arra is, hogy kisminkeljék. A csajos látnivalók listáján a Fashion Institute of Technology is szerepelt, de a teljes képből a Guggenheim múzeum, egy Greenwich Village-i ebéd, egy kis harlemi korzózás sem hiányozhatott. A városon belüli közlekedésre inkább a buszjáratokat választották, mintsem a metrót, mert az előbbi teljesen akadálymentes, a metróhoz viszont nem mindenhol vezet le lift.

New York minden szempontból drága metropolisz, de legalább megfizethető áron jól lehet lakni. "Teljesen konyhakész kajákat árulnak, márpedig ha utazol, akkor nem főzőcskézni akarsz. A boltban helyben készítették a guacamolét, ami nincs tele E-izékkel, és csak néhány napig tartható el. Newportban volt szusi-pult is, ahol egy japán emberke vagdosta a halakat. Sok náció konyhája jelen van, és mindenből nagy adagokat adnak. Szeretem a tengeri herkentyűket, és azt Amerikában sok helyen kapni."

Idiótabiztosan vezetnek

Egy teliholdas búcsúeste után New Yorkból Los Angelesbe repültek. Az út nem tartogatott különösebb izgalmakat, de mint azt az utazó elmondta, ő csak attól a repülőúttól tart, ami átszállással járt. "Ilyenkor félek, nehogy a székemet elkavarják. Bár mostanában az a protokoll a reptereken, hogy a legutolsó pillanatig a saját székedben maradhatsz, azzal mész a repülőgép ajtajáig, és utána már csak abba a gépbe fogják betenni, amivel utazol. Nem másikba"– mondta beszélgetésünkkor Tímea.

A kaliforniai érkezés az őszi nyárba kellemes volt, ezt a szállásukon libabőrre állított légkondi ellensúlyozta csak. És persze az a kis kötelező hideglelés, amit a magyar utakhoz szokott sofőrök éreznek, amikor automata váltós bérelt autójukkal először hajtanak rá a hatsávos freewayre. Bár Tímea úgy fogalmazott, Amerikában "idiótabiztosan" vezetnek, nagyobb követési távolságot tartanak, a sávváltásban segítenek egymásnak, és a gyalogosokkal rendszerint figyelmesek.

Nem baj, akkor delfint sétáltatunk

Az érkezés másnapján újra belevetették magukat a legnagyobb forgalomba, és fekete Dodge-ukkal a 66-os út végéhez, Santa Monica felé vették az irányt. "Maga a móló egy komplett vidámpark, hullámvasút, körhinta, tök cuki. A parkolóban elfogadták a magyar mozgi parkoló engedélyt, tényleg érvényes itt is. Jippi. És persze van rengeteg étterem. Az egyik, a Bubba Gump Shrimp Co. különösen fontos, abban van a lift, ami levisz a partra. A liftajtón Forest Gump képe, az egész étterem erre a tematikára épül"– olvasható az útinaplóban. Egy hosszú séta következett a parton önfeledt biciklis hordák közt, és egy teraszon garnéla lakoma. A következő nap pedig a nagyobb vízi élőlények San Diegóban, a már említett Sea Worldben.

"Utólag visszagondolva ez a delfines kaland volt a tökéletes összefoglalása annak, ami leginkább tetszett Amerikában. Nem, nem a napsütésre gondolok. Hanem az emberek hozzáállása, a gondolkodásmódjuk, a viselkedésük. Jöttem én, akire nehéz rászuszakolni a vízálló ruhát. De nem teherként fogta fel az ottani segítő csaj, hozott nagyobbat. És nem tudok hasra fekve úszni a delfinnel? Nem baj, akkor delfint sétáltatunk."

Darth Vaderek mindenütt

Visszatérve Los Angelesbe, elmaradhatatlan turistalátványosság a Griffith Obszervatórium, illetve a Hollywood felirat fotózása. Haladóknak ott a Getty Múzeum, a világ leggazdagabb, és a világ 17. legjobbjának választott képtára. Itt is jártak. Érdekességképp néhány éve két, Los Angelesben élő, magyar származású építész csapata közreműködött a római villákat idéző épület megújításában.

A kulturális töltekezés után a Darth Vaderek és Ollókezű Edwardok nagytermelője, a Hollywood Boulevard következett, majd a Hollywood and Highland Center, amit a legjobb plázának tartanak a városban. "Vannak a nagyon drága boltok és a mindenötdollár csetreszek, középút nincs. Előnye viszont, hogy a Walk of Fame közepére nyílik."

A downtownon kívül Los Angelesben nemigen szokás sétálgatni. A legtöbben autóznak. "Pedig busz ott is jár, csak megbízhatatlan. A nagyon szegények járnak busszal. Ott ciki buszozni."

Özönvízben utazni fekve biztonságosabb

A következő állomás Nevada volt, ahol szinte sosem esik az eső. Azon az egy napon esett csak, amikor Tímeáék Las Vegasba autóztak. Ő a 300 mérföldes út egésze alatt a hátsó ülésen feküdt, mert az özönvízben biztonságosabb, mint ülve utazni. A szállásukat egyébként a város szélén, egy minifarmon foglalták le, ahol a hatalmas fürdőszoba, a libák és a kakaskukorékolás alap.

Las Vegas szintén nagy élmény volt a számukra, annak ellenére, hogy nem nyertek a kaszinókban. A labirintusszerű kialakítás és a fényekkel manipulált időcsapda nagyon jól működik. "Teljesen más világ: csupa fény és mégis félhomály. Jól kitalált rendszer, mely arra szolgál, hogy elveszítsd az idő- és realitásérzéked, na meg főleg a pénzed."

Csak veszített, és mondogatta: fun, fun, fun

A nyerőgépek elképesztő diverzitása jellemző, a klasszikus gyümölcsös félkarú rablótól kezdve az ikonikus filmek tematikájára épült gépekig rengeteg idő és pénzrabló alkalmatosságot találni, amelyek egy részével már 25 centért lehet játszani."Az asztalos, rendes játékok drágábbak, 15-25 dolcsi a minimum. Itt kevesebben is voltak. Ült egy nő, előtte whiskey-s pohár. Folyamatosan veszített, és közben mondogatta: fun, fun, fun."

A menőbb hotelekben egyébként komolyabban veszik az alaptétet, van olyan blackjack-asztal, ahol 200 dollárnál indul a játék. Arra viszont még a taxis is szívesen figyelmezteti a pénzt szórni vágyó turistát, hogy a pókerasztaloknál vigyázzon, sok a hivatásos játékos.

Az a pecó ott George Clooney nagynénjéé

Másnap visszatérve Los Angelesbe, a hazautazás előtt még egy buszos körútra befizettek, ami a Hollywood Hills hírességek lakta villáit mutatja be az amatőr paparazziknak. Az idegenvezető arra a pálmafás, vízköpős palotára is kitért, amelynek ismeretőjegye, hogy George Clooney nagynénjéé, mert a majdnem híres kategória is híres.

A három hetes kalandból mindössze egy programot hiányolt Tímea. "Kár, hogy kimaradt egy laza, strandolós nap Kaliforniában. Sok tengerparton bérelhető világszerte nagykerekes, homokfutószerű kerekesszék. Simán lehet tolni, be lehet menni vele a vízbe, és a szék félig lebeg a víz tetején. Ezt úgy kipróbálnám már valahol. "

Barcelona és Marokkó óceánpartja jól járható

Végül az elmúlt évek utazásaira tértünk rá. Tímeának Barcelona a nagy szerelme, ahogy fogalmazott. "Csak egyszer jártam ott, és visszamennék. Teljesen akadálymentes város. Nagyon szeretem a Gaudí-épületeket, és az óceánpart is járható."

Egy másik üdülőváros, amelyet szívesen emleget, az Atlanti-óceán partján fekvő, marokkói Agadir. "A szállodai lift hátsó bejáratánál volt a rámpa, könnyen közlekedtünk, és a parton is pallók vezettek le az óceánig." Agadir különleges hely abból a szempontból is, hogy nemcsak a turistáké, az országból is sokan töltik ott a nyarat. Ahogy tapasztaltam, nagyon jól lehet hűsölni. Amíg a déli területeken őrült kánikula van – Zagorában 52 fok volt például, ami olyan érzés, mintha forró hajszárítóval fújnának – addig az üdülővárosban a szubtrópusi száraz éghajlatának köszönhetően az év jó részében vénasszonyok nyarát idéző, 25 fok körüli a hőmérséklet.

Párizs kaotikus, Velence katasztrófa

Párizs viszont nem volt egyértelműen jó élmény. "Nagyon szép város, de közlekedés szempontjából kaotikus. Én ugyan régen jártam ott, azóta akár változhatott is a helyzet, de tavasszal egy kerekesszékes barátnőm is járt ott, és mesélte, hogy csomó mindennel szívtak. A város szélén volt a szállodájuk, mert csak ott volt elég olcsó. Nehezen jutottak be a központba, a metrónál nagyon sok helyen nincs lift. Szidjuk a pesti metrót, de nem csak nálunk van gond." London is kaotikus ilyen szempontból, ott Tímea még tizenéves korában járt.

"Velence meg egyenesen katasztrófa a rengeteg lépcső miatt. Ennek ellenére kétszer jártam ott. Először szervezetten mentünk, és azt gondoltam, jól van, letudtuk. A következő egy céges út volt, amin muszáj volt részt venni, de akkor legalább a kollégák segítettek."

Budapest nem is olyan rossz hely

Végül az is kiderült, Budapest nem olyan rossz hely. "Amikor egyetemistaként Bordeaux-ban jártam az ELTE-n tanuló mozgássérültek, és a Bordeaux-i egyetemre járó mozgássérültek közös szervezésű útján, ámultunk, micsoda jó megoldások vannak. Például saját rámpás kisbusszal vittek minket. Álmodoztunk róla, hogy bárcsak itthon is könnyítenének a közlekedésünkön. Mostanra már itthon is van segítőszolgálat, és sokkal több helyre el lehet jutni, mint akár tíz éve."