1. Galápagos-szigetek

Az Ecuador partjaitól közel ezer kilométernyire fekvő szigetek különleges élővilágukról híresek – no meg arról, hogy Charles Darwin részben az itt gyűjtött tapasztalatok alapján dolgozta ki az evolúció elméletét. A szigetekre látogató turisták száma évente 12 százalékkal növekszik, pedig már most is több százezren tapossák a szigetek kopár bazaltszikláit (2011-ben 272 ezren fordultak meg itt).

Több mint kilencezer állatfaj él a szigeteken és a környező óceánban, a madár- és hüllőfajok több mint háromnegyede a világon egyedül itt honos. A szigetek törékeny ökoszisztémáját leginkább a turisták fenyegetik: a kirándulóhajók patkányokat hurcolnak be, az ingázó munkások pedig a tiltás ellenére kecskéket és disznókat hoztak magukkal, melyek elvadulva az őshonos faunával vetélkednek a szűkös táplálékforrásokért. Nem tudni, meddig élvezhetjük még az egyre kevésbé érintetlen természet látványát.

2. Maldív-szigetek

Bár a tömegturizmus a Maldív-szigeteknek sem használ, létezésüket valami más fenyegeti: a globális felmelegedés. Ez a világ legalacsonyabban fekvő országa: 1200 szigetének nyolcvan százaléka fekszik a tenger szintjén vagy nem egészen egy méterrel fölötte. A globális felmelegedés okozta tengerszint-emelkedés így várhatóan drasztikus hatással lesz a szigetcsoportra: a maldív elnök pár éve bejelentette, hogy állama Indiában fog földeket vásárolni azoknak a maldív polgároknak, akiket az emelkedő vízszint földönfutóvá tesz majd.

A búvárok kedvelt célpontjának számító Maldív-szigetek korallzátonyait szintén a klímaváltozás rombolja: becslések szerint a korallok kilencven százalékát érinti a korallpusztulás, amit a tengervíz megemelkedett hőmérséklete okozott. Becslések szerint a következő száz évben az ázsiai törpeállam területének legnagyobb része víz alá kerül.

3. Nagy-korallzátony

Szintén a pusztulás fenyegeti az ausztrál Nagy-korallzátonyt, az egyetlen olyan földi élőlényt, amit az űrből is láthatunk szabad szemmel. Ez a gigantikus, 350 ezer négyzetkilométeres organizmus akkora területet fed le, mint Magyarország négyszerese. Több mint háromezer különálló korallrendszer alkotja, melyeken 350 különböző korallfajta él, nem beszélve a rengeteg halról, rákról és egyéb élőlényről, aminek otthont ad.

Amikor Egyiptomban elkezdték építeni a piramisokat, akkor a Nagy-korallzátony már háromezer éve létezett – most nagyjából nyolcezer éves. A klímaváltozás, a tengerek elsavasodása és szennyezése okozta korallpusztulás azonban ezt a matuzsálemet sem kíméli: beavatkozás hiányában száz éven belül teljesen elpusztulhat. Becslések szerint 2030-ra a világ korallzátonyainak hatvan százaléka eltűnik.

4. Velence

Manapság már mindennapos a velencei Szent Márk téren gumicsizmában, bokáig vízben caplató turisták látványa. Nem volt azonban ez mindig így: míg 1900-ban évente kevesebb mint tíz alkalommal öntötte el a tenger a teret, száz évvel később már évente több mint hatvanszor. Az emelkedő tengerszint mellett a velencei lagúna természetes süllyedése is hozzájárul ehhez, és persze a tömegturizmus sem segít rajta. 2007-ben például 21 millió turista fordult meg az olasz városban, közel negyvenszer annyian, mint lakosainak száma.

Az árvizek pedig egyre komolyabbak, ahogy a város egyre mélyebbre süllyed: az elmúlt száz évben több mint húsz centimétert süllyedt Velence. A jelenlegi trendek mellett a városnak kevesebb mint hetven éve van hátra. Megmentésére számos terv született már, különböző high-tech árvízvédő kapuk állítását javasolják, ám a kivitelezés még várat magára.

5. Holt-tenger

Míg a világ óceánjainak partján a vízszint növekedése okoz problémákat, a Holt-tengert – éppen ellenkezőleg – a kiszáradás fenyegeti. A világ legsósabb tavát csupán a Jordán folyó táplálja, melynek vízhozama azonban egyre csökken, ahogy a környező országok egyre nagyobb mértékben használják vizét. Az elmúlt négy évtized során a tó mérete egyharmadával, vízszintje pedig 24 méterrel csökkent, így az a különös helyzet állt elő, hogy a tengerparti üdülők hirtelen több mint egy kilométerre kerültek a víz partjától.

A Holt-tenger vize tízszer sósabb az óceánnál, ezért mindenféle erőfeszítés nélkül lebeghetünk benne: korábbi látogatásunkról szóló cikkünket itt találja. Ha a víz utánpótlásáról nem gondoskodnak, az a következő ötven év során teljesen eltűnhet.

6. Alpok

Az Alpok fantasztikus hósipkás hegyeit nem túl meglepő módon a globális felmelegedés fenyegeti. A nyolcvanas évek óta eltelt idő során a gleccserek ötöde már elolvadt, és a maradék is rohamos ütemben fogy. Ha ez így meg tovább, ötven év múlva lőttek a gleccsersízésnek, és marad a kopár hegyoldal.

7. Madagaszkár

Mindannyiunk kedvenc lemúrjainak otthonát, a világ negyedik legnagyobb szigetét az emberi tevékenység teheti kopárrá évtizedek leforgása alatt. Madagaszkár flórájának és faunájának nyolcvan százaléka csak itt őshonos (a pingvinek mondjuk pont nem), így ha innen eltűnnek, akkor az egész Földről eltűnnek örökre. A 310 ezer négyzetkilométernyi esőerdőből 50 ezer már eltűnt, és a maradékot is pusztulás fenyegeti. Égetéses gazdálkodók, fakitermelők és orvvadászok irtják az erdőt és állatait – így alig 35 év múlva eltűnhet ez a különleges ökoszisztéma.

8. Kongó-medence

Ha azt mondom, megmentésre váró esőerdő, mindenkinek az Amazonas jut eszébe. Pedig a Kongó-medence, a világ második legnagyobb esőerdője a maga 1,3 millió négyzetmérföldes területével legalább annyira veszélyeztetett, ha nem jobban.

Becslések szerint a hét ország (Burundi, Ruanda, Angola, Kamerun, Közép-Afrikai Köztársaság, Kongói Köztársaság, Kongói Demokratikus Köztársaság) területén fekvő gigantikus ökoszisztéma területének kétharmada elpusztul 2040-re. Madagaszkár erdeihez hasonlóan itt is az illegális fakitermelők és a gazdálkodók jelentenek fenyegetést, de mellettük a bányászat és a gerillaháborúzó seregek által okozott pusztítás is jelentős.

9. Gleccser Nemzeti Park

Ezt az amerikai nemzeti parkot az Alpokhoz hasonlóan a globális felmelegedés fenyegeti. Száz éve több mint 150 gleccsert számoltak össze a parkban – 2005-re alig 27 maradt, és 2030-ra várhatóan valamennyi elolvad majd. A jéghideg víz hiányában a park ökoszisztémája drasztikusan megváltozhat. Jelenleg kétszáz vízesésben és több mint 700 tóban gyönyörködhetnek itt a turisták – a tavak közül még csak 131-nek adtak hivatalos nevet.

10. Tádzs Mahal

Dzsahán sah síron túlig tartó szerelmének fehér márványba álmodott megtestesülése India egyik legnépszerűbb turistalátványossága. A hatóságok most a légszennyezés és a tömegturizmus okozta károk miatt mégis a mauzóleum bezárását fontolgatják. A 17. századi épületet húszezer munkás építette 21 éven át, az alapanyagokat ezer elefánt cipelte a helyszínre – évente több mint hárommillió turista látogatja. Várhatóan öt év múlva elzárják a nyilvánosság elől.

A Mental Floss eredeti összeállítását itt találja, szuper infografikákkal.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Nincs veszélyben a Nagy-korallzátony 
A Nagy-korallzátonynak nemcsak ökológiai szempontból nagy a jelentősége: mint az egyik legnagyobb turistalátványosság, Ausztrália számára kiemelten fontos gazdasági tényező is.