Kíváncsi mit tartogat Bulgária az utazóknak a tengerparton túl? Ha szereti a vadregényes természetet és vevő a posztszovjet romantikára, már csomagolhat is! Ha zavarja a szervezetlenség és egy kicsit sem tud nevetni a Macska-jajon, várjon még egy pár évet a látogatással.

Mit ne hagyjak ki semmiképp?

A helyi folklórt!

Elsőre kommersz turistaprogramnak hangzik, de tényleg érdemes megnézni egy néptánccsoportot, főleg, ahol lelkes helyiekből áll össze a csapat. Így igazán őszinte és autentikus élményben lehet része az embernek. A bolgár néptánc – legalábbis amennyire mi megismertük – kifejezetten akciódús, és már abban elfárad az ember, ahogyan a guggolgató, pattogó lábú fiúkat és lányokat nézi.

Persze nekünk könnyű dolgunk volt: tanulmányutunk szervezői gondosan ügyeltek rá, hogy ha valahol öt percnél hosszabb ideig egy helyben ültünk, néptáncműsorral kedveskedjenek nekünk a helyiek. Így aztán utazásunk során bármerre indultunk, mindig néptánccsoportok előadásába botlottunk, láttunk ropni egészen kicsi gyerekeket, kamaszfiúkat, de idősebb nőket is. Szerettük.

A Szófiától 150 kilométerre található, fedett fahídjáról nevezetes Lovech városában leginkább a Varosha negyedet érdemes felfedezni. A festői helyen fekvő, ám összességében nem túl szép – a szocialista építészet remekeivel gazdagon ellátott – városnak ezen a részén szerencsére még a hangulatos, régi terméskő- és faépületek dominálnak. Itt egy Kusturica-filmbe illő kiskocsma, ott egy girbe-gurba sikátor, amott egy jókora faldarab az elhunyt hozzátartozóikra emlékezők falragaszaival beborítva. Különleges élmény erre sétálni.

Egy helytörténeti múzeumot is találunk a negyedben, itt 18. század végén, 19. század elején élt családok lakásainak enteriőrjeiből és a ház alatt található borospincéből ismerhetjük meg a korabeli életet. A negyedből jópár lépcsőt megmászva előbb Vaszil Levszki bolgár nemzeti hős gigantikus szobrával találjuk szembe magunkat, majd tovább folytatva utunkat a várromhoz érkezünk. Ha másért különösebben nem is, a kilátásért mindenképp érdemes feljönni ide.

A Lovechtől 36 kilométerre található Oreshak monostorát, – mely Bulgáriában a legnagyobb –, és a tőle nem messze található kézműves bemutatóközpontot is érdemes megnézni, ahol a kerámiaműveseket és más kézműveseket leshetünk meg munka közben. Ha pedig kellő affinitást érzünk magunkban, ki is próbálhatjuk a népi mesterségeket.

A természet csodáit!

De nemcsak a helyi kultúrában érdemes elmerülni ha már elutazunk ide: az ország természeti kincseire is érdemes pár napot szánni. Hatalmas, érintetlen erdőségekben kirándulhatnak, vagy ahogyan mi tettük, megnézhetik a különleges Devetaki-barlangot és a lenyűgöző Krushuna-vízesést. Előbbi Lovechtől 18 kilométerre fekszik, hatalmas méretei, a mennyezetén található hatalmas ovális nyílások és a benne élő rengeteg denevér miatt nevezetes.

A Krushuna-vízesés a barlangtól 15 kilométerre fekszik, felfedezéséhez kényelmes és stabil cipőre van szükség. Meredek lépcsőkön és megannyi hidacskán nézhetjük meg a legkülönbözőbb szögekből a türkiz medencéket, kisebb vízfolyásokat és a fő attrakciót, a 15 méteres vízesést. Csodálkozás közben azért figyeljenek a lábuk elé, mert a védőkorlátokat sok helyen elnyűtte az idő vasfoga, a karbantartás pedig kimerült némi kreatív drót- és szigetelőszalag-használatban. Mielőtt kedvét vennénk bárkinek is: tényleg fantasztikus látványt nyújt a környék, és érdemes ide eljönni, csak vigyázzunk testi épségünkre.

Mit egyek és mit igyak?

Uborkát minden formában!

Túlzás nélkül állíthatjuk: sopszka saláta nélkül nincs étkezés Bulgáriában. A görögsalátára erősen emlékeztető uborkás-paradicsomos-paprikás-hagymás-juhsajtos saláta ott volt a reggeli svédasztalon éppúgy, mint ahogyan ott várt már jó előre kikészítve az ebédeknél vagy a vacsoráknál is. Elsőre zseniális, másodikra örül az ember a viszontlátásnak, harmadikra picit egyhangú, negyedikre már nem igazán csúszik. Egyébként nagyon finom, csak az adagolásra figyeljenek oda.

Az uborka másik népszerű felhasználási módja a tarator, vagyis a kapros, joghurtos, fokhagymás uborkaleves. Szerencsére csak egyszer kóstoltuk, így továbbra is határozottan kedveljük ezt a fogást. Amilyen könnyű és hűsítő az előétel és a leves, olyan nehéz a főétel és a desszert. Főfogásként a Balkánon mindenütt előforduló grillezett darált húsos ételek dominálnak, édességként több helyen is a levestésztából készült, túróval töltött mennyei kalóriabombába, a burekbe futottunk bele.

Töményet!

Egy nagyszerű bolgár lakoma után nincs is jobb mint egy (vagy több) pohár helyi röviditallal, a pálinka helyi megfelelőjével, a rakijával rendet vágni a gyomrunkban. A rakija legtöbbször szilvából, barackból vagy szőlőből készül, alkoholfoka 40 százalék körüli. Nincs finomkodás stampedlispohárral: bárhol ittunk, mindehol vizespohárba öntötték gazdagon.

Aki szeretné kipróbálni a helyi ízeket, Lovechben a Park Hotel Stratesh éttermét javasoljuk, remek kilátással a városra. Itt ettük a legfinomabb sopszkát, és itt döbbentünk le először, hogy az előételt követő jókora adag töltött húsétel után még desszert gyanánt hoztak egy hatalmas kupac csevapot is. Egy szó mint száz, kellemes hely, csak ne ötven fős csoportban érkezzenek, azzal nem nagyon tudnak mit kezdeni.

Oreshakban pedig a Casa Artnál érdemes enni egyet, eltéveszteni biztosan nem fogják, a település legtarkább házát kell keresni. Maga a hely nagyon hangulatos és dizájnos, az étterem mellett hotelt és lakberendezési boltot rejt még az épület.

Hol aludjak?

Ha Lovechre és a környező természeti látnivalókra kíváncsi, a Prezidium Palace jó választás lehet. A TripAdvisor kommentelői szerint ez a legjobb négycsillagos szálloda a városban, de ezzel nem mondanak túl sokat, tekintve, hogy úgy tűnt, ez az egyetlen ilyen. A giccses műantik szobrokat leszámítva egyébként valóban kellemes hotel tágas szobákkal, élénk színekkel, ingyenes wifivel a város főterén.

Oreshak megtekintése után pedig már csak egy kicsit kell tovább utaznunk, hogy Chiflikbe, a helyi Hajdúszoboszlóra érjünk. Egymást érik az itteni termálvízre települt wellness hotelek, ahol egy jót csobbanhatunk a fárasztó nap után. Nekünk a Fairy Hotelhez volt szerencsénk, ahol kicsit ódivatú szobák, ingyenes wifi, kültéri medence és kellemes terasz fogadott. Szobánkból remek kilátás nyílt a környező zöldellő hegyoldalra, ideális volt kipihenni ezt a sokszor kaotikus, mégis szerethető országot.

Újságírónk az M&M Agency utazási iroda európai uniós támogatással megvalósuló tanulmányútján járt Bulgáriában.