Meghatározó pillanat volt Rita életében, amikor egyszer csak ott állt Budapesten lakás és munka nélkül. Éppen az utolsó lépéseken volt túl, mielőtt belekezdett hónapokra vagy akár évekre tervezett ázsiai útjába. „Amikor nem kellett bemennem dolgozni, hirtelen nem tudtam mit kezdeni a szabadságérzéssel. Kellett pár nap, mire hozzászoktam, hogy tényleg azt csinálom, ami jól esik. Néha megfordult a fejemben, hogy mi a fenét csinálok és hogy tényleg ezt akarom-e. Főleg az utazás előtti utolsó napokban" – meséli Rita, aki harmincas évei közepén járva döntött úgy, hogy hátrahagyva addigi életét és személyi asszisztensi munkáját, egyedül nekivág Ázsiának. Élményeiről blogot ír, A sárga ruhás lány néven. Kérdéseinket az első másfél hónap után záporoztattuk rá.

Sokkal kreatívabb ötleteim vannak"

2011-ben járt először Ázsiában és azonnal otthon érezte magát. Jelenlegi listáján Nepál, Kína, Vietnám, Kambodzsa, Laosz, Thaiföld, Burma, Malajzia, Szingapúr, Indonézia, a Fülöp-szigetek és Kelet-Timor szerepelnek; hogy mindezeket mennyi idő alatt járja majd be, nem tudja. Első állomása Nepál volt; ide egy ismerősével együtt érkezett meg október 30-án, ezért az egyedüli utazás első helyszínének a Fülöp-szigeteket tekinti.

Egy dolog hamar feltűnt neki: „Azt vettem észre, hogy amióta kiszakadtam az otthoni megszokott életemből, sokkal kreatívabb gondolataim, ötleteim vannak. Ez nagyon tetszik."

Felmondott és eladta a lakását

Na, de mikor és hogyan pattant ki a fejéből a szikra? „Tavaly márciusban Thaiföldön egy hajón Koh Phangan felé döntöttem el, hogy utazni fogok. A hajó tele volt backpackerekkel, hallgattam a zenét, néztem a naplementét, fújta a hajam a szél: tökéletes pillanat volt. Amolyan igazi hippi-feeling. Akkor azt éreztem, hogy ezt az életet akarom. Elkezdtem tehát álmodozni róla."

Aztán az ötletet tettek követték: felmondott és eladta a lakását. Az útra amúgy nem készült sokat, a legtöbb ideje azzal ment el, hogy el kellett rendeznie az otthoni dolgait: költözés, papírmunkák, vízum, bankszámla, biztosítás, orvos és hasonlók.

Az utazás nem luxus

„Az emberek azt hiszik, hogy utazni sok pénzbe kerül. De szerintem ez nem így van" – írja egyik blogbejegyzésében. Megkértük, fejtse ezt ki egy kicsit bővebben: „Ha sikerül valakinek eljutnia Ázsiába, itt olcsó az élet. A repjegyet is ki lehet fogni olcsón fapados járatok összehangolásával. A szállás vagy ingyen van - ha couchsurfingelsz - vagy 3-5 dollárból kijön. A gyümölcs olcsó, és egy-egy ebéd vagy vacsora maximum ötszáz forintból kijön, ha nem luxusétteremben eszik az ember. A tömegközlekedés szintén nagyon olcsó. Minden szervezés kérdése, és persze egy ilyen utat nem lehet nagy igényekkel kevés pénzből kihozni" – magyarázza.

Ez az utazási forma olyan kényelmetlenségekkel is jár, hogy az embernek gyakran meg kell elégednie a hideg vizes zuhannyal, vagy bele kell törődnie, hogy nincs magánélete, mert tizedmagával osztja meg a szobáját, amiben légkondi nincs csak egy ventilátor zümmög. „Ha az ember képes lemondani a kényelemről és elfogadja a szerény helyi körülményeket, akkor nem fog sok pénzt költeni. Nem vásárolok szuveníreket és felesleges kacatokat sem" – teszi fel a pontot az i-re Rita.

Három országig tervez előre

Ebben a pillanatban nagyjából három országig látja előre a menetrendet: a Fülöp-szigetekről Vietnámba megy, utána jó eséllyel Laosz és Kambodzsa jön. „De ez mindig változik, mert találkozom emberekkel, vagy egyszerűen csak másképp alakulnak a dolgok. Nagyon rugalmas vagyok és a megérzéseimet követem" - mondja. Emellett alaposan tájékozódik soron következő célállomásairól; van nála egy Lonely Planet útikönyv, a neten több dél-kelet-ázsiai utazós csoportnak a tagja, és ott van a többi backpacker is, akik a legfrissebb infókkal látják el úticéljairól.

Az egyedül utazó nő és a biztonság

Állandó kérdés egyedül utazó nők esetében a biztonság: ezért arról is érdeklődtünk, milyen praktikus óvintézkedéseket tesz. „Figyelek a pénzemre és a fontos irataimra. A zsebemben annyi készpénz van, ami épp aznapra kell és onnan költök. Így aki figyeli, az nem látja, hogy elővettem-e a pénztárcámat és ha igen, honnan" - magyarázza. Ha hostelben alszik, olyan szállást keres, ahol van széf a recepción. És hord magával egy lakatot, amivel a szobában el tudja zárni az értékeit.

Ami pedig a személyes biztonságát illeti: „Nem öltözöm kihívóan, nem vonom magamra a figyelmet. Ha valaki tolakodóan közeledik, határozottan lerázom. Kínában egy piacon történt, hogy a kenguruzsebemből nagyon észrevétlen módon akarta egy idős bácsi ellopni a telefonomat egy csipesszel. Időben észbe kaptam és piszkosul leordítottam. Nagy jelenetet rendeztem. Szerintem ő jobban megijedt, mint én. Ezen kívül igyekszem nem sötétben megérkezni helyekre és elhagyatott utcákon nem barangolok sötétben" – sorolja módszereit.

És mindenek előtt nem idegeskedik fölöslegesen: „Hiszek abban, hogy ha valaki folyton azon aggódik, hogy mi baj történhet vele, meg is fog történni a baj. A kulturális különbségeket pedig nyitottan kezelem és nem veszem magamra. Én hiszem, hogy az emberek alapvetően jók."

Néha persze nem egyszerű az egyedül utazás, például, ha lerázhatatlan kéregetők tapadnak rá, de Rita egyelőre élvezi az utat és mindent, ami vele jár. És mi lesz azután? Szeretne majd idővel valami olyan munkát találni, ami utazással kapcsolatos.