Ha már bejárták Athént és úgy szippantották be az ókori város hangulatát, ahogy azt az úti könyvek előírják, akkor egy élményt semmiképp ne fosszanak meg maguktól! Mégpedig a tengeri hajózást az apró görög szigetek között. Mi Athénba közvetlenül az Aegean Airlines gépével bő másfél óra alatt értünk az Eleftherios Venizelos repülőtérre, ahonnan a pireuszi Floisvos kikötőjét a zöld elővárosi vasúttal érhettük volna el, ha mondjuk minket nem visznek külön kisbusszal a hotelbe. Mindenesetre az út a reptértől a pireuszi kikötőig egy óra, innen indulnak a személyszállító hajók az Égei-tenger szigetei felé, és a mi hajónk kötelét is itt oldották el reggel nyolckor. A Szaróni-szigetek közül ezúttal hármat ejtettünk útba szinte pont 12 óra alatt.

Ídra, a szamarak szigete

A hajóút legelső állomása a kikötőtől legtávolabbra eső Ídra (Hydra) szigete, ahova nagyjából 11 óra körül érkezett meg a hajónk. Az alig 60 négyzetkilométernyi területű sziget az édesvizű forrásairól kapta nevét, és mivel ezeket a kutakat a huszadik század földmozgásai eldugaszolták, a szigetre ma az ivóvízet hatalmas tankerekkel szállítják a közeli szárazföldről. A szigetre lépre két dologra lesz figyelmes az ember: a szamarakra és a meredek, macskaköves, hegyre felvezető utcákra. A kis szigetről ugyanis minden motoros járművet kitiltottak, közlekedési eszközként a szamarakat és az öszvéreket használják, és a turistákat a kikötőben is egyből erre csábítják.

Az állatokat kettesével kantározzák össze, és bár jellemzően a pár hátsó tagja szeretne hamarabb a célba érni, a hátán utazó turista akkor is látni fogja, hogyan pottyant az előtte bandukoló példány. És ahogy ez megtörténik, a szamarakat vezető ember máris megállítja a karavánt, előveszi a seprűt és a tarisznyáját, és nyomban belesöpri a végterméket. Így aztán senki nem mondaná meg, hogy patások is járják a macsakaköves utcákat, mert tényleg mindenhol tisztaság van. Bár sajnáltuk a szomorú pofaberendezésű, málházott szamarakat, minket is felültettek a hátukra, és hazudnánk, ha azt mondanánk nem volt élmény az a negyed óra, amíg végigjártuk a vedéglátóhelyek nyitott lugasait és a helyes, fehérre meszelt házak szűk utcáit.

Pórosz, a mandulafenyők szigete

A hajó pedig pontosan indul tovább, a kikötőben egy nagy megállítótáblán található órával jelzik az indulás időpontját, még a kiszálláskor érdemes ezt megjegyezni. Az első szigetről visszatérve, beszállás után ebédhez terítettek, a délutáni kávénkat pedig a nyíltterű fedélzet nádfoteleiben, buzuki pengetés és görög népdalok kíséretében kortyoltuk el, de csak azután, hogy minket is rávettek a közös szirtakizásra.

Póroszra alig egy órás hajóúton érünk oda, már messziről látszik a kikötő közel 90 éves fehér óratornya. Az előbbinél még kisebb, sőt fele akkora, de két részből álló (néhány méteres híd köti össsze) szigeten hatalmas píneaerdők, vagyis mandulafenyőerdők terülnek el. Homokos tengerpartot a sziget déli oldalán érdemes keresni, bár jóval kevesebb van, mint Hydra szigetén. Pórosz kikötőjében számtalan taverna, vendéglő, bár és kávézó csalogatja a sétálókat, és bár az egész sziget robogóval egy óra alatt kényelmesen körbejárható, ha a félnapos hajóúton veszünk részt, utóbbira már nincs időnk. A kikötéstől számított 50 perc múlva a hajó ugyanis indul tovább.

Éjina, a pisztáciák szigete

Az utolsó szigetre a kora esti órákban értünk oda, ami a legjobb időpont akkor, ha a sziget legfőbb látványosságát Aphaia templomát naplementekor szeretnénk fotózni. Márpedig leginkább akkor érdemes. Ilyenkor a lemenő nap fényében szinte rózsaszínre változnak a hatalmas, vaskos dór oszlopok, és tényleg elképesztő fotókat lehet ekkor készíteni. Állítólag ez a templom számít az Akropoliszon található Parthenon prototípusának, és tiszta időben láthatjuk azt a képzeletbeli egyenlőszárú háromszöget is, amelyet az athéni Parthenon, a Sounion-foknál található Poszeidón temploma és Aphaia temploma alkot. Ezt hívták az ókorban a háromszög szentségének.

Ezen a szigeten mintegy 75 percre köt ki a hajónk, így aztán egy robogót bérelve vagy a kikötőből menetrendszerűen induló buszok egyikére felszállva, Aphaia istennő temploma mellett érdemes megnézni Szent Nektáriosz hatalmas monostorát is a hegyen, ahol a sziget védőszentjének ezüst urnáját tartják a bejárat közelében. A hívők gyakran odateszik az urnához a fülüket, és állítólag még a mai napig is hallják, ahogy Szent Nektáriosz áldást suttog rájuk.
Másra nagyon nem lesz időnk itt sem, de a két épülethez felvezető, pisztácia- és fügefákkal övezett út a buszból nézve is gyönyörű. Negyed kilós pisztáciát pedig 3-4 euróért mindkét emlékhely bejárata közelében kaphatunk, ahogy teknősbéka emblémával ellátott szuveníreket is, utalva arra, hogy ezen a szigeten vertek először görög pénzérmét, amelynek a hátlapján található teknős különböztette meg azt az athéni pénzérmétől.

A Zeusz szeretőjéről elnevezett szigeten töltött másfélóra után visszaindul a hajó a pireuszi kikötőbe, amelynek tetején még a délutáni órákban hatalmas babzsákokon fekve sütettük a novemberi napsütésben arcunkat, estefelé viszont a tengeren feltámadt hideg szél mindenkit a hajó zárt terébe terelt be. Szinte pontban este 8 órakor, 12 óra hajózás után, három apró görög szigetet magunk mögött hagyva, megláttuk Floisvos kikötő esti fényeit.

Újságírónk a Görög Turisztikai Hivatal és az Aegean Airlines hazai képviseletét ellátó Tensi Aviation szervezésében utazott Athénba.

Újabb cikkünk ebben a témában:

10 felejthetetlen nyári élmény a görög partokon
Szikrázó napsütés, gyönyörű tengerpart, több ezer éves látnivalók, mennyei falatok és a világhírű vendégszeretet csábítja turisták milliót évente Görögországba. De vajon mi az, ami az egyszeri látogatót visszatérő vendéggé teszi? Mutatjuk a példákat.