Nyüzsgő, fényűző üdülőváros, vörös, kopár hegyek és azúrkék tenger - Eilat 3 és fél órás repülőúttal elérhető, ráadásul a téli időszakban hihetetlenül olcsón. Cikksorozatunk első részében a sivatagi élményeinkről mesélünk: kiderül, milyen egy több ezer éves bánya járataiban kúszni, és, hogy mi közük van a tevéknek a fitballhoz.
A repülőtéren véletlenül se az Eilat nevet keressék, amikor a kijelzőt nézik, a célpont neve ugyanis Ovda. Mi egy pillanatra komolyan kétségbeestünk, amikor nem akart megjelenni az áhított úti cél, aztán a beszállókártyán megtaláltuk a VDA kódot - ez az egykori katonai repülőtér megjelölése, ami november óta többek között a napfényre vágyó magyar, lengyel, litván és finn utazókat fogadja.
Egy másik jó tanács, hogy ne halogassa, ha a fedélzeten WC-re kell mennie. A leszállás előtt 20 perccel ugyanis már semmiféle mászkálás nem engedélyezett az Izraelbe tartó gépek fedélzetén - biztonsági okokból.
Készüljön fel, hogy a repülőtéren az európai járatoknál sokkal komolyabb a biztonsági ellenőrzés, és ez akkor is így van, ha elhagyni készül Izraelt. Amire szinte minden esetben kíváncsiak, az az, hogy mennyi ideig marad, miért jött, és hol fog megszállni.
Amennyiben szombaton landol, és nem taxival akar bejutni a városba, nem árt előre foglalni repülőtéri transzfert a Ryanairnél. Ezen a napon ugyanis a sabbat miatt csak a légitársaság transzferbusza közlekedik Eilat és Ovda között. A repülőtér a sivatag közepén van, 50 km-re a várostól, menetrend szerinti járatok pedig nincsenek.
Repülőtér a város közepén, jégpálya a plázában
Eilat Izrael legdélibb csücskében, az Akabai-öböl partján fekszik, keletről Jordánia, nyugatról Egyiptom határolja. Jelenleg 47 ezer lakosa van, igazi üdülőváros fényűző szállodákkal, plázákkal, promenádokkal, éttermekkel és rengeteg üzlettel. Nem ad képet az "igazi" Izraelről, ahogy egy Siófokot megjárt turista sem mondhatja, hogy ismeri a Balatont. Ettől függetlenül Eilat tökéletes arra, hogy a téli hónapokban felmelegedjünk egy kicsit. A Wikipedia szerint ugyanis évente 5 olyan nap van itt, amikor nem süt hét ágra a nap, és egy téli napon is simán lehet 23 fok (10 foknál pedig soha nincs hidegebb). November elején kellemes 28 fok volt napközben, a tengerben pedig csak 20 perc után kezdtünk fázni egy kicsit.
Ez a hely szórakozásról és a vásárlásról szól: van táncoló szökőkút, vidámpark, a Vörös-tengeri panorámába éktelenkedő óriáskerék, és jégpálya a pláza közepén - amit nyáron, negyven fok felett biztosan nagyon értékelnénk, de most inkább kihagytuk. Ne lepődjön meg, ha kb. 10 percenként repülők húznak el a feje felett. A belföldi repülőtér Eilat központjában van, a járdáról vagy akár a strandról is lehet nézni a fel- és leszálló gépeket.
Ha nemcsak a tengerparton szeretne pihenni, hanem túrázna a sivatagban, vagy delfinekkel úszna, meg kell szerveznie magának a programokat. Ha nem bérel autót, szervezett buszos vagy dzsiptúrával lehet eljutni a látnivalókhoz. Érdemes még otthon infókat szerezni a lehetőségekről, és az is egy megoldás, ha helyi profi idegenvezetőt fogad. Minket Ron kísért, és két lábon járó lexikonnak bizonyult, akár az ókori régészeti leletekről, akár a sivatagi növények szaporodásáról volt szó.
Timna Park: földöntúli formák és ókori bányák
A Timna Park Eilattól északra, 25 km-re található. Ide mindenképp el kell jutnia, leírhatatlan érzés egy szikláról gyönyörködni a sivatag lenyűgöző természeti formáiban, ezenkívül régészeti emlékekben is gazdag a hely. Valószínűleg itt bányásztak először rezet a világon. Arra, hogy a bányák Salamon király idejében (Kr. e. 10. század) aktívak voltak-e, a történészek sem tudnak egyértelmű választ adni.
A park bejáratánál egy moziterem található, ahol egy informatív, de kissé pszichedelikus kisfilmet nézhet meg a helyszínről, amelyben a park vezetője hirtelen az ókorban találja magát, és van benne jediket megszégyenítő lézersugarat lövellő istennőszobor is. De nem akarunk spoilerezni, a lényeg, hogy ezerszer izgalmasabb a park a maga monumentális formáival. Nekünk döbbenetes élmény volt megtapasztalni a mozdulatlanságot és a csendet, az otthoni pörgés után ez felért egy terápiával.
A hatalmas területen olyan geológiai alakzatokat láthat, mint a Spirall Hill fantázianevű szikla, vagy a Mushroom. Ez utóbbi egy vörös mészkő képződmény, ami az eróziónak köszönhetően néz ki így. Az egészen földöntúli formákat felvonultató Arches sziklák tetejére a saját felelősségére fel is mászhat, de csak a kiépített lépcsők és kapaszkodók vonalán. Nem kell hozzá különösebb fizikai felkészültség, tériszonyosoknak viszont nem ajánljuk.
A park másik leghíresebb látnivalója, a "Salamon's Pillars" tömbjeit szintén az erózió formálta ilyen fenségesre. A nevet egy amerikai régész adta a képződménynek. Azt azóta sem sikerült bebizonyítani, hogy Salamonhoz bármi közük lenne, de a név megmaradt. A közelben egy Hathor-szentély romjai találhatók, az ókori bányászok az istennőtől kértek védelmet. A bányászok nem túl komfortos életébe is betekintést nyerhet, ugyanis több ezer egykori bányalejárat maradt meg - van, amelyikbe le is lehet mászni.
A parkot egyébként a túrázók, a sziklamászók és a bringások is imádják. Az itt található kijelölt túraösvények az egész Izraelen átvezető, 1000 km hosszú útrendszer részét képezik. Csak a jelölt utakon/helyeken lehet túrázni és kempingezni, kerékpárt és sisakot a helyszínen is lehet bérelni, a sziklamászáshoz pedig be kell szerezni egy külön engedélyt.
Itt találkoztunk a világ valószínűleg legfényűzőbb pottyantós wc-ivel, amelyek minden szempontból az angol wc-k szintjét hozzák, az öblítést leszámítva. Nagyon fontos, hogy mindenképpen vigyen magával elég vizet, mert csak a mesterséges tónál van csap. Itt étterem, ajándékbolt, sok árnyékos pihenőhely várja, és saját szuvenírt készíthet színes homokból.
Dzsippel és tevével a sivatagban
Ha még élvezné egy kicsit a magányt, és olyan helyre szeretne menni, ahol nem fog találkozni turistákkal, a legjobb, ha részt vesz egy sivatagi dzsiptúrán. A túraszervező cégek rengeteg opciót kínálnak: a pár órás utaktól az éjszakai sivatagi túrákon át az egész napos kiruccanásokig nagy a választék. A helyszínek pedig az Eilat Mountains, a Hai Bar természetvédelmi terület a Negev-sivatagban, de akár Jordániába, Petrába is elviszik, ez csak idő és pénztárca kérdése.
Bár az utazás hihetetlenül olcsó, az étkezés, a belépők és a szállás nem az, kivéve a tengerparttól kicsit távolabb eső hosteleket.
Ennél jóval lassabb, de attól még izgalmas programokat kínál a Camel Ranch, ami egy mini kalandpark és egy tevefarm sajátos egyvelege. Mi egy egyórás sivatagi tevetúrára vállalkoztunk, ami annak ellenére, hogy nem a sebességről szólt, emlékezetes élmény.
A tevékre való felszállás egy emelvényről történt. Meir, aki 21. századi tevehajcsérként később vicces szelfiket lőtt a csapattal a sivatagban, elmagyarázta, hogy milyen a helyes tevegelős testtartás. A tevén ugyanis nem lovaglóülésben kell lenni, hanem az egyik lábunkat keresztezni a "nyereg" elején található fa kapaszkodó előtt. Ettől még pont olyan volt, mintha egy közepesre felfújt fitballon egyensúlyoztuk volna végig az utat, és az első 10 percben őszintén reméltük, hogy fogunk sokkal gyorsabban galoppozni. A tevék egyébként össze vannak kötve, így nem fordulhat elő, hogy valamelyik gondol egyet, és nekiindul a világnak, vagy bármilyen kirívó magatartást tanúsít.
A sivatagi programnak nem volt vége azzal, hogy leszálltunk a parancsszóra térdre ereszkedő tevékről. Egy beduinsátorban pihentük ki a fáradalmakat, közben Meir feltett egy teát, majd nekiállt tésztát gyúrni, és szabad tűzön megsütötte a pitákat. Labneh-t (sűrű, krémes, enyhén savanykás ízű joghurtot) kent a pitára, és olívabogyóval tálalta. Nemcsak azért fogyott el percek alatt, mert a sivatagi túrázás közben rendesen égettük a kalóriákat, egyszerűen isteni volt.
Izraelben ugyanakkor sötétedik, mint nálunk, kb. du 4-ig van lehetőség a szabadtéri programokra, hacsak nem éjszakai dzsiptúrára indul. Egy sivatagi naplementét mindenképp érdemes megnézni: a vörös fényben úszó kopár hegyek és az azúrkék tenger itt tényleg olyanok, mint a képeslapokon.
A Vörös-tengerhez kapcsolódó élményeinkről egy másik cikkben számolunk be - úsztunk delfinekkel, lebegtünk sós vízben, szelfiztünk rájával, vezettünk hajót és hat méterrel a tengerszint alatt csodáltuk meg a korallok világát.
Újságírónk a Ryanair és az Izraeli Turisztikai Minisztérium meghívására utazott Eilatba.