Tavasszal Tokióban jártunk, szerencsénkre pont a cseresznyevirágzás idején, de pár nap után, amit a fővárosban töltöttünk, szerettük volna Japán egy másik arcát is megismerni. Ezért esett a választásunk Okinavára – a szigetre, ami repülővel is három órányira van Tokióból, és ez a távolság a lakosság hagyományaiban, szokásaiban, étkezési kultúrájában is jól érzékelhető.

Okinava olyan közel fekszik Tajvanhoz, hogy évtizedeken át egyszerű antennákkal is tudták fogni a tajvani műsorokat. De régebbi történelmük során is sokkal inkább a kínai uralkodók befolyása alá tartoztak, mint japán érdekszférába. Elhelyezkedésüknek köszönhetően fontos szerepük volt a tengeri kereskedelemben. A szigeten a 15. században megalakult Rjúkjú-királyság vezetői pedig gyorsan felismerték, hogy ebből csak akkor húzhatnak hasznot, ha jó viszonyt ápolnak Pekinggel.

A kínai birodalom hatása a mai napig visszaköszön a sziget kultúrájában, stílusában, még a piacain is. És mindenek felett az éttermeiben: itt szusit feleslegesen is keresnénk, a sziget lakói elsősorban disznóhúsból készült, kínai ízvilágot idéző ételeket és – a tenger közelsége miatt – halakat fogyasztanak.

Egy sziget a történelemkönyvekből

Japán 1879-ben csatolta magához a Rjúkjú-szigetvilágot, ezzel végleg felszámolva az ötszáz éve a szigeten uralkodó királyi dinasztiát, melynek kastélya ma a világörökség része. A történelem szempontjából a következő fontos esemény már az 1945. április 1-jén, az amerikaiak "Jéghegy" nevű támadó hadműveletével megkezdett okinavai csata, amely a csendes-óceáni hadszíntér legnagyobb partraszálló hadművelete volt, több mint százezer civil, és közel ugyanennyi katona halálát okozva. Alig egy hónappal a hadművelet befejezése után vetették be Japán ellen az atombombát, ezzel eldöntve a háborút, és végképp értelmetlenné téve a 82 napos okinavai csata vérveszteségeit (is).

Az Okinavára érkezők legnagyobb valószínűséggel Naha repterét veszik igénybe, ma ez a szigetvilág egyik legfontosabb városa, és a hetven évvel ezelőtti háborús események is a környékhez, Okinava déli részéhez kötődnek. Nahából közvetlen buszok járnak az itománi emlékparkhoz, ahol egy kőre vésve megtalálható a csata minden halottjának neve. Magát a csatát, és az azt követő amerikai megszállást bemutató múzeum is itt található. A második emeleti kiállítás az okinavai lakosság szempontjából vezeti végig a látogatót a történelmen.

Más szempontot alkalmaz a környék másik fontos háborús emlékhelye, a japán tengerészet földalatti főhadiszállása, amely közvetlenül Naha mellett, Kaigungo-kóenben található. Itt szokatlanul szigorú tárgyilagossággal mutatják be a II. világháború folyamatait és az Okinavai csata történetét is. Pedig ezen a helyen dőlt el végül a csata, itt veszítette életét – vagy a harcokban, vagy a hadifogoly lét helyett inkább az öngyilkosságot választva – több mint 4000 japán katona, így némi elfogultság és pátosz természetes lenne.

A főhadiszállás teljes területéből egy mindössze 250 méteres földalatti folyosórendszer látogatható, de azt megőrizték eredeti állapotában, és nem ragadtatták el magukat a berendezések kapcsán sem. Pont a puritánsága miatt megrázó igazán az emlékhely: a falakon látható repesznyomoktól, amiről tudható, hogy az egyik katona vetett itt véget a saját életének kézigránáttal. A folyosók nyomasztó helyszűkétől, ahol fiatal, sokszor valódi fegyverrel fel sem szerelt katonák várták az utolsó összecsapást, és a parancsnok szobájának falára írt utolsó szavaktól.

A háború után Okinava több mint húsz évre amerikai fennhatóság alatt maradt. De a mai napig található amerikai támaszpont a szigeten. Közben pedig Okinava megújult, az emlékhelyekre űzte háborús kísérteteit, és a turizmus felé fordult.

Egy sziget az utazási irodák legszebb plakátjairól

Ma Okinava egy turistaparadicsom. Hawaii-mintás ingben, tangapapucsban mászkálnak a turisták Naha főutcáján, ahol több a standfelszerelés és a szuvenír, mint Magyarország összes strandi bódéjában Siófoktól Hajdúszoboszlóig együttvéve. Naha kikötőjéből indulva viszont még könnyen eljuthatunk olyan szigetekre, ahol fehér homokos tengerpart és háborítatlan nyugalom vár az utazókra. Út közben pedig – ha szezonban érkezünk – könnyen felbukkanhat a hajónk közelében egy-egy bálna is.

Nahához legközelebb a Kerama-szigetcsoport található. Ide könnyedén, egy-két óra alatt ki lehet jutni menetrend szerinti hajókkal a nahai kikötőből. A leggyorsabban megközelíthető és a legnagyobb ilyen sziget Tokasiki-dzsima, amely az előbbi tulajdonságai miatt pont a legturistásabb célpont is. Két legfelkapottabb partszakaszán, a Tokasiku és az Aharen partokon már minden megtalálható, amire egy strandon szükség lehet: mosdók, zuhanyzók, büfék és snorkelling felszerelések bérbeadására szakosodott üzletek.

Azoknak, akik a kevésbé kiépített tengerpartokat szeretik, Zamami-dzsima az ideális célpont. Itt a leghíresebb strandot Furuzamaminak hívják, a zamami-dzsimai kikötőből jó húsz perces sétára található. A szigeten nincs tömegközlekedés, de vannak szálláshelyek és egy-két étterem.

Ha még ez is túl sok az infrastruktúrából, akkor Aka-dzsimáig meg sem szabad állni! Itt már a kikötőn túl igazán nem sok minden van. Bár ez nem biztos, hogy sokáig így marad, több építkezést is láttunk a szigeten. De a főszezont pont még megelőző látogatásunkkor, amikor az időjárás tökéletes volt és már a tengerbe is be lehetett menni, a hófehér homokos tengerparton órákon át teljesen egyedül voltunk.