Az ország mikroklímája, vagy meleg pólusaként is emlegetik Tarnow városát, amelynek évi középhőmérséklete 8,8°C, így aztán az útikönyvek szerint itt mindig melegebb van, mint Lengyelország bármely más részén. A Tarnow melegen üdvözli nyitószöveg a kezünkbe kapott prospektusban azonban egyből sántítani kezdett, amikor egy decemberi reggelen kijelentkeztünk tarnowi szállodánkból. Háromnapos lengyel utunk utolsó napja ugyanis mintegy ötórás városnézéssel telt mínusz hét fokban, elképesztően metsző északi szélben, és az akkor Németországban tomboló, de Tarnowot is elérő szuperviharban. 

Középkori utcák

Az idegenvezetők szeretik minden város főteréről indítani csoportjuk városnéző programját, bárhol is legyen az, és bármennyit is kelljen miatta gyalogolni, így aztán mi is innen indultunk. A főtér méretében nem nagy, inkább határozottan formás, műemlék épületek övezik, a köztük megbújó reneszánsz stílusban épült, árkádos házak pedig tényleg gyönyörűek. A Ryneket (főtér) nem nehéz kiszúrni, a városháza vaskos harmincméteres tornya messziről is jól látszik, rajta pedig a toronyóra, amely Lengyelország legrégebbi, ma is működő, kézzel kezelhető időmérő szerkezete. 

A főtéren lengyel vendéglők, kávézók kínálják asztalaikat, amiket inkább csak az ablaküvegeken benézve érzékeltünk, de nyáron a főtér szinte minden négyzetmétere megtelik a kiülős, borozgatós hangulattal. Előtte azonban érdemes megnézni a közeli Katedrális Bazilikát, ahol a világ legnagyobb síremléke, a főoltár mögött található 13 méter magas Tarnowski és Ostrogski család kriptája áll, de a bazilika előtt álló II. János Pál pápa szobrát is sokan fényképezik, már csak azért is, mert a legelső, róla készült szobornak számít az egész világon. 

Óriás panorámakép

Tarnow városát a számmisztikusok is szeretni fogják: a 72-es szám valahogy többször is visszatér a hely és épületek méretezésében. A Piactér területe 72 ár, a város mostani területe 72 négyzetkilométer, és a tarnówi bazilika tornya is pont 72 méter magas. A várost egyébként a középkorban 900 méteres várfal vette körbe, aminek nagyon kevés része maradt meg, de ebből láthatunk egy darabot a Katedrális főbejárata mellett, ahol a várfalra a város legrégebbi téglaépülete, a ma múzeumként működő „Mikołajowski Ház" támaszkodik. Aki Lengyelország középkorát miseruhákon, hatalmas portréfestményeken és szobrokon keresztül szeretné megismerni, az itt jó helyen jár.

Persze a tarnowi Helytörténeti Múzeum 43 méter széles Erdélyi Körképét is látni kell, amely igaz csak reprodukció, és nem is teljes panorámakép, de gyönyörű óriásfestmény a magyarok Erdélyért vívott harcjeleneteiről. (Bem József nagyszebeni csatáját ugyanis a magyarok és a lengyelek 1898-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján még 120 méter hosszan és 15 méteres magas képeken láthatták.) 

Bem, akit az égbe temettek

A Krakowska utcán végighaladva látni fogjuk a "Tarnowi magyar sarkot", ahol a lengyel-magyar barátság emlékére állított Székelykaput találjuk majd kopjafákkal, és Petőfi Sándor szobrát, akiről ott található kis teret nyomban el is nevezték. Aztán persze Bem József szülőházának helyén található épületen is ott van az emléktáblája, a közelben lévő egész alakos bronzszobrát is rendszeresen megmutatják a turistáknak, míg a mauzóleuma néhány perces autóútra található a Strzelecki Parkban. 

Bem apó koporsóját a lengyel egyház nem engedte lengyel földbe temetni, katolikus szertartás sem járt neki, mert élete végén a török hadsereg tábornokaként felvette az iszlám vallást. Helyette néhány évtizeddel később hat korinthoszi oszlopra helyezték szarkofágját a városi tó közepére, amelyet tavasztól őszig tavirózsák díszítenek, a körülötte lévő park mindig megtelik sétáló emberekkel. Amikor decemberben arra jártunk, egy lélek sem járt arra, kiderült, hogy a reggel érkező vihar miatt a parkot lezárták, és csak a hatvanfős magyar busz kedvéért nyitották meg néhány fotó készítésére. 

Kökény likőr és zurek

Ahogy egyetlen várost sem szabad elhagyni a helyi gasztronómia kipróbálása nélkül, úgy Tarnow cékla- vagy kovászos savanyúlevesét, a zureket is meg kell kóstolni, de a főfogásként tálalt a lengyel töltött káposztát, a kolbásszal és füstölt hússal megbolondított bigost sem érdemes visszautasítani.

A lengyel-magyar nosztalgikus kapcsolat nemcsak az egytál ételekben, de a süteményekben is tetten érhető: a hortobágyi palacsintánk mintájára káposztával vagy hússal töltött krokiety-t készítenek, szilvalekváros derelyénk helyett pedig sós vagy édes töltelékű pierogokat szolgálnak fel. A szarlotka nevű almás pitéjük pedig a maga nemes egyszerűségében is finom. Mindezek megágyazására a lengyel vendégfogadók szívesen kínálják a tarninowka nevű kökényteájukat és a kökénylikőrt, utalva arra, hogy a városuk neve a tarnowi vár környékén termő kökényből, tarninából származik.

Tarnow hangulatos, középkori emlékeket őrző kisváros mintegy hatórás autóútra fekszik Budapesttől, de jó szívvel ajánljuk, hogy a mikroklimatikus településre indulás előtt, mindenképp nézzenek meteorológiai előrejelzést. Ha pedig tovább követnék Bem József vagy II. János Pál pápa útját, tegyék azt a mágikus Krakkó felé, amelynek tényleg minden pompája szerethető.

Újságírónk a Lengyel Idegenforgalmi Képviselet szervezésében utazott Krakkóba.