Valószínűleg már mindenkinek – de a Travelo olvasóinak biztosan – megfordult a fejében, hogy szürke kis életét hátrahagyva útra keljen és bebarangolja a világot. A megvalósításig azonban 99,9 százalékunk már biztos nem jut el. Történetünk szereplői a maradék 0,1 százalékba tartoznak.

Szuvenírek helyett élmények

A chicagói pár, Auston és David 2012-ben, több éves tervezgetés után vágott neki világ körüli útjának. Céljuk nemcsak a saját csillapíthatatlan kalandvágyuk kielégítése volt, hanem már az első mérföldtől kezdve tudatosan posztoltak blogjukra hasznos tanácsokat, költségcsökkentő tippeket, mivel úgy érezték, sokan azért nem indulnak útnak, mert azt hiszik, nem engedhetik meg maguknak. És hogy tapasztalt világjáró létükre saját magukat miért definiálják bad tourist, azaz rossz turistaként? Azért, mert utazásaik során nem arra törekszenek, amire a legtöbb turista, – tehát, hogy kipipálják az összes kötelező nevezetességet –, sokkal inkább úgy akarják megtapasztalni úti céljaikat, mintha ők is ott élnének, együtt a város lakóival. Nem felesleges szuveníreket gyűjtenek, hanem életre szóló élményeket.

Az első blogposztok tanúsága szerint az egész azzal kezdődött, hogy a pár a szeles Chicagóból Kaliforniába tervezett költözni. Miközben azon morfondíroztak, hogy letelepedésük után hogyan kezdjenek új életet a nyugati parton, rájöttek, hogy talán nem kell annyira elsietni a dolgot. Miért ne engedhetnének meg maguknak egy kis kikapcsolódást? Mindketten jól tudták, mire vágynak: utazni, bármerre! Arra már nem emlékeznek, melyikük fejéből pattant ki először az ötlet, de nem hezitáltak sokat.

2012 márciusi indulásukat hosszas spórolás és tervezgetés előzte meg. Felmondtak a munkahelyükön, eladták szinte mindenüket, és nosza! Míg Auston kezében tartja a szervezést és odafigyel a pénzügyekre, addig David a kreatív vonalat képviseli, ő írja a blogot és készíti a fotókat.

Vonatozás, felvonulás, önkénteskedés

Először az Egyesült Államokat szelték át, majd Mexikóban kezdték meg kalandjaikat, aztán Guatemala következett, ahonnan egyenesen Olaszországba repültek, és Eurail Passal vonatozták végig a kontinenst, főként hálókocsis vonatokkal, jelentősen spórolva így a szállásköltségen. Még azon a nyáron végiglátogatták az öreg kontinens meleg felvonulásait, és hogy némileg hasznossá is tegyék magukat, Afrikában beszálltak pár hétre a Green Ghana Projectbe önkénteskedni.

Majd miután bejárták Indiát, Délkelet-Ázsiát és kalandoztak pár hétig Dél-Amerikában, azon kapták magukat, hogy már majdnem egy éve folyamatosan úton voltak. A kényelmetlen hostelek, kiszámíthatatlan kanapé-szörfölések után némi stabilitásra vágytak. Úgy döntöttek, hogy Madridban telepednek le, ahol munkát is vállaltak. Auston részmunkaidős mérnökként dolgozik, David pedig angolt oktat és szabadidejükben persze változatlanul hódolnak kedvenc szenvedélyüknek, újabb és újabb országokat felfedezve.

Blogjukat az utazással egy időben kezdték, sőt már az előkészületek bonyodalmairól is hosszasan értekeztek. Elmondják, hogyan pakoljunk be egy világkörüli hátizsákos túrára, ami azért nekik is a nehezükre esett és egy év elteltével a listát is frissítették, miután bebizonyosodott, mire nem volt egyáltalán szükségük és mi az, ami hiányzott.

Magánélet

A kifejezetten melegeknek szóló városismertetők mellett igazán azok a blogbejegyzéseik érdekesek, amelyek bepillantást engednek a magánéletükbe. Például bevallják, hogy a kívülről varázslatosnak tűnő utazgatást bizony néha rendkívül megsínylette a kapcsolatuk. Hiszen a korábbi életvitelükhöz képest most minden egyes nap minden óráját együtt töltötték.

Rengeteg döntést kellett hozniuk: a pénz beosztása, a szállások, éttermek kiválasztása néha mind egy kisebb csata volt. Az egyre gyakrabban előforduló civakodásokat végül úgy oldották meg, hogy pár napot rendszeresen külön töltöttek, és egyedül fedeztek fel úti célokat. Így legalább volt idejük a gondolataikba mélyedni és rájönni, mennyire hiányzik a társuk.

A hasonló cipőben járó turisták támogatását mindig is fontos küldetésnek tekintették, ezért is raktak össze egy roppant praktikus letölthető útikalauzt azokról az európai városokról, ahol már megfordultak, benne a látnivalók ismertetésétől kezdve az általuk ajánlott éttermeken és szórakozóhelyeken át egészen a különleges LGBT túrákig. Sőt, számos üzlettel kollaborálva elérték, hogy olvasóik kedvezményeket kaphassanak náluk.

Egyre inkább úgy tűnik tehát, hogy a kedvtelésből indított blog egy professzionális meleg utazási magazinná nőtte ki magát. Bécsben és Pozsonyban már jártak, és alig várjuk milyen lesz a benyomásuk Budapestről, ha egyszer ide is eljutnak.