Szertartásos étkezés, száznyolc leborulás, teaceremónia és meditáció - Dél-Koreában működő kolostorokban próbálhatja ki bárki, hogy milyen egy buddhista szerzetes napja. Mi is próbára tettük az önfegyelmünket, és csatlakoztunk 24 órára az egyik kolostorhoz.
A héten már írtunk egyszer olyan helyekről a világban, ahol úgy érezhetjük, mintha megállt volna az idő. Egy dél-koreai buddhista kolostorban vendégeskedve is időutazónak érezheti magát bárki, aki részt vesz egy temple stay-en.
A „temple stay" (templomi tartózkodás) program egy egyedülálló lehetőség arra, hogy bepillantást nyerhessen a koreai buddhizmus 1700 éves hagyományaiba. Mindeközben arra is lehetőséget kap, hogy a különböző ceremóniák, gyakorlatok, meditációk és rituális étkezések során befelé forduljon, megtapasztalja és fejlessze spiritualitását, vagy csak egyszerűen kizökkenjen a hétköznapokból és feltöltődjön egy nyugodt helyen.
Bárkinek ajánljuk, aki kipróbálná magát egy egyszerű környezetben, pótcselekvések és felesleges beszéd nélkül. Hogy a szabályok és szigorúan beosztott napirend ne érjen senkit meglepetésként, leírjuk, hogyan zajlott ott a mi egy napunk:
Délután három óra
Idegenvezetőnk ekkor már vagy ötödször mondta el, hogy készüljünk fel arra, itt a modern kor minden vívmányát hátra kell hagynunk. Gondolatban át is vesszük magunkban, hogy ez milyen lemondásokkal jár majd: nomád tisztálkodás a csípős hegyi levegőn, fűtetlen szobák, lemerülő fényképezőgépek és telefonok, száz százalékosan offline élet. Mikor elfogadjuk a ránk váró nehézségeket, szinte csalódásként ér minket az, ami nem sokkal korábban még kellemes meglepetés lett volna: van áram, angol wc, és egy kétszer két négyzetméteres területen halványan wifi is. Időnként a szerzetesek kezében is látunk egy-egy mobilt, de a tanoncoknál valóban sosem.
Rövid regisztráció és eligazítás után megkapjuk az egyenruhákat, amiket az itt tartózkodásunk alatt viselni fogunk: egyszerű nadrág és mellény. Alá felvehetünk egy saját pólót, de csak olyat, ami eltakarja a vállunkat. A hálófülkéinkben minden fából készült, a berendezést egyetlen asztalka jelenti. Egy rúd is lelóg a plafonról, arra teregethetünk. Ágy nincs. Hogy ez kit mennyire zavar, egyénenként változó. Én például kifejezetten jót aludtam így, de engem a padlónál is jobban riaszt egy túl puha matrac.
Esti program
A szerzetesek korán kelnek, korán fekszenek. Így a vacsora is napnyugta előtt elkezdődik. Mi a tanoncok ceremoniális étkezésén, a barugongjangon vehettünk részt. Egyelőre csak megfigyelőként, hiszen az aprólékosan megkoreografált lépések ekkor még semmit sem mondtak nekünk. Másnap reggel aztán sor került arra is, hogy ezeket megtanuljuk. Persze addig is kaptunk enni, csak még nem a ceremoniális keretek között. A kolostorokban vegetáriánus ételeket főznek, ez ott tartózkodásunk alatt finom zöldséges curryket jelentett. Rizs és több fajta koreai savanyúság azonban minden étkezéskor járt.
Napnyugtakor kezdődött az első jebul, amit a kolostorban töltött idő alatt láttunk először. A jebul a szertartásos imádság neve - naponta háromszor, reggel, délben és este tartják. A szertartásnak minden alkalommal része 108 leborulás is. (A 108-as szám a hindu és a buddhista hagyományban a tudat 108 féle tisztátalanságát, szenvedéssel telt állapotát jelzi. Hiszik, hogy aki lélekből csinálja, minden egyes leborulással eltüntet egy-egy ilyen tisztátalanságot.)
A jebul után a szerzetesek és a tanoncok visszavonulnak, számukra véget ért a nap. Az egyik szerzetes velünk marad, teaszertartás (dado) következik. Itt tolmács segítségével buddhista tanításokat ismertet, közben teával kínál minket, és itt tehetjük fel kérdéseinket is. A teázás után mi is megtanuljuk a leborulások koreográfiáját és célját. Majd nekiállunk a 108 leborulás elvégzésének. Az egyre jobban fáradó, remegő lábaim megakadályoznak abban, hogy a leborulások közben el tudjak mélyülni és meditatív állapotba kerüljek, de két dolog vigasztal: esti tornának mindenképp tökéletes, a hibátlan leborulásokat végző szerzetesek pedig nem ma kezdték!
Hajnal
Fél négy sincs még, mikor gongok hangjára ébredünk. Kezdődik a hajnali jebul. A részvétel nem kötelező, de aki kihagyja, egy igazán misztikus hangulatú élményről marad le. Több szentélynél imádkoznak egyszerre a szerzetesek és a tanoncok, elvégzik a reggeli leborulásokat, közben száll fel a pára, közeledik a pirkadat. Magával ragadó pillanatok ezek. Számomra sokkal inkább ezek a pillanatok jelentik az elmélyülést, és nem az esti leborulás, vagy az ezt következő vezetett meditáció.
Mivel egy kolostor a meditáció és az elmélyülés helye, a legfontosabb szabály, hogy a csendet és a nyugalmat ne zavarjuk meg! Minden temple stay program rendelkezik saját szabályzattal, de tilos mindenhol a hangos beszéd, kiabálás és a zenehallgatás is. Tilos húsokat és halakat enni, és általában máshol és máskor enni is, mint az arra kijelölt helyek és időpontok. Tartózkodnunk kell a rágózástól, az alkoholtól és a dohányzástól is a kolostorban töltött idő alatt. További részletes leírást az elvárt viselkedésről angolul itt talál.
Hajnal hatkor csak nekünk, látogatóknak van találkozó, a reggelinket a szertartásos barugongjang lépéseinek megfelelően kell elfogyasztanunk. Ez már kötelező program. Közlik azt is, hogy ha valaki nincs ott a csapatból, senki sem kap enni. Háborog az egóm rendesen. Engem már az óvodában sem tudtak rákényszeríteni arra, hogy megegyek bármit, ami nem tetszett, erre most felnőttként kerülök ilyen helyzetbe? Az érzés folytatódik, mikor kiderül, muszáj megenni mindent, és legalább egy darab savanyított retket vagy kimcsit (a koreaiak legtöbbet fogyasztott savanyúságát) is muszáj magunkhoz venni.
Aztán minden helyre kerül: mindenből annyit kell csak vennünk, amit biztosan megeszünk, és a savanyúságra azért van szükség, hogy a rizs és a leves elfogyasztása után legyen mivel áttörölnünk a tálunkat. A cél ismerete segít elfogadni a módszert, ezért én is savanyúsággal zárom a reggelimet - ami magamtól amúgy nem jutna eszembe. De nem is elviselhetetlen. Végül mi is áttörölgetjük és összepakoljuk a megfelelő sorrendben a tálakat, feltesszük őket a polcra, ahogy a szerzetesek is ezt teszik minden étkezésnél. A vendégek tálait és evőpálcikáit ezután elviszik, és lobogó vízben kifőzve fertőtlenítik őket, mielőtt mások is használnák azt.
Délelőtt
Rövid szabadidő következik: reggeli készülődés, csomagolás, a szobánk kitakarítása, majd ismét gyülekező. Kezdődik a csamszeon, a zen (koreaiul szeon) meditáció gyakorlása. A hajnali ébredés itt köszön vissza, meg-megcsuklik a fejem, többször majdnem elalszom. De azzal nyugtatom magam, hogy hozzászoktak már az ilyen zöldfülű látogatókhoz is.
Több mint száz olyan buddhista kolostor van Dél-Koreában, ahol temple stay programra fogadnak látogatókat, legtöbbjükben beszélnek angolul is, vagy tolmács segítségével kommunikálnak a külföldi vendégekkel. Hitvilágra vagy vallási háttérre vonatkozó elvárásaik nincsenek a vendégekkel szemben. A buddhizmusról csekély ismerettel rendelkező látogatókat éppúgy fogadnak, mint gyakorló buddhistákat.
A teremben tartott, vezetett meditációt egy másik követi. A haengszeon, sétameditáció során egy erdei ösvényen sétálunk hosszan.
Délután
A sétából visszatérve finom zöldséges ebéd vár minket. A szerzetestanoncok már a déli jebulhoz készülődnek. Mi még feltöltjük műanyagpalackjainkat a kolostor területén található forrás vizéből, elbúcsúzunk, majd elindulunk újra a modern Dél-Koreába, amelyet olyan metropoliszok uralnak, mint Szöul vagy Puszan. De az élmények, amelyek néha ilyen, néha olyan irányba, mégis nagyon intenzíven képesek voltak kizökkenteni minket a mindennapjainkból, azóta is sokszor eszünkbe jutnak.
A cikk szerzője a JTB Hungary Ázsiaspecialista utazási iroda, a Koreai Turisztikai Hivatal és a Turkish Airlines sajtóútján vett részt.