Málta szeptemberben ünnepli a brit uralomtól való függetlenségének ötvenedik évfordulóját, miközben fővárosa, Valletta javában készül Európa 2018-as kulturális fővárosa szerepére. Így került ezúttal az Egy csésze Európa című országokat bemutató sorozat fókuszába a máltai szigetcsoport, ahol kiderült, hogy külön sziget jutott a Joe nevű férfiaknak, és, hogy a máltai lovagok sem voltak szentek, a kalózkodás ugyanúgy a mindennapjaik része volt, mint az elesettek vagy az országhatárok védelme. (A lovagok ma sem szentek, de ez nem itt derült ki.)

A Joe-k szigete

"Ezen a képen a mellettem ülő férfi érdekes, őt úgy hívják, hogy Joe. És ez azért érdekes, mert Máltán szinte mindenkit úgy hívnak, hogy Joe. Itt nem nehéz egy turistának Joe-val fotózkodnia" – kezdte az estét, és egyben a máltai fotóalbuma bemutatását Szederkényi Olga újságíró, az este műsorvezető háziasszonya, aki három vendégével beszélgetett Máltáról múlt héten szerdán a Millenáris Parkban található Európa Pont házában.

Mesélt arról, hogy Valletta utcáján azért találunk alacsony lépcsőfokokat, mert anno ezeket a lovagokra tervezték, hogy merev páncélzatukban is lépkedhessenek rajta. Mesélt Marsaxlokk-ról, a halászfaluról, amelynek kikötőjében több száz színes luzzu ringatózik, és amelyeknek elejére a mai napig ráfestik a gonosz ellen védő ősi szimbólumot, Ozirisz szemét. Aztán szó volt a lovagok templomáról, a kívülről puritán, de belül vakítóan aranyló társkatedrálisról (hogy miért hívják így, ide kattintva kiderül), amelynek padlózata többek között három magyar lovag sírhelyét is rejti. De szóba került az is, hogy Valletta fő utcájában lakik egy igazi márki a családjával, aki egy kisebb összegért cserébe a kastélyába engedi a márki életvitelre kíváncsi turistákat. Nála tavaly mi is voltunk látogatóban, itt bővebben olvashat róla.

Brit gyarmati sors

Az örökletes nemesi címet jelentő márki kifejezést korábban a volt gyarmatokon használták, Málta pedig, korábbi brit gyarmatsorából a mai napig is őrzi a piros telefonfülkéit, a piros postaládákat, közértjeiben a brit marhahús-konzerv kínálatot, és a baloldali közlekedési módot. De a britekhez hasonló az oktatási rendszerük, miszerint ötéves koruktól kezdve járatják a gyerekeket iskolába, és bár a máltai egy arabhoz hasonló, sémi eredetű nyelv, Málta második hivatalos nyelve mégiscsak az angol.

Ezért sokan járnak Máltára angol nyelvet tanulni, még ha ez sokak szerint inkább a szórakozásról szól, mint a tényleges tanulásról. Mondja ezt az egyik hazai utazási iroda mellettem ülő képviselője. Bár ők gyakran szerveznek nyelvtanfolyamokat külföldre, Máltára sosem teszik, a máltai angol nyelvtanfolyamok szerintük a kocsmai angolnál ritkán adnak használhatóbb tudást.

A négylakosú sziget

Aztán szóba került Comino, azország legkisebb szigete, amelynek mindössze négy bejelentett lakosa van. Pontosabban négy és fél, ha a papot is beleszámolják, aki egyébként Gozo szigetéről jár át a helyi kápolnába misézni. Így aztán a mezőgazdaságból élő családon és a sziget egyetlen hotelén kívül inkább csak turistákkal lehet Cominón találkozni.

A gozói sziget ezzel szemben már több érdekességet kínál: megalalitikus korból származó templomokat, csodatévő szobrot rejtő kápolnát, de itt van az az Azúr Ablak nevű sziklaképződmény is, amelynek tetejére a potyogó sziklák és a balesetveszély miatt tilos felmenni - persze sokan ezzel nem törődve, lélegzetelállító fotókat készítenek a tetejéről, és töltenek fel a netre.

A férfiak kopaszak és kaktuszfüge-likőrt isznak

A máltaiak úgy beszélnek, mint az arabok, úgy dolgoznak, mint a britek, és olasz kávét isznak - tartja egy mondás, de Hangya Edina, a Máltai Idegenforgalmi Hivatal budapesti vezetője szerint ez csak csúsztatva igaz: "A munkamorál inkább dél-brit, de a kávéjuk tényleg jó" - utalva arra, hogy a lassabb tempó, a mediterrán életérzés ugyanúgy jellemző a máltaiakra, mint az olaszokra, utóbbiak hatása pedig a máltai gasztronómiában érezhető.

A sorok között körbe is kínálták a máltaiak leveles tésztából készült sós, sajtos süteményét, a rikottával töltött pastizzit - amelyet Máltán úgy árulnak, mint Balatonon a lángost -, és a helyi kólát, a keserű narancsból készült kinnit. De Máltán járva nem szabad kihagyni a nyúlpörköltet - amelyet a mi vasárnapi rántottszeletünkhöz hasonló gyakorisággal és ünnepélyességgel fogyasztanak -, a máltai sült rizst, és az állítólag magyar forralt borra emlékeztető kávéjukat.

Ezt már az este másik vendége, egy Gozo szigetén született férfi javasolta, aki négy éve vezet a Szent István körúton egy Café Jubilee nevű máltai kávézót és éttermet, és aki Málta jellegzetességéhez azonnal a máltai férfiak két tulajdonságát kapcsolta, miszerint a máltai férfiak mind barátságosak és kopaszok. Aldo Mercieca szerint bár italokban inkább az olasz vonalat követik, így aztán rengeteg limoncellot, citromlikőrt isznak, de a kaktuszfüge pálinkára minden máltai ember büszke.

Hol laknak a máltai lovagok?

Na, ezt például nem tudtuk meg, de azt igen, hogy korábban a hit és az elesettek védelmére megalakult lovagok ugyanúgy részt vettek a kalózkodásban, mint az országhatárok megvédésében, és, hogy a mai lovagrendi tagsághoz szükséges követelmények már köszönő viszonyban sincsenek azokkal, amiknek korábban meg kellett felelniük. (A nemesi származás és/vagy a vastag bankszámla még mindig feltétel, a mai magyar lovagok diszkréten kezelt névsora között pedig éppúgy találunk orvosokat és színészeket, mint milliárdos üzletembereket és politikusokat.) Boda Magdolna volt az este utolsó vendége, aki a hétköznapokban máltai könyvek fordításával és üvegfestéssel foglalkozik, és akinek a közeljövőben megjelenő írása a máltai lovagok világát mutatja be.

Magdolna egy Máltán élő ismerősétől kapott képeslapok alapján szeretett bele a kicsi államba még bő tíz évvel ezelőtt, azóta minden évben visszajár Máltára festményeiből kiállítást tartani. De leginkább a helyi emberek vonzzák őt: a máltaiak nyitottsága, a vendégszeretete és közvetlensége az ami visszacsábítja őt minden évben. Azt mondja, ha tehetné, ezt az országot mindenkinek receptre írná fel, krónikus depresszió ellen.

Mi tavaly nyáron jártunk Máltán, tapasztalatainkat Vallettáról ebben a cikkben olvashatja, úti költségekről és a szigetcsoport látnivalóihoz szükséges belépőkről itt írunk, a két kisebb szigetről szóló legérdekesebb tudnivalókat pedig idekattintva találja.

Újabb cikkünk ebben a témában:

Málta a szórakozó nyelvtanulás Mekkája
Máltán mindenhol angolul beszélő környezetben találjuk magunkat, az iskolák pedig tesznek arról, hogy minél többször próbálhassuk ki legújabb nyelvtudásunkat.
Máltai csobbanás Azúr-ablaktól Kék lagúnáig 
Finomhomokos strandokat éppúgy találunk Máltán, mint drámai, sziklákkal tagolt partszakaszokat. Tippjeink úszáshoz, búvárkodáshoz és kiránduláshoz.