A téli napforduló az északi féltekén december 21-én (néha 22-én), a déli féltekén pedig június 21-én (vagy 22-én, vagy 20-án) van. A Föld forgástengelye ilyenkor a legnagyobb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, ekkor a leghosszabb az éjszaka és legrövidebb a nappal. Az Északi-sarkkörön egyáltalán nem is kel fel a nap. A jelenséghez szinte minden kultúrában kapcsolódik valamilyen rituálé vagy népszokás, amely a fény megszületéséről és a halál legyőzéséról szól.

Nem túl visszafogott ókori ünnepek

A téli napforduló ünneplésének lényege az volt, hogy „a sötétség felerősítette az emberek félelmét a haláltól, és az elmúlással éppen a nemiség alternatíváját állították szembe: emberek nagy lakomákkal, ivászatokkal, tánccal, zenével ünnepeltek" - írja a Wikipedia. Az ókori Rómában például egyáltalán nem fogták vissza magukat, amikor a téli napfordulót, vagyis a Saturnaliát ünnepelték december 17-én – néha egészen december 25-ig. Cirkusz, gladiátorjátékok és jelmezes felvonulások követték egymást, a társadalmi rangok is felfüggesztésre kerültek, a családtagok megajándékozták egymást.

Jézus születését is csak 350 óta ünnepeljük december 25-én, azon a napon, amely az ókorban a leghosszabb éjszaka fent említett ünnepe volt. A kereszténység gyakorlatilag beemelte az ünnepei közé az ősi szokást. Megmaradt az örökzöldekből font koszorú és az ajándékozás hagyománya is, ami már a kevésbé szalonképes Saturnaliák idején is divatban volt. A magyar ősvallásban a leghosszabb éjszakán különböző szokásokkal éltették a fény győzelmét és a természetet. A karácsony szavunk is a téli napfordulós ünneplésre utal.

Az alábbiakban olyan helyeket gyűjtöttünk össze, amelyeken ma is fesztiválok, karneválok és furcsa versenyek kísérik az év leghosszabb éjszakáját.

Napfelkelte ezoturistákkal - Stonehenge, Wiltshire, Egyesült Királyság

A monumentális őskori építménynél hatalmas fesztiválokkal ünneplik a napfordulókat. A téli napforduló idején a Great Trilithon nevű alakzat két függőleges kőoszlopa között jelenik meg a felkelő nap első sugara, erre a pillanatra pedig több ezer ember – druidák, wiccák, különféle misztikusok és ezoturisták várnak. Van, aki az egész éjszakát Stonehenge közelében tölti, és végignézi a különféle pogány szertartásokat, de természetesen van kényelmesebb opció is.

Londonból hajnali 4-kor induló luxusbuszokkal is odautazhatunk, hogy megtekintsük a szent helyen a napfelkeltét, és néhány órás ünneplés után vissza is induljon velünk a jó meleg, fűtött jármű. A kiruccanás kb. 100 fontba kerül. És akármilyen hideg van, illik mellőzni a komolyabb alkoholfogyasztást, mégiscsak egy szent helyről van szó.

Séta a Fény Labirintusában - Lantern Festival, Vancouver, Kanada

Az idén 23. alkalommal rendezik meg a legendás fesztivált, amely egyszerre több városrészben zajlik. Tűzzsonglőrök, tánc, dobok, különféle performanszok és művészi előadások kísérik az ünneplést. A Fény Labirintusa egy gyönyörű, 700 viaszgyertyából épített installáció, amelyen végigsétálni felér egy meditációval. A belépés a legtöbb programra ingyenes, bár a szervezők jó néven veszik, ha 5 dollár adománnyal mi is hozzájárulunk a rendezvény költségeihez.

Tuskóégetés, Lettország és Litvánia

A Yule az angolszász yula, vagyis kerék szóra eredeztethető vissza, a sötét és a világos örök harcát jelképezi, a Yuletide pedig a december 20. és 31. közötti ünnepi időszak neve. Az északi kultúrákban ilyenkor számos helyen tüzet raknak, elégetik a Yule-tuskókat, táncolnak és énekelnek a Nap ébredésének tiszteletére. Vilniusban és Rigában egy tuskót hurcolnak végig az utcákon, amely a hiedelmek szerint összegyűjti a rossz szellemeket és az óév minden baját. A tuskót aztán elégetik a negatív energiával együtt.

Tűzrakás a tengerparton - Burning the Clocks, Brighton, Egyesült Királyság

Nemcsak a régi, pogány rituálék élnek, hanem úgy tűnik, újak is születnek. A Same Sky nevű művészeti csoport 1993 óta szervezi Brightonban a téli karneválra emlékeztető napfordulós bulit, amelynek keretében kb. 2000-en vonulnak fel papírlámpásokkal és jelmezekben az utcákon, egy 20 ezres tömeg pedig nézi őket.

A tengerparton hatalmas tüzet raknak, ahol a lámpások a lángok martalékává válnak, jelezve az idő múlását. 2009-ben egyébként az utolsó pillanatban úgy döntöttek a szervezők, hogy nem tartják meg a fesztivált. A hőmérséklet ugyanis fagypont körül mozgott, olvadni kezdett a hó, a járdák és az utcák csúszósak voltak, egyszóval nem volt „biztonságos" az ünneplés.

Tűzönjárás, Sakuragawa, Japan

Parázsszőnyegen járni mezítláb, és leküzdeni a félelmeket nem csak Magyarországon szokás. A téli napforduló idején Sakuragawában rendezik meg a Hiwatarit, amelynek során először a szerzetesek sétálnak át az izzó parázson, majd őket követik a kellően bátor résztvevők. A szertartást a családtagjaik és saját egészségükért ajánlják fel. Aki esetleg lemaradna, 2017 márciusában a Tokao-hegyi Yakuoin buddhista templom szerzeteseit követve is próbára teheti magát.

Dongzhi-fesztivál, Kína

A kínaiak és más kelet-ázsiai népek egyik legfontosabb fesztiválja december 22-ére vagy 23-ára esik. Úgy tartják, hogy az ünnep után a nappalok egyre hosszabbak, ezért nagyobb mértékű lesz a „pozitív energiák" áramlása. A Dongzhi idején az emberek felkeresik a templomokat, a családdal és olyan hagyományos ételekkel ünnepelnek, mint a gombócleves és a tangyuan, vagy a rizslisztből készült nyálkás gombóc.

Retkek éjszakája, Oaxaca, Mexikó

A mexikói Oaxacában dívó tradíció lényege, hogy december 23-án különböző retekből készült műalkotások készülnek a külön erre a célra termesztett, több kilogrammos retkekből. A zöldségek a legtöbbször az ország védőszentjeit, azték és bibliai legendák jeleneteit formázzák meg. A Retkek éjszakája egyben komoly verseny is, a legjobb szobrászok pénzt és különféle díjakat nyernek.

Vajszobrászat, Tibet

Tibetben "Meghaló Év ünnepének" nevezik az öt napig tartó Dosmoche fesztivált. Ilyenkor felállítanak egy mágikus erővel felruházott fát, amit drótból hajlított csillagokkal, keresztekkel és pentagrammákkal díszítenek fel. Az új év rossz szándékú szellemeit ijesztő maszkokat viselő táncosok riasztják el. A tibeti buddhista szerzetesek ezen kívül jakvajból több méter magas szobrokat készítenek, amelyek különböző történeteket elevenítenek meg.