Valószínűleg romantikus hosszú hétvégére vagy soppingolós csajbulira a legtöbbeknek nem a portugál főváros jut eszébe, de határozottan állítjuk: ők tényleg az utánozhatatlanról maradnak le. Nem azt mondjuk, hogy Párizs vagy London elcsépelt, csak annyit, hogy a TAP Portugal rendszeres járataival kihagyhatatlan úti cél Lisszabon. Nemcsak azért, mert az egyik legolcsóbb európai főváros (körülbelül ugyanannyiba kerülnek a dolgok, mint Budapesten), hanem mert gyakorlatilag mindig jó idő van, mert ott a tenger, isteniek a piacok, és iszonyú cuki a helyi villamos.

Három éjszakát töltöttünk nyáron Lisszabonban, jöjjön néhány szubjektív tanács, hova érdemes menni, és hol érdemes pénzt költeni.

1. Romantikus terep

A Largo do Carmo nevű aprócska tér minden lisszaboni útleírásban szerepel, egyrészt, mert a központban, a Barrio Alto negyedben található, és oda érkezik a világhírű lisszaboni lift, a Santa Justa. Másrészt, mert minden létező szempontnak megfelel az önfeledt üldögéléshez. Van (május-júniusban virágzó) élénklila-virágzatú, hűs árnyékot adó lombkorona, van 18. század végi szökőkút, esténként utcazenészek és táncosok, régészeti múzeum, és egykori kaszárnya. A tér egészét asztalok borítják, kávézók és éttermek várják az éhes turistákat, de aki jót akar, ne itt egyen, mert egyrészt iszonyatosan megváratják, másrészt nem igazán finom, amit adnak.

Ez volt a legnagyobb meglepetés, ami bennünket Lisszabonban ért, hogy más mediterrán városokban megszokottól ellentétben itt nem lehet csak úgy beülni bárhová és enni egy jót, a legtöbb ilyen próbálkozásunk rossz élményekkel zárult. Aztán elkezdtünk a TripAdvisorra hagyatkozni, és máris klassz lett az ebéd. A kávé viszont a tér sarkában, egy idős házaspár által üzemeltetett kávézóban tényleg mindent vitt. Olyan sűrű és krémes volt, hogy szinte megállt benne a kanál, hozzá édes aprósüteményt és frissen facsart narancslevet kínáltak. Kötelező állomás a lisszaboni kiruccanáson, úgy lehet megismerni, hogy egy kis pavilon áll előtte, ahol szendvicseket és üdítőket árulnak.

És ugyanezen a téren van a Sapataria do Carmo nevű cipőbolt is, amit akár a kirakaton keresztül is érdemes nézegetni, sőt, az eladó hiperkedves, beenged szájt tátatni az 1904-ben nyitott boltba, ahol a jelenlegi enteriőr megegyezik az ötvenes évekbelivel és kizárólag kézzel készített cipőket árulnak, a legmagasabb szintű minőségben és árban.

2. Városi lift

A teret gyalog és a közel 115 éves Santa Justa lifttel is megközelíthetjük (két útra a jegy 5 euró), utóbbi a város egyik nevezetessége, talán a legismertebb a lisszaboni városi liftek közül, amelyek eredetileg a nagy szintkülönbségekkel megáldott város lakóit szolgálták ki az emelkedőben fáradt térdek enyhítésére. Annyira népszerű turistaszpot ez a lift, hogy mi például képtelenek voltunk kiállni az eszelős hosszú sort, ami folyamatosan előtte kígyózott. Találkoztunk viszont az aljában egy nagyon szimpatikus párossal, akik kertelés nélkül sörre, borra, jointra és kokainra kéregetnek pénzt, ráadásul saját weboldaluk is van, a LazyBeggars (lusta koldusok), ahol PayPalal is kéregetnek, és kifejtik, hogy ők legalább őszinték.

3. Zene

Lisszabonnak kilenc nagy kerülete van, az Alfama nevű a legrégebbi, a központi Barrio Alto és Baixa negyedekből gyalog is megközelíthető. Itt vannak azok a bárok és éttermek, ahol a tradicionális zene iránt elkötelezettek fadót hallgathatnak, gyakorlatilag bármelyik étteremben és napon, élőben. Az útikönyvektől eltérően nem kötelező asztalt foglalni, és ezt a programot tényleg csak azoknak ajánljuk, akik nem riadnak vissza attól, hogy édesbús énekeket hallgassanak melankolikus zseniktől. És ha már zene, akkor a Fnacban érdemes lemezt vásárolni, akár fadóról, vagy bármi másról van szó. Az a legsokoldalúbb lemezbolt a városban.

4. Lanovkán lebegni, robogón robogni

Mi robogót béreltünk, és azzal igyekeztünk az egyel kijjebb eső Belém nevű kerületbe, de a buszközlekedés is kiváló a központból. A robogóbérlést az óvárosi részekre (Barrio Alto és Baixa) nem ajánlom, mert szűkek és meredekek az utcák, ráadásul sok helyen macskakő van, viszont a Tejo folyó mentén délre fekvő Belém vagy az északra fekvő Parque de Nacoes megközelítésére nagyon is alkalmas közlekedési módszer. Utóbbi kerület gyakorlatilag az 1998-as világkiállítás óta létezik, és egyrészt futurisztikus külleme, másrészt a folyó felett haladó lanovkája miatt érdekes (5,9 euró az oda-vissza út). Nagyon meleg napokra viszont nem ajánljuk a drótvasutat, mert irgalmatlan meleg lesz benne, a szellőztetése pedig nincs megoldva.

5. Vegye, egye

Mi hotelben szálltunk meg, így főzésről szó sem esett, de ha valaki megteheti, vegyen az Alvalade Norte piacon halat, rákot vagy egyéb tengeri herkentyűt, és készítse el, mert friss és megfizethető. Akinek nincs konyhája, ahogy nekünk sem volt, próbálja ki a portugál péksüteményeket, és a híres Pastéis de Belém nevű aprósüteményt, ha jót akar. És ha már piac, a keddenként és szombatonként működő bolhapiac, a Feira da Ladra (tolvajok piaca) kihagyhatatlan, ami a 12. század óta létezik, és ahol PlayStationtől kezdve a hagyományos portugál csempéken át a nagyibugyiig mindent lehet kapni.

+1: és akkor még felsorolásszerűen néhány fontos dolog:

a 28-as villamos, ami meredeken felfelé is hasít, és végigjárja a város legszebb részeit (1.2 euró a villamoson, 0.75 a pénztárnál),

az El Ganso nevű bolt, ami spanyol ugyan, de eszméletlen csodaszép cipőket és ruhákat árusít,

a halászok látványa a folyóparton,

a Jardim de Estrela park, ahol bármikor szembejön egy kedves kacsacsalád, és őrülten cuki kávézó áll a közepén, újrahasznosított bútorokkal.

Cikkünk a TAP portugál légitársaság támogatásával készült.