Turisták viszonylag ritkán jutnak el Londonnak ebbe a kevésbé turistás, viszont kellemesen élhető szegletébe. Engem első blikkre egy novemberi estén a pesti bulinegyedre emlékeztetett: a Hoxton Square minden oldalán kocsmák, előttük az utcán söröző és beszélgető vendégekkel, az Old Streeten rengeteg hazafelé vagy vacsorázni/bulizni igyekvő, ironikusan (nem)divatosan öltözött huszon-harmincéves, mindenütt tömve a kávézók és éttermek.

 Kiindulópontnak a helyi startupvilág szívcsakráját, az utóbbi években csak Silicon Roundabout néven ismert Old Street körforgalmat válaszhatjuk, mely Hackney és Islington kerületek határán fekszik. Ennek a kerékpárosok számára igen veszélyes felszíni csomópontnak a közelében találjuk London webes cégeinek jelentős százalékát, innét a név. Az Old Streeten keletre indulva egyre mélyebbre hatolunk a hipszterek lakta negyedbe. Remekül lehet például bingózni a szembejövőkön egy "szakáll, karcsiszemüveg, kockás ing, zöld kapucnis kabát" összeállítású tikettel, akár már az első sarokig kiikszelhetünk mindent.

 Itt (az első sarok után) találjuk a Cay Tre vietnami étterem/kávézót, melyet szintén hipszterek és külföldi diákok népesítenek be. Ha még nem ettünk pho levest, érdemes itt kipróbálni, zseniálisan készítik. Amennyiben már megvan a koncepció, eggyel továbbléphetünk a Bun Bo Hue nevű csípős verzióra, melyet citromfűvel és chilivel ízesítenek. Engem a thai csípős hallevesre emlékeztetett (hal helyett marhából persze), bearanyozta az estémet. A Saigon sör 3 és fél decis üvegben 4 font, ami azért még Londonban sem olcsó: sörözni inkább induljunk Hoxton és Shoreditch kismillió kocsmájának egyikébe.

Mi a Red Lionban kötöttünk ki a Hoxton Streeten, mely szerény külseje ellenére gigantikus méretű. A földszinten a kandallóban pattogó tűz fogadott, az első és második emeletek szobái a pesti romkocsmákra emlékeztető erősen retro bútoroktól hemzsegtek, a tetőteraszről pedig remekül nézhe

ttük volna a környéket és a csillagos eget, ha nem szakadt volna éppen az eső. Így inkább maradtunk a kocsma földszintjén és végigpróbáltuk a kiváló csapolt söröket. Ha erre járunk, menjünk be a Hoxton Square felé is, két házzal odébb ugyanis, a Mundy Streeten mindig zseniális graffitik díszítik a falat.

A Hoxton Square túloldalán egy visszafogott portál mögött találjuk London első olyan szexboltját, melyet kifejezetten női vásárlóknak hoztak létre nők. Az idén tizenhat éves Shh! (Psszt!) bolt annyira nőbarát, hogy férfiak egyedül nem is léphetnek be, csak akkor, ha egy nő is van velük. Ízléses, high-end szexcuccokat találunk itt főleg, de persze vannak vicces ajándéktárgyaik is, leánybúcsúra, illetve tartanak mindenféle szexi témájú workshopot, például bondage és felcsatolható segédeszközök használata témakörben.

 Innét északra, a Hoxton vasútállomás után találjuk azt a remek kis vintage butikot, melyről már írtunk korábban, és melynek arculatát egy magyar designer tervezte. A House of Liza kínálatát nem feltétlenül hipszterpénztárcához szabták, ám ha érdekel a hetvenes-nyolcvanas-kilencvenes évek divatja, mindenképpen érdemes megnézni. Vintage archívumában úgy mutatják be az ikonikus tervezők darabjait, mintha múzeum lenne a bolt. Olyan múzeum, ahol a kiállított tárgyak megvásárolhatók.

 Szintén a környéken található — tengernyi más startuppal együtt — a Makie 3D-s babanyomtató cég főhadiszállása. Ide nem sokkal a cég indulása után látogattunk el, és megnéztük a babaworkshopöt. A vásárlók online választhatják meg babájuk arcvonásait, bőrszínét és ruháit, majd a cég minden egyes darabot kinyomtat és kipostáz. Mindenből csak egyetlen darab készül. Személyesen nem tudunk itt vásárolni, csak online, de a Hamleys játékboltban és a Selfridgesben is megtaláljuk kreációikat.

Shoreditchben annyi kávézó van, hogy tényleg mindenki megtalálja a magának valót: itt van például Lady Dinah Cicabirodalma (152-154 Bethnal Green Road), ahol macskák társaságában fogyaszthatunk, ha éppen erre vágynánk. A mi kedvenc kávézónk a Szilícium-körforgalomtól nyugatra (tehát földrajzilag már a szomszédos Islington Clerkenwell városrészében, spirituálisan azonban száz százalékig a hipsztervilágban) található Look Mum No Hands! bringás kávézó (49 Old Street).

 Ez a kávézóval egybeépített bringaszervíz a környékbeli bringások főhadiszállása: van, aki csak egy kávéra ugrik ki, de ebédelni és vacsorázni is lehet viszonylag vállalható áron. Kötelezően önironikus neve magyarul annyit tesz: Nézd, mama, kéz nélkül is megy! Mármint a tekerés. Londonban nem csak a futárok bringáznak: a közlekedésen spórolni vágyó tömegek is mind kerékpárral járnak az irodába, ki öltönyben, ki kiskosztümben. A Look Mum-ba azért inkább a hipszterformák járnak, akik nagyon komolyan veszik a kávéjukat: itt Kees van der Westen Mirage géppel főzött, módosított Anfim őrlőkkel megőrölt, Square Mile márkájú kávét ihatunk. Van tucatnyi kézműves sör is, a frissen csapolt pint-unkkal pedig jó időben a kávézó melletti minikertben üldögélhetünk, ahol a bringatárolás helylimitjét a falra szerelt tárolókkal oldották meg. A szervízben tartanak alap bringajavító kurzusokat is, és különösen népszerűek a nagy bringás sportesemények — Tour, Vuelta, olimpia és a többi — nagyképernyős közvetítései.

A környéken több remek piac is várja ebédidőben street fooddal az irodai dolgozókat - de erről majd egy következő cikkben ejtünk szót.