A Yosemite Nemzeti Parkról írt beszámolónkat szinte rögtön azzal kezdtük, hogy könnyen kimaradhat a nyugati parti autós körútból, ha szorít az idő, és emiatt az ismertebb nemzeti parkokra összpontosítunk. Most még tovább megyünk: két olyan helyet ajánlunk, ahol valószínűleg kevesen állnak csak meg, pedig alig kell kitérőt tenni értük, ha Yosemite felől tartunk Death Valley felé.
Mono Lake – egy holdbéli táj
A Mono-tó egy egészen holdbéli táj látványát nyújtja, ha nem sajnáljuk rá azt a rövid, akár csak egyórás kitérőt, ami alatt megjárható, ha Yosemite felől Death Valley irányába haladunk. A tó legnagyobb érdekessége a South Tufa nevű vulkanikus szoboregyüttes.
Igazából még mindig aktív vulkanikus terület a Mono-tó környéke. Legutóbb ugyan több mint 350 éve volt itt vulkánkitörés, de akkor nem aprózta el a természet: annak a kitörésnek az eredménye a tó közepén található Paoha-sziget is.
Vize rettenetesen sós. Az óceánok vizénél is jóval sósabb, emiatt halak sem élnek benne. Csak egy különleges rákfajta él meg a tóban, a sórák. Ez emberi fogyasztásra persze nem alkalmas, de a madaraknak kitűnő csemegeként szolgál, és ezért híresen jó madármegfigyelőhely a tó. Évente megközelíti a kétmilliót az itt megforduló madarak száma, jelentős részük itt is fészkel.
A Tom Sawyer írója, Mark Twain is említi, és a világ legmagányosabb helyének nevezi a tavat a „Roughing it" című könyvében, amiből 2002-ben Egy önéletrajz vázlata címmel film is készült. Ez ne tévessze meg! Lehet, hogy a hely magányos, de cserébe a látvány is páratlan!
Devil's Postpile National Monument – egy ritka bazaltképződmény
Autóval alig egy órára van a Mono-tótól a Devil's Postpile National Monument, egy viszonylag ritka és különleges bazaltképződmény. Csak emiatt azért ne keljünk útra, mert bármilyen ritka és különleges, Magyarországra is jutott belőle. De ha már erre visz az utunk, és engedi az időbeosztásunk, érdemes legalább egy fél napot rászánni erre a parkra is.
Mivel nem egy felkapott parkról van szó, sokkal zavartalanabb kirándulásra számíthatunk itt, mint Yosemite-ben. A bejárat után nem sokkal már meg is találjuk a névadó, fantasztikus küllemű oszlopos bazaltképződményt. Vulkánkitöréskor több feltétel megléte és együttállása kell ahhoz, hogy ilyen oszlopos szerkezet alakuljon ki. A leghíresebb ilyen látványosság az Óriások útja Észak-Írországban. De nekünk is van ilyenünk: a Balaton-felvidéki Szent György-hegyen a híres bazaltorgonák is hasonló módon születtek, és a Badacsonyon is találunk bazaltorgonákat, csak kevésbé látványosakat.
A Devil's Postpile egyébként szó szerint annyit tesz: az ördög kerítésoszlopainak kupaca. Amiről nekünk orgonasípok jutottak eszünkbe, arról az amerikai telepeseknek a kerítésoszlopok.
A bazaltfaltól egy kb. negyvenöt perces túrával elérjük a Rainbow Fall vízesést, ami a park másik látványossága.
Ha az egész napot a környékre tudjuk szánni, mindenképp érdemes a Mammoth-hegyet jobban bejárni. A környék télen síparadicsomként működik. Kifejezetten mókás, alpesi hangulatú szállodakomplexumokat építettek rá több helyen. Jó szívvel ajánljuk, hogy itt a Mammoth Brewing Company nevű sörfőzdében tankoljanak fel sörkülönlegességekből. Nem fogják megbánni! Az IPA 395-ösük nevét nemcsak azért hasznos megjegyezni, mert nagyon jó az íze, hanem mert a névadója az az autópálya, amiről a sörfőzde felé le kell kanyarodni. Ha ezen autóznak, jusson eszükbe megállni egy jó sörért.