Utazni mindenki imád, de kevesen vannak azok, akik csak odafelé vesznek repülőjegyet. El tudják azt képzelni, hogy felpakolják a családot, eladják mindenüket, és nekivágnak a világnak? Hátizsákból és néhány bőröndből élnek, és hostelekben, apartmanokban, ismerősöknél megszállva élik az életüket? Az ausztráliai, magyar gyökerekkel is rendelkező Kaponay-család ezt tette.

Réka éppen New Jersey-ben volt, amikor utolértük. "Az utazásunk már Ausztráliában elkezdődött, a szüleimmel és az ikertestvéremmel bejártuk az országot" – meséli Réka. Felkeresték az őslakosok spirituális helyeit is, és az akkor még tíz év körül kislányra óriási hatással volt az őslakosok Álomidő mitológiája. Ezért hívják 2012-ben indított blogját Dreamtimetravelernek. (Az oldal érdekessége többek között az, hogy Réka utazásairól a nem időrendben számol be, hanem kontinensek és országok szerint kereshetünk az élményeire.)

Ház helyett hátizsák

"2012-ben eladtunk mindent, a házunkat, az autónkat, a bútorainkat, bőröndöket és hátizsákokat vettünk, június 7-én pedig felültünk egy Kaliforniába tartó gépre" – eleveníti fel Réka a véget nem érő utazás kezdetét. Egy lakóautóval fedezték fel Amerikát. Eredetileg csak hat hónapot akartak eltölteni az USA-ban, de aztán úgy döntöttek, nem jönnek haza. Újabb hat hónapig utaztak Dél-Amerikában, hátizsákos turistaként. Kolumbia, Ecuador, Peru, Chile, Brazília, Argentína és Paraguay után ismét az USA-ban utazgattak. Nem volt megállás. Innen Európába vezetett az út (a lakóautójukat tíz perccel a repülőtérre indulás előtt sikerült eladniuk), először az Egyesült Királyságba utaztak, aztán egy marokkói kitérő után Spanyolország következett. Itt kezdte el írni azóta megjelent könyvét, a Dawn of the Guardiant.

Az, hogy az utazás életforma lesz, közös döntés volt. "A szüleim megkérdeztek minket a testvéremmel, hogy szeretnénk-e hazamenni, hagyományos iskolába járni, stb., vagy folytatnánk-e az utazást. Azt mondtuk, hogy inkább fel akarjuk fedezni a világot" – mondja Réka. Azelőtt is magántanulók voltak, így a váltás nem okozott kiesést az iskolából.

Kevés cucc, könnyű lélek

Arra is kíváncsiak voltunk, hol száll meg egy vándoréletet élő család. "Minden előfordul. Ez attól is függ, melyik országban járunk éppen. Dél-Amerikában hostelekben, apartmanokban, néha hotelekben szálltunk meg, Európában főleg airbnb-ben, vagy a közelebbi barátainknál lakunk" - meséli a blogger. "Nagyon kevés holmival utazunk, mindenkinek van egy hátizsákja, ezenkívül 1-2 bőrönd. 2015 nyarán végigjártuk az El Caminót. Amikor napi 20-30 km-t gyalogolsz, 38 napon át, nagyon odafigyelsz, hogy mit cipelsz a hátadon. Rájössz, hogy igazából nincs szükséged túl sok mindenre. Vigyázunk arra, amink van, és nem tartjuk fontosnak, hogy birtokoljunk dolgokat. Kevés cuccal utazunk, és könnyűnek érezzük magunkat."

A zarándokút egyébként Réka egyik legmeghatározóbb emlékei közé tartozik, még úgy is, hogy a fél világot beutazta már. 14 évesen járta végig a 838 km-es utat, és valószínűleg voltak elég nehéz szakaszok is – a blogján "I will survive" (Túl fogom élni) című bejegyzést is találtunk erről az időszakról.

Egy utazás során nemcsak a sok cuccról kell lemondani, hanem a barátokról és az állandó emberi kapcsolatokról is. Ez néha nagyon nehéz, vallja Réka. "Amikor utazók vagyunk, hátrahagyjuk a barátainkat, és még többet szerzünk. Nagyon sok barátunk van a testvéremmel a világ minden részéről, az Egyesült Államoktól Indiáig, Angliától Franciaországig. Ezek a kapcsolatok sokkal maradandóbbak, mint amiket otthon alakítottunk ki."

Vissza a gyökerekhez

"Az édesanyám Erdélyből, Csíkszeredából származik. Háromszor is jártunk ott, és egyszer 3 hónapot töltöttünk Erdélyben. Nagyon izgalmas volt látni, hol nőtt fel az anyukám, és honnan származnak azok a történetek, amiket annyiszor hallottunk kiskorunkban" - meséli. A család Budapesten is eltöltött egy évet 2013-14-ben, ez nagyon inspiráló időszak volt Réka életében. "Az egyik legszebb város Európában, sőt, az egész világon. Az egyik legkedvesebb családi emlékem az, ahogy hajózunk a Dunán" – emlékszik vissza.

És hogy mi tetszik Budapesten egy tini világutazónak? Az itthon sokat szapult BKK-tól például le volt nyűgözve, és kiemelte, hogy milyen hatékonyan és gyorsan eljuthatunk vele a külvárosokba is. A Gellérthegy sztorija és a "kötelező" nevezetességek mellett az Operettszínház, az Aquaworld, az Andrássy úti Alexandra Könyvesbolt és a budai hegyekben való túrázás volt számára izgalmas, és persze a lángos és a kürtőskalács is hozzátartozik az élményhez. A Balatont is felfedezték, de a szezon végén, amikor a turisták már elmentek.

Nem tervezik, hogy megállnak

Megkérdeztük azt is, hogyan képzeli el az életét felnőttként. "Nem gondolkozom ennyire előre. Egyelőre nem tervezzük, hogy megállunk, vagy visszatérünk Ausztráliába. 2016 áprilisában jelent meg a könyvem, és most iskolákban, könyvtárakban népszerűsítem. Anglia és Skócia után az USA-ban tartok könyvbemutatókat. Már írom a folytatást, trilógia lesz. Persze az utazás nemcsak a könyvről szól, az egész család folytatni szeretné az utazást. Ez egy ajándék, amit nem akarunk feladni. "

Semmi sincs kőbe vésve, de most úgy néz ki, Kanada felé veszik az irányt, majd Mexikóba, majd vissza Kaliforniába. Nem kizárt, hogy egyszer Magyarországra is újra eljut a könyvbemutató turné során.

"11 éves voltam, amikor elhagytam az otthonom. Nagyon ijesztő mindent feladni, minden olyat, ami ismerős volt addig, de nagyon megéri. Aki fiatalon kel útra a családjával, mint én, annak azt tanácsolnám, hogy ne aggódjon amiatt, hogy el kell hagyni az iskoláját, vagy a barátait. Rengeteget lehet tanulni, és mindig lesz valami, amit most el sem tudsz képzelni."