A Garda-tónál nyaralva, ha a városnézést és a strandolást is megunta a család, érdemes egy napra befizetni magunkat a Gardalandba. Az egész napos sikítás, és a sokáig emlegetett élmények garantáltak. Kipróbáltuk, elmeséljük milyen volt.
Két hullámvasút-fóbiás felnőtt, egy tíz és egy tizenkét éves vidámparkrajongóval tesztelte, mit tud Olaszország legnagyobb szórakoztató parkja, a Garda-tó mellett található Gardaland. A dögmeleg, és a horror-hullámvasutak ellenére szuper napot töltöttünk el itt.
Nem minden az, aminek látszik
Minden ellenérzésemet félretéve, biztos voltam benne, hogy a gyerekek kedvéért felülök majd egy-két gyomorforgató hullámvasútra. Elhatározásom még a parkhoz vezető, ledfallal kibélelt villogó alagútnál is töretlen volt, melyből a Gardaland 40. szülinapjára komponált dal zengett. Aztán beértünk a parkba, megláttam a Raptort, és máris inamba szállt minden bátorságom – és akkor még nem tudtam, hogy messze nem ez a legijesztőbb hullámvasút itt.
A látottak fényében igyekeztem kis csapatunkat békésebb játékok kipróbálására ösztönözni – legalább a reggelit ne dobjuk ki azonnal a Gardaland betonjára. Elsőre mondjuk így is sikerült beleszaladnunk egy megosztó élménybe: a park ikonikus fájának tövében található Magic House messze nem annyira cuki, mint amilyennek tűnik.
A sötét terem, az erős fény- és hanghatások, és a hullámvasút-szerű élmény tízévesünket kissé megviselte – a nagyobbnak viszont nagyon tetszett. Később rájöttünk, hogy a Magic House ugyanabba az adrenalinpumpálós kategóriába tartozik, mint például a fent emlegetett Raptor. Szóval érdemes előre megnézni, hogy az adott játék a kék (fantasy – fantázia), a zöld (adventure – kaland) vagy a piros (adrenaline – adrenalin) színkódot viseli-e. A kék a legnyugisabb, a piros a legdurvább.
Családi kedvencek
Ezzel a friss tudással felvértezve végigpróbáltuk szinte az összes zöld, azaz közepesen durva játékot, és az idegeink megnyugtatása érdekében néhány kéket is. Mivel a hőmérő higanyszála közelebb járt a negyvenhez, mint a harminchoz, először a vizes játékokra ültünk fel.
Nyilván nem mi voltunk az egyetlenek, akik ugyanezt a stratégiát folytatták, így 20-25 perceket simán vártunk mindenhol. Ez egyébként rosszabbul hangzik, mint amilyen valójában volt – a sorok folyamatosan haladnak, így mindig az az érzése az embernek, hogy már mindjárt ott van. Érdekes módon a gyerekek is meglepően türelmesen vártak. (Aki türelmetlen, az válthat gyorsítójegyet is, de mi nem éreztük, hogy akarnánk a belépőn felül fizetni a játékokért.)
A vizes játékok közül mindegyiket nagyon élveztük: a Jungle Rapids például egy kör alakú csónak, ami ide-oda úszik és pörög egy képzeletbeli dzsungel folyóján. Az út során hol egy tűzhányó belsejébe sodródunk, hol vízesések közt hánykolódunk. Ebéd után mondjuk nem a legtökéletesebb, de egyébként nagyon szórakoztató ez a wannabe-rafting élmény.
A Fuga da Atlantide vízi hullámvasút engem kisebb sokkhatásként ért, de a gyerekek imádták, ahogyan a húszfős hajónk hatalmas fröcskölés közepette lezúdul a meredek csúszdán. A sebes vizű folyón sodródó farönköt formázó Colorado Boat is nagyjából ezt tudja: lejtőről nagyot csobbanni. Itt az élményhez hozzájárul, hogy a farönkök belsejébe pont négyen fértünk be, így együtt sikítva még klasszabb volt a dolog.
A nyugalmasabb attrakciók közül például a Monorotaia nevű magasvasút tetszett, ahonnan kellemesen körbe lehet nézni a park nagy részén. Ugyanitt a klasszikus, kávéscsészéket formázó körhinta (Kaffeetassen), és a gyerekeknek szánt – nekem ennek ellenére így is heveny szívdobogást okozó – Ortobruco Tour névre keresztelt, kukacot formázó hullámvasút is jó móka az egész családnak.
Amikor pedig egy kis nyugalomra és hűsölésre vágyunk, érdemes a cirkuszi sátorba bemenni egy húszperces műsorra. Mi az esti Madagaszkár show-t láttuk, az olaszul kiabáló rendőrnőt és a szürreális, lófejű táncosnőket tudtuk volna feledni. De a klasszikus cirkuszi számok jók voltak. Az alábbi videóban 0:30-nál felbukkanó, gyerekkorunk szivárványszín műanyagjátékát idéző artista volt a kedvencünk:
12+
A rázósabb játékok közül én semmire nem mertem felülni – boldogan vállaltam hát, hogy a tízévessel lenn maradok, amíg a többiek vadulnak. Az élménybeszámolók alapján egy tizenkét éves fiút, és minden bátorságát összeszedő apját csodásan leköti a Ramses il Risveglio nevű, interaktív dark ride típusú játék, amiben múmiákkal kell lézerharcot vívni. De az I Corsari névre hallgató, kalóz tematikájú, földalatti szellemvasút is bejött a csapat bátrabb részének.
Az elsőre ártatlan kisvonatnak tűnő Mammut is okozott pár sikoltozós percet a srácoknak – a sziklák és mamutok közt ide-oda cikázó hullámvasút nem éppen a gyenge gyomrúaknak való.
Felnőtteknek
De nyilván nem a fentieknek köszönheti óriási népszerűségét a park. Sokkal inkább az olykor még űrhajóskiképzésnek is beillő hullámvasútjainak. Aki szereti az ilyesmit, az imádni fogja a Gardalandot. Az idei év újdonsága az Oblivion, amivel szinte merőlegesen zuhannak be a delikvensek egy föld alatti mélyedésbe.
De a már emlegetett Raptor, a fejjel lefelé forduló, stilizált körfűrésszel megbolondított Sequoia Adventure, vagy az általam eddig látott legextrémebb hullámvasút, a spirálosan tekeredő, fejjel lefelé és minden elképzelhető irányban suhanó Blue Tornado is népszerű lesz az ilyesmire fogékonyak körében.
Kicsiknek
A fentiekből úgy tűnhet, hogy egészen kicsi gyerekekkel teljesen értelmetlen ellátogatni ide. Igazából ez nincs így, az ovis korosztályt egy komplett tarka mesevilág várja a park bejáratától nem messze. A Doremi Farmon cuki műanyagállatok és traktoros kisvasút várja a gyerekeket. A magasból a Baby Pilota nevű kisrepülőkről nézhetünk körbe, a Saltomattón pedig a szabadesés érzéséhez is hozzáedződhetnek a kicsik. A nagy melegben pedig irány a Prezzemolo Land nevű vizes játszótér – fürdőruhát nem otthon hagyni!
Érdemes?
Alapvetően igen, nagyon szórakoztató napot töltöttünk itt el. Viszont azzal tényleg érdemes számolni, hogy a félősebb felnőttek, és a meseparkos-kisvonatos életkorból már kinőtt, de brutál hullámvasúthoz még nem elég nagy kisiskolások sokkal kevesebb dologgal tudják majd magukat elfoglalni, mint például az osztrák-magyar határhoz közeli Familyparkban. Úgyhogy mi a mesevilág és vizes játszótér miatt a kisebbekkel, vagy a különleges hullámvasutak miatt a kamaszokkal érkezőknek, illetve adrenalinlöketre vágyó felnőtteknek ajánlanánk leginkább.
Hogyan? Autóval (parkoló a bejárattól nem messze), vagy a nyitvatartási idő alatt félóránként közlekedő, ingyenes buszjárattal Peschiera del Garda vasútállomásáról.
Mennyiért? Az egynapos jegy tíz éven felüliek számára egységesen 38,50 euróba kerül fejenként, tíz éven aluliaknak 32 euró. Online elővételben a teljes árú jegy 35 euró, a gyerekjegy 30 euró. Ha hét nappal előbb megvesszük érkezés előtt, akkor pedig egységesen 30 euró/fő. Van esti jegy is, ez este hattól 11-ig érvényes és 18 euróba kerül. Családi jegyek és egyéb kedvezmények a park honlapján.
Nyitva: Szeptember közepéig naponta reggel 10-től egészen 23 óráig.
Mit vigyek mindenképp magammal? Naptejet, napszúrás ellen fejkendőt (a szalmakalap az első hullámvasutazásnál elrepül, úgyhogy azt hagyják a szálláson), a vizes játszótér használatához a gyerekeknek fürdőruhát, vizet.
Mit ne vigyek semmiképp magammal? Hátizsákot (mindig le kell tenni a játékok bejáratánál, és csak a többi látogató jóindulatán múlik, hogy nem szabadítanak meg az értékeinktől), ennek megfelelően értéket, valamint kalapot, vagy bármit, ami lerepülhet rólunk, vagy beakadhat a játékokon.
Hol szálljak meg a közelben? Rengeteg igényes kemping van a környéken, ahol medence, vízi csúszda, étterem, bolt, gyerekprogramok és tóparti strand teszi teljessé a családi nyaralást. Lehet klasszikusan sátorozni, de vannak sokkal kényelmesebb mobilházak és glamping sátrak is. Mi a Gardalandtól kb. két kilométerre található, szépen parkosított, medencés Del Garda Village kempinget próbáltuk Peschiera del Gardában. Ezt bátran ajánljuk, következő cikkünkben bővebben is beszámolunk élményeinkről.
Következő cikkünkben elmeséljük, mi mindent lehet még csinálni a Garda-tónál, ha itt nyaral a család.