Utoljára Ayia Napában és a véget nem érő hosszúságúnak tűnő étkezéseknél, a mezéknél hagytuk abba, és megállapítottuk, hogy a slow food hazája valójában Ciprus. Ezúttal Larnaca, Limassol és Kourion településére kalauzoljuk olvasóinkat. Ha ránk hallgatnak, egyiket sem járják végig szólóban, vannak helyek, melyek tényleg csak egy helyi vezető történeteivel megtámogatva izgalmasak igazán.

Kolostortól a sírra épült templomig

Mielőtt azonban tovább állnánk, térjünk még be Ayia Napa 16. század eleji kolostorába, amit már csak azért is érdemes megnézni, mert dióhéjban ezen keresztül is jól követhető a szigetország rövid kultúrtörténete. A magas fallal körülvett kolostort még akkor építették, amikor Ciprus a Velencei Köztársaság gyarmata volt, majd ahogy megjelentek a törökök, elkergették az összes itt élő katolikus szerzetest és a szigeten mindenhol igyekeztek lerombolni a katolikus templomokat. A kolostor freskóin jól látható, hogy a törökök a festményeken még a szentek száját és szemét is kivésték, hogy a katolikus hitet se szájjal, se szemmel ne lehessen téríteni. Később aztán a kolostor az ortodoxok kezébe került, és bár egy rövid időre elnéptelenedett, a közeli bő vizű forrása miatt egy komplett kis falu épült köré. A kút ma is ott áll a kertjében, ahogy a bejárata előtt az a két fügefa is, amit még a kolostor építésekor ültetettek, és egy 900 éves terpentinfa, amelynek termését Cipruson kenyérsütésre használják. A félig földbe vájt kolostort a története és a hűvöset adó falai miatt is rengeteg turista keresi fel.

A kolostort elhagyva Maria, az idegenvezetőnk hívta fel figyelmünket a templomok közelében található feltűnően sok kávéházra és hangszóróra. A ciprusiak ugyanis igen vallásosak, egy istentisztelet náluk akár 2-4 órán át is tarthat, amit ógörög-bizánci nyelven tartanak és amit a ciprusiak sajátosan "tiszta nyelvnek" neveznek. És bár viszonylag keveset értenek ezekből a misékből, nagyon sok ciprusi fiatal és család megy vasárnaponként templomba, ahol a mise közben a hátsóbb padsorokban beszélgetnek, vagy, ha már unják az egészet, kimennek kávézgatni. A hangszórókon keresztül aztán hallják, hol tart éppen a történet, és ha az áldozás következik, akkor visszamennek az istentiszteletre.

Ayia Napát elhagyva Larnacában már Szent Lázár 10. században épült templomát néztük meg, aki, ahogy Jézus feltámasztotta halálából, egyből a település első püspöke lett. A templomot a város központjában a szent sírja fölé emelték, a szentélyt pedig itt is több képből álló arannyal gazdagon díszített ikonosztázzal választották el a templomhajótól. Az emeletén kialakított széksorok mögött olajfalevelekkel megrakott párnahuzatok feküdtek, amelyeket a családok húsvét után negyven nappal visznek haza, hogy füstölőikben ezeket a megszentelt leveleket égethessék el. A templom kriptájában - érdemes vigyázni lemenetelkor a 170 centis belmagasságra - a kőkoporsó mellett falba helyezett papirostekercseket találtunk, amelyeket a látogatók dugdosnak bele kívánsággal vagy imával tele írva. A kripta falikútjából is sokan kortyolgatnak gyógyító hatása miatt. Van, hogy egészen távoli helyekről jönnek ide és töltik meg palackjaikat, hogy hazavigyék azokat beteg családtagjaiknak.

Sétálóutcától a teveparkig

Amikor május elején a szigeten jártunk, a helyiek között régóta várt, négynapos esőzést vittük a szigetre. És bár Larnakában olykor néhány percre elállt az eső, a pálmafákkal övezett tengerpart mellett haladó sétálóutca azért napfényes időben mégis csak élvezhetőbb program. Ha arra járnak, ezt se hagyják ki. Az utcában éttermek, kávézók váltják egymást, így aztán ebédidőben mi is betértünk egy szuvlakira az Alexander étterembe (isteni grillezett sajtjai vannak, jó szívvel ajánljuk a helyet), és minket is elnyeltek egy kis időre a szuveníres boltokat és egyazon portékákat felsorakoztató mellékutcák.

A délutánt már a Larnakától 25 kilométerre található mazotosi Camel Parkban töltöttük, ahol nemcsak a kameraérzékeny tevéket lehetett rávenni a közös szelfizésre, de a struccokat és a kengurukat is. A szigeten korábban szállításra használták a tevéket, ma Cipruson csak itt találkozhatunk velük, egy helyi család építette számukra a kilencvenes évek végén ezt a nagyobb látogatói farmot. A területén minigolfpályát, a gyerekeknek játszóteret, autószimulátort és gokartot találunk, a ciprusi kávénkat pedig egy külön hűvös teraszon, hízelgő macskák társaságában kortyolgathatjuk el. A tevéket szentjánoskenyérfa terméseivel etethetjük, amit papírzsacskóban árulnak, és ha eleget adunk nekik, még a hátukra is felengednek. Aki pedig úgy érzi, hogy nem bír tovább a hőséggel, az bármikor elvonulhat a park saját medencéjéhez, és elnyúlhat az egyik nyugágyban.

Az első ciprusi civilizáció

Mi utóbbit nem tettük, mert ekkor már annyira szakadt az eső, hogy a buszunkat is le kellett cserélni, mert beázott, ezért inkább tovább álltunk és megnéztünk egy ősi neolitikus kori települést. Khirokitia települését mindössze kétezer évig lakták, és bár lakói megmagyarázhatatlanul hirtelen hagyták el falvaikat, mégis tudják róluk a régészek, hogy mindezt bő négyezer évvel azelőtt tették, hogy az utókor elkezdte volna számítani az idő múlását. A feltárt régészeti hely 1998. óta az UNESCO világörökség része, és ebből az időszakból az egyik legjobb állapotban fennmaradt településnek számít az egész keleti mediterrán régióban. Aki elsőre nem látja benne a fantáziát, az figyeljen a köralapú kunyhók egymás melletti szoros és szisztematikus elhelyezésére, amely bizonyítéka annak, hogy hatezer éve már szervezett közösségben, fallal körülvett területen, kezdetleges társadalomban éltek a ciprióták. Vagy nézzen be a falvakat modellező öt körkunyhó valamelyikébe, ahol kiderül, hogy ez az ősi nép halottait még saját házába, a padló alá temette. A település magaslatra épült, és bár korlát övezi az utat, lapos talpú cipőben ajánlott megközelíteni. A különleges település a hét minden napján látogatható 2,5 euróért cserében.

Ókori színháztól a középkori erődig

Néhány évezreddel későbbi, egész pontosan egy középkori erődöt nézhetünk meg Limassol óvárosában, tovább haladva nyugat felé Larnakától a part mentén, ahol a szállodákat és apartmanházakat eukaliptuszligetek tagolják. Az itt épült középkori erődben vette feleségül Anglia királya, Oroszlánszívű Richárd Navarrai Berengáriát, cellákkal teletűzdelt pincesora pedig azért érdekes, mert még az 1950-es években is börtönként használták. Ma az erőd Ciprusi Középkori Múzeumként működik, és 4,5 eurót kérnek a belépőért. Ha végigjártuk a várat, és a tetejéről is készítettünk néhány fotót Limassol látképéről, akkor sétáljunk a környéken, vagy nézzük meg az óvárosi Agiou Andreou utcát, amely szintén a turistákra rendezkedett be: az apró szuvenírek mellett rengeteg bőrárut kínálnak az üzletek. Persze az utcában szebb napokat is megélt, festéktől megkopott erkélykorlátokat, lehúzott redőnyöket, és számos bezárt üzletetet is találtunk. A közeli Saripolou tér Famagusta nevű éttermébe nemcsak a vasrnapi ebédeket idéző hangulat, de a finom desszertjei miatt is érdemes betérni.

Limassolt elhagyva, Ciprus egyik legszebb építészeti csodája felé vettük az irányt, amelyet egy meredek hegy lábához építettek még az i.e. 2. században. A korábban említett lapos cipőnket itt sem érdemes lecserélni: a Kourion színház a klasszikus félköríves formát kapta, a lelátón az üléseket a kövek jelentik, ezeket kell megmászni, ha egy előadást szeretnénk megnézni. A nyári estéken ugyanis több színházi programnak ad helyet a színpad. Díszletként a csillagos égboltot, hangeffektként pedig a nézőközönséggel szembeni tenger morajlását építik be az előadásba, és még ha ottjártunkkor ebben nem is volt részünk, az elképesztő élményt nagyjából akkor is el tudjuk képzelni. Mindenesetre, ha arra járnak, vigyenek magukkal párnát, amire ülhetnek, mert állítólag közel ugyanannyiért (15 euróért) lehet azokat bérelni, mint a darabra jegyet venni.

Kourion egykor városállamként működött, de a mai régészeti területe nemcsak a római-görög színházáról, de a 2-3. században épült villáinak padlózatáról is híres. Láthatjuk majd, ahogy egy antik fürdőkomplexum alapjai kirajzolódnak, járhatunk a Gladiátorok Háza és Achilles Háza mozaiksorozata felett, de a hatalmas keresztény bazilika maradványai mellett se felejtsünk egy-egy háttérképet lőni telefonunkra, a tengerparti sziklákra néző kilátás tényleg gyönyörű.

Beszámolónk következő részében megmutatjuk, hogy miért olyan híresek a pafosi mozaikok, meglátjuk, hogy Ciprus, nemcsak a közhely szerint számít a szerelem szigetének, és mesélünk arról is, hogy milyen az a Troodos hegy, amelynek tetején délelőtt síelnek, a lába közelében pedig strandolnak.

Újságírónkat Ciprusi Idegenforgalmi Hivatal és a Wizz Air utaztatta.