Krakkóban decemberben jártunk utoljára, és még a fagyos, szeles időjárás sem vette el kedvünket a sokórás városi túrázástól. Mert a Kis-Lengyelország fővárosának nevezett települést egyáltalán nem véletlenül tartják az egyik leghangulatosabb európai városnak. A belváros pompás épületei, ódon templomai és a középkori városfal emlékei mellett a külső kerületeinek ütött-kopott házfalaival együtt is megvan a maga egyszerű, de szerethető hétköznapi arca.

Krakkó óvárosa

Krakkó óvárosa pont akkora, hogy egy nap alatt kényelmesen bejárható. A főtér környékén gyakran látni turistákkal teli lovas hintókat, akik az óváros, a krakkói erőd vagy Bem József útvonala mentén haladnak egy-egy szervezett túra keretében, míg mások a Kazimierz, egykori zsidónegyedbe igyekeznek. Húsz éve itt forgatták a Schindler listája című filmet, igaz akkor még szürke, múlttól roskadozó házak álltak a környéken, ma pedig a zegzugos utcák, a zsinagógák mellett színes házfalak, fényreklámok, az egykori rituális zsidó fürdőben, a mikvében pedig étterem fogadja a Spielberg-turistákat.

Krakkó főtere a maga 200 x 200 méterével a középkori Európa legnagyobb terének számít, a világ legismertebb útikönyvkiadója, a Lonely Planet pedig tavaly meg is választotta a kontinens legszebbjének. Üljünk be egy kávéra a közelben, gyönyörködjünk a Mária-templom legendásan felemás tornyaiban vagy a Szent Adalbert templom épületében, majd nézzük meg közelebbről is a téren álló, csúcsíves árkádsoros Posztócsarnokot, amely a középkor legnagyobb kereskedelmi pavilonja volt. A Mária-templomban érdemes megnézni Európa legnagyobb gótikus szárnyas oltárát, amit mindennap dél körül nyitnak szét, és azt, ahogy a torony egyik ablakában minden órában egy harsonás jelenik meg, aki néhány dallam megfújása és egy lelkes integető mozdulatsor után kollektív örömöt okoz a templom oldala előtt álló közönségnek.

Krakkó főtere alatt

A krakkói főtéren álló Posztócsarnokon átjutva egy egészen különleges múzeumot találunk a föld alatt. Itt a város teljes múltját interaktív multimédiás felületeken keresztül ismerhetjük meg. A múzeum egy részén az üvegpadlóra a középkori Európa térképét karcolták bele, ahol a város különböző pontjai fölé állva mindenhol más-más hang szólal meg: van ahol a harang zúg, máshol a vásári zsivaj hallatszik, és van, ahol a kikötőkből kifutó teherhajók kürtjét lehet hallani - utalva arra, hogy a XIV. században Krakkó Hanza-szövetségi kereskedő város lett. Ezért aztán a piaci környezetben egy málházós mérlegre állva lemérhetjük, mennyi gabonát ért volna akkoriban a testsúlyunk, vagy hogy ezért később milyen pénzérmék cseréltek gazdát a kofák kezei között.

Minden makett, vitrinbe zárt középkori tárgy, hologram és audiobook arról mesél, milyen volt a középkorban a fallal körülvett Krakkó városa, hogyan égett le a tatárjárás alatt, és hogy hol sétálgathatott később mégis Kopernikusz. A föld alatt aztán az a téves elképzelés is szertefoszlik, miszerint a középkorban eszköz és tudomány hiányában nem építettek utakat. Az ásatások során ugyanis több, rétegzett, döngölt és fával szegélyezett eredeti macskaköves útdarabokra bukkantak, amelynek szerkezetét a múzeumban közelről is megnézhetjük. Elsétálhatunk az aranyművesek és a kovácsok műhelyei mellett, miközben az ólom és só kereskedelemmel foglalkozó boltosok üzleteibe is belebotlunk. Bárhol is járunk, a középkori atmoszféráról mindenhol speciális hangeffektek gondoskodnak.

Járjuk végig a Királyi utat!

Krakkónak ugyanis van egy ún. királyi útvonala, amelyet a korábbi nagyobb ünnepeken a királlyal együtt bejárt a nép. Krakkó óvárosa nem nagy, térképen jól követhető az útvonal. Induljunk a Szent Flórián templomtól, a Barbakánt érintve a városi falak és a Flórián kapu mentén, és amikor a Flórián utcán végighaladva a főtérre (Rynek) jutunk, utunkat a Grodzka utcán folytatva egészen a Királydombig, a Wawelig jutunk. Ezt az útvonalat a fontosabb épületekkel 12 különböző helyen felállított kisebb makettek segítségével a gyengén látók és a mozgásukban korlátozott turisták is végigkövethetik.

A Wawel és az óriás harang

A királyi út utolsó szakaszán, a főtértől elindulva vegyük tehát az irányt Wawel, a lengyel Királyi Palota felé, amely néhány száz méternyi sétára található egy dombon, vörös téglás várfallal körbevéve. A reneszánsz stílusában épült vár hatalmas, a palota mellett pedig a Waweli székesegyház is itt található, amelyben nemcsak az összes lengyel (és közös magyar) király, krakkói püspök és költő sírja található, de az altemplomban a néhány éve repülő szerencsétlenségben meghalt Lech Kaczynski és felesége koporsója sincs elzárva a látogatók elől. A közös szarkofágukon ottjártukkor is több szál friss virág és koszorú volt.

Érdemes felmenni a háromtornyú püspöki katedrális Zsigmond-tornyába, ahol Krakkó óriási harangja áll, amit még I. Zsigmond lengyel király készíttetett a hadsereg fegyvereiből a XVI.században. A tíz tonnás harangot ma már inkább csak az új pápa megválasztásakor használják, a megszólaltatásához pedig legalább tíz ember kell. És mivel a turisták minden nagyobb helyi látnivalónál találnak maguknak szerencsehozó köveket vagy díszítéseket, így aztán itt például a harang nyelvét simogatták egészen fényesre, bízva a szerencséjüket meghozó tulajdonságában.

Wieliczkai sóbánya

Krakkói élménycsomagunkból a várostól alig tíz kilométerre fekvő Wieliczkai sóbányát sem szabad kihagynunk, amely szintén Európa legrégebbi sófőző bányászüzemének számít. Közel hétszáz éven át termelték ki itt a sót, a 327 méteres mélységig lenyúló bányarendszerhez pedig 300 km hosszú járathálózatott építettek ki. Ebből mintegy 3 és fél kilométert turista útvonalnak nyilvánítottak, amely 135 méter mélyre vezet, és közel kétórán át barangolhatunk csoportosan 22 elképesztő szépségű kamrán, sószobrok és tavak mentén.

A bánya talán legérdekesebb része az 500 férőhelyes Szent Kinga-kápolna, amely nemcsak a világ leggazdagabb kialakítású földalatti templomának számít, de a helyiségnek még a legapróbb részletei is kősóból készültek. A föld alatti múzeumban egészen elképesztő, függőleges és vízszintes szállításhoz használt bányagépezetet, eszközöket és öltözékeket láthatunk, miközben gyönyörű tavakat is találunk, amelyet a turisták kedvéért fényjátékkal tesznek még különlegesebbé. A helyszín olyannyira megihleti az idelátogatókat, hogy gyakran tartanak a bánya mélyebb termeiben esküvőket és bálokat, míg egy külön szekcióban a hely egyedi mikroklímáját az allergiások és a légúti betegségben szenvedők élvezhetik. Így aztán érthető, hogy sokan inkább gyógyulni járnak Wieliczkába.

Bár Krakkó nagyjából hatórás autóútra fekszik Budapesttől, ha az egészen kora reggeli órákban indulunk, akkor egy alaposan megtervezett, tematikus városnéző túra és a Wieliczkai sóbánya látogatása szűken ugyan, de belefér egy napba. Mert Krakkó tényleg gyönyörű, kevesen fogják azt érezni néhány óra alatt, hogy a látottakat sikerült elsőre befogadni, így aztán mi már a visszafele tartó úton azt tervezgettük, mikor jöhetünk vissza. Mindenesetre ebben az évben szinte biztos, hogy nemcsak a város középkori hangulata, de II. János Pál pápa emléke és az első világháború századik évfordulója is idecsalogatja majd a turistákat.

Újságírónk a Lengyel Idegenforgalmi Képviselet szervezésében utazott Krakkóba.