Önnek is Krakkó ugrik be először, ha egy lengyel várost kell mondani? Utána esetleg még a főváros, Varsó? Ne aggódjon, ha más települést hirtelen nem tud megnevezni, nincs vele egyedül. De itt az idő, hogy változtasson ezen! Jegyezze meg rögtön Poznań nevét, és vegye is fel gyorsan az utazós kívánságlistájára a várost! Mutatjuk, hogy miért:
A Travelo őszi cikksorozatában olyan városokat és régiókat mutatunk be, ahol egy tökéletes hosszú hétvégét tölthet el, de elsőre valószínűleg nem jutna eszébe ide indulni. Akár gyakorlott utazó, aki bejárta már a legismertebb európai nagyvárosokat, és most valami újra vágyik, akár ínyenc kezdő, aki az alig ismert helyeket keresi, kövesse az őszi tippjeinket!
A túrázás szerelmesei elég jól ismerhetik a szlovák határhoz közel eső túraútvonalakat a Magas-Tátrában, és egy krakkói hétvége is kihozható 15 ezer forintból. (Nem hiszi? Itt a friss bizonyítékunk!) De a tőlünk autóval már távolinak számító, nyugat- és észak-lengyelországi régiók nem túl ismertek a magyarok körében. Ideje, hogy változtassunk ezen!
Poznań Lengyelország ötödik legnagyobb városa. Ha a vonzáskörzetét nem számoljuk, akkor is jóval több mint félmillió ember él a városban. Ehhez jön hozzá szeptembertől júniusig az a 120-130 ezer diák, aki a városban tanul. (Ha viszonyítási alapot keres, itt a segítség: Magyarország ötödik legnagyobb települése a Wikipedia szerint Pécs, 145 ezer lakossal. Közel annyival nő tehát Poznań lakossága a tanév idejére, mint Pécs teljes állandó népessége. Amivel – hiába nagyváros itthon – csak a 24. helyig jutna egyébként Pécs Lengyelországban.)
No de mitől különleges Poznań?
Ahhoz, hogy megértsük a várost, és könnyű legyen átérezni a hangulatát, egy kicsit érdemes a történelmébe is beleásni magunkat. Ahol ma Poznań áll, a 10. században polán törzsek laktak, a kereszténységet először felvevő I. Mieszkónak volt itt egy fontos erődje, majd az első lengyel templomot is itt emelték. Mieszko fia a lengyel királyság első koronás uralkodója lett, így Poznań a lengyel államiság és a lengyelek vallásosságának szimbólumává is vált.
A múzeumból egy fedett üveghíd vezet át Ostrów Tumski szigetére, ahol a 10. századi törzsek erődje volt, és ahol a város egyik legjelentősebb épülete, a Péter és Pál katedrális épülete található.
A következő meghatározó történelmi fordulatot a 18. század vége hozta el, ekkor került a Nagy-Lengyelország régió fővárosával, Poznań-nyal együtt porosz uralom alá. Ez az időszak komoly infrastrukturális fejlődést hozott, az elnyomást rosszul viselő lakosság mégis inkább szabadulni próbált a németektől. Ők viszont annyira sajátjuknak tekintették Poznańt és környékét, hogy még az első világháború után is külön felkelésre volt szükség itt ahhoz, hogy a németeket elűzzék. (A beszédből viszont nem sikerült kiűzni a német szavakat, így a poznańiaknak egy sor használati tárgyra van német eredetű szinonimájuk is a mai napig.)
Elnyomásból a második világháborúban és azt követően is jutott Lengyelországnak. Előbb német, majd szovjet megszállás alá kerültek. (Poznań 20. századi történelméről részletesebben a Wikipedián talál magyarul is leírást.) Van a város történetében egy párhuzam a magyar történelemmel is: a szovjet elnyomás ellen 1956-ban Poznańban szintén volt egy felkelés. Ennek az emlékműve a város legjelentősebb egyeteme, a lengyel költőről elnevezett, Adam Mickiewicz Egyetem előtti téren található.
Egy város, ahol nem akarják eltörölni a történelmet
Poznańban együtt élnek a történelmükkel. Nem bontják el a múltra emlékeztető épületeiket, de nem is veszik körbe valamilyen önostorozó pátosszal azokat. Kedvenc példánk a főterük. Eláll az ember szava, mikor belép a térre, ami méretben legalább kétszerese a híres brüsszeli főtérnek. És azt nem állítom, hogy szebb is - mert ez ízlés kérdése -, de mindenképp változatosabbak és izgalmasabbak a körülötte található házak és a tér közepén álló épületek. A régi városházát a lengyel történelem fontos alakjainak arcképei díszítik, mellette több házat izgalmas geometriai mintákkal festettek le.
A pompás reneszánsz tér másik oldalán pedig ott virít két oda nem illő kockaépület. Az Arsenał galéria helyén egykor egy 17. századi lőporraktár állt, Wielkopolska hadi múzeuma pedig egy 14. századi posztócsarnok helyére épült a második világháború után. Sokan nem szeretik ezeket a kockaházakat a városban, de mivel ezek is a történelmük részei, együtt élnek velük.
Nem bontották el a 19. századi sörfőzde épületét sem, pedig egy belvároshoz közel eső, értékes területen áll. Egy gigantikus projekt keretében részben bevásárlóközponttá, részben művészeti központtá alakították át a Stary Browar vörös téglás épületét. Még a gyárban talált régi vaseszközöket is felhasználták egy steampunk installációhoz.
A boltok persze ott is hasonlóak, mint itthon, de a Stary Browar food courtját minden itthoni pláza elirigyelné! A legfelső emelet nyáron nyitott tér, kiülős kávézókkal és éttermekkel, körben művészeti installációk és kiállítások kapnak helyet ilyenkor, rendszeresen bulikat is rendeznek itt. Majd a hideg idő beálltával télikertté alakítják a felső szintet, és már kisebb területen mozoghatnak a vendégek, de továbbra is élvezhetik a „kiülős" hangulatot.
Persze előfordul, hogy túlzásba is esnek a történelmi emlékek megőrzésével. A királyi vár esetében olyannyira, hogy szinte a semmiből építették fel 2010-ben. Mutatós, az eredeti épület korának megfelelő épület lett a piactértől pár percre eső dombon az új vár, de bizonyítékok nincsenek arra, hogy valóban így nézett volna ki mielőtt az 1536-os tűzvészben leégett. De mivel többször nekifutottak az újjáépítésnek - csak a különböző, a térségen végigsöprő háborúk újra és újra lerombolták a felújított részeket -, az épület teljes újjáépítését tekinthetjük a békés idők és a poznańi függetlenség szimbólumának is. A város iparművészeti múzeuma kapott itt helyet.
Egy város, ami a lakóiért van
Budapestről, egy olyan városból érkezve, ahol rendszeresen irtanak ki fákat, számolnak fel parkokat, sokszor egyszerűen azért, hogy még több parkolóhely legyen, meglepődhetünk azon, hogy ez máshol pont fordítva működik. Akkor is, ha utóbbi lenne a normális.
Az egyik legjobb példa erre a jelenlegi városháza. A városközpontban helyezkedik el az épület, a szomszédos templommal osztoznak egy udvaron. Korábban a városháza dolgozóinak privilégiuma volt beparkolni ide. Mikor a környéket felújították, az egész épületegyüttes kellemes terrakotta színt kapott, a városvezetés úgy döntött, hogy nem hozza magát és dolgozóit kivételezett helyzetbe, hanem visszaadja az udvart a városlakóknak. Az autókat kitiltották innen, kényelmes padokat alakítottak ki, így bárki le tud ülni itt egy könyvvel, egy újsággal vagy a barátaival.
A Stary Browar sörfőzdéből lett bevásárlóközpont sem alakította parkolóvá a mellette elterülő, gesztenyefákkal teli parkot, hanem magánparkként üzemelteti. Emiatt be kell tartani a szabályaikat, például kutyát nem szabad bevinni, viszont a pláza gondoskodik arról, hogy tisztán tartsa, gondozza a területet, és több tucat nyugágyat helyez ki azoknak, akik a gesztenyefák árnyékában olvasgatni szeretnének.
Találtunk egy szuper kávézót is. Pontosabban többet is, de a Taczaka 20 nem csak a kávéja miatt különleges. Poznańi kísérőnk azt mesélte, hogy egy közösségi kísérlet hívta életre a helyet: a tulajok mindenről egyeztetnek a ház lakóival, együtt döntik el a nyitvatartást, a programokat, és azt is, hogy a parkolókból mekkora helyet foglaljon el a kávézó terasza. Az nem derült ki, hogy cserébe mit kapnak a ház lakói, de az biztos, hogy mindenki jobban jár így, mintha a lakók feljelentgetnék a kávézót, a kávézó pedig állandóan borsot törne a lakók orra alá.
A Warta folyó partjának szabályait is a városiak érdekében változtatták meg. A közterületeken ugyanis Poznańban is tilos az alkoholfogyasztás. Így viszont aki nem teheti meg, hogy beüljön valahová a barátaival egy pohár borra, az vagy magához szervezi a társaságot, vagy hagyja az egészet a fenébe. Ismerős ez sok városból. Ehelyett Poznańban kijelöltek egy sávot a folyóparton, ami „elveszítette közterület jellegét". No de nem azért, hogy valaki elit szórakozóhelyet építsen oda. Hanem azért, hogy bárki lemehessen piknikezni a folyó partjára a barátaival. (A sávot egyértelműen jelölik táblákkal, és csak a kijelölt részre nem vonatkozik a tiltás. Ha erre nem figyelünk, akkor viszont komoly bírságra számíthatunk!)
Sörrel és kiflivel folyó kánaán
Ha Poznańban jár (és kora, hitrendszere és egészsége is megengedi, hogy alkoholt igyon), ne hagyja ki a sörkóstolást! A városban található Lengyelország egyik legnagyobb sörfőzdéje, a Lech, és mellette tombol itt is a kézműves sörök forradalma.
Az utóbbiban persze van a fogyasztó számára némi rizikó. Ezért az arany középutat javasoljuk, a Brovariát a városközpontban. Ez a hely egyszerre hotel, étterem, söröző és sörfőzde. Elég nagy ahhoz, hogy a minőségben itt ne csalódjunk, de még elég kísérletező kedvű a vezetés ahhoz, hogy szezonális, sütőtökös sört is ihassunk, és sörös fagylaltokat is ehessünk náluk.
Akit azonban inkább az édességek hoznak lázba, annak a város védjegyes péksüteményét, a Szent Márton kiflit kell felkutatnia a helyi boltokban. Ha annyira megkedveli ezt a nehéz, mandulás keverékkel töltött, jól megporcukrozott leveles kiflit, hogy otthon is enne belőle, tanulja meg az elkészítés módját a főtér melletti Rogalowa múzeumban! Így bármikor könnyen felidézheti majd itthon is a poznańi ízeket!
Cikk szerzője a lengyel turisztikai hivatal és a LOT légitársaság sajtóútján járt Poznańban.
Újabb cikkünk ebben a témában:
A világörökség, ahová csak túlméretezett papucsban bukdácsolva juthat be - 2016.10.25.
A világ egyik leggyönyörűbb könyvtárába csak úgy léphetünk be, ha a cipőnkre ráveszünk egy speciális papucsot, hogy biztosan ne sértsük fel a terem padlóintarziáit. A svájci St. Gallen világörökségi helyszínekkel, hangulatos óvárossal, csodás kilátással és ízletes alpesi sajtokkal kápráztatja el látogatóit.