Lisszabont nem csak egyszerűen látni kell: át kell érezni. "Hazaértem. Minden alkalommal amikor leszáll a repülőgépem Lisszabonban ez a különös érzés kerít hatalmába. Nem ott élek, eddig kizárólag turistaként volt alkalmam ellátogatni Portugáliába, mégis otthonomnak tekintem az országot, ha nem is a szó szoros, inkább átvitt értelmében" – írja az Ongón tavalyi élménybeszámolójában erről a különleges helyről Szombath András.

Instant városnézés a 28-as villamossal

Korábban már mi is javasoltuk itt a Travelón, és ő is azt írja, hogy legegyszerűbben a legendás 28-as villamossal fedezhetjük fel a várost, ha még sosem jártunk itt. "Ha elsőre igazán emlékezetes és maradandó élményt szeretnénk, akkor válasszuk a 28-as villamost, amellyel a lisszaboni dimbes-dombos óváros és az Alfama negyed szűk, kanyargós utcái is felfedezhetők. A Praça do Comércio-n tehát szálljunk fel a villamosra."

 "A Martim Moniz állomástól a Prazeres megállóig utazhatunk vele, átlagosan 7 percenként indítanak szerelvényeket. A végállomásról Prazeres-ről – ami egyébként Lisszabon temetője is egyben – szintén pompás kilátás nyílik az Alcântara-völgyre és kikötőre, a Ponte 25 de Abril hídra, és a portugál vasútállomásra. A 28-as villamos egy igazi hop-on, hop-off járat a maga több mint 30 megállójával, amelyet 37 perc alatt képes teljesíteni. Mivel rendkívül olcsó, nagyon népszerű a turisták körében, nem mindig lehet rá felférni" – figyelmeztet Szombath András.

A villamos útvonalán számtalan turistalátványosság van, az egyik legszebb megálló a São Jorge vár közelében van, Lisszabon hét dombjának egyikén. A vár főbb falait később helyreállították, ma pedig a látogatók élvezhetik a rendkívülien szép kilátást és a számtalan kulturális eseményt, amelyet a várfalak mögött tartanak. A vár után folytassuk utunkat a Miradouro das Portas do Sol-ig, ahonnan lenyűgöző kilátás mellett, koktélok számtalan variációját fogyaszthatjuk a panorámaétteremben és bárban. A 28-as villamossal eljuthatunk még a lisszaboni bolhapiacra is, ahol egyébként a keddi és a szombati napokon kínálják az árusok eladásra szánt feleslegessé vált portékáikat.

Bikinit vigyünk, de felejtsük otthon a magassarkút!

Ha a legfontosabb látványosságokat kipipáltuk, vagy már nem először járunk erre, érdemes belevetni magunkat egyrészt az óceánba, másrészt a helyi életérzésbe a fűszeres csigától kezdve az eldugott kocsmákban felcsendülő szívszaggató fado-muzsikáig. Lisszaboni emberünk, Niki, megosztotta velünk legtutibb tippjeit, hogy merre keressük az autentikus helyeket, a legfinomabb falatokat és a legnagyobb bulikat.

"Amikor Lisszabonba tervezünk utazni, tudnunk kell, hogy nincs fapados Budapestről, de aki emiatt visszaretten, az tényleg egy életre bánhatja" – állítja Niki, aki egy éve él a városban. Az egyik legjobb dolog szerinte, hogy Lisszabon a Tejo folyó partján fekszik, ami pont itt torkollik az Atlanti óceánba, így egy húszperces hévezés után bárki csobbanhat egyet munka vagy városnézés után. "A víz nagyon hideg, de ez a szörfösöket még télen sem érdekli, mert gigászi hullámokat lovagolhatnak meg. Nyáron viszont a negyven fokban semmi nem esik jobban" – állítja.

 A város maga vakítóan fehér, a nyári napsütésben szinte hóvakságot lehet kapni, ahogy egy miradouro-ról nézi az ember a fehérre vakolt házakat. A miradouro kilátóból rálátni a városra, van belőle jópár, mert Lisszabon Rómához hasonlóan hét dombra épült. "Éppen ezért jó kondiban kell lennie annak, aki idejön turistáskodni, mert olyan lejtők vannak, hogy San Francisco a nyomába se ér. Mindez macskakővel kirakva, amit a természeti erők jó csúszósra koptattak, úgyhogy a zanyálás garantált. Magassarkút elfelejti, akinek kedves az élete" – tanácsolja Niki.

Norvég tőkehal, mint nemzeti étel

Azt is megtudtuk tőle, hogy a nemzeti eledel kissé érthetetlen módon a bacalhau, azaz a tőkehal. "Azért vicces, mert ugyan itt a hatalmas óceán, ők ezt egyenesen Norvégiából importálják, leszárítva, besózva. Nem néz ki túl vonzóan a szupermarketben, olyan, mint egy nagy kiszárított rája, és egy napra vízbe kell áztatni, hogy visszanyerje eredeti hal formáját. Amikor pedig ezerféle tengeriherkentyű-recept közül lehet válogatni! Személyes kedvencem a polipsaláta és a csiga. Ez utóbbi jó sós, borsos, hagymás, csak úgy csúszik rá a sör. Tipikusan nyári kaja, és még olcsó is: cirka 5 eurót kérnek egy két emberes adagért. Télen odavoltam a friss és isteni gesztenyéért is, ami köszönőviszonyban sincs az otthonival, hanem omlós és ízletes. Körölbelül 2 euróba kerül egy tucat" – meséli a helyi finomságokról.

 Aki egy vérbeli helyi gasztro-fiesztába akar csöppenni, tanácsos júniusban, Santo Antonio napján, a szardínia ünnepén ellátogatnia Lisszabonba. "Ilyenkor óiási karnevál van a városban reggelig, folyik a pia és mindenki friss szardíniát eszik, amit az éttermek kint sütnek az utcafronton, terjeng az ínycsiklandó illat mindenfelé" – mondja Niki. Persze az sem fog éhen maradni, aki nem különösebben rajong a halakért és tengeri herkentyűkért. Lisszabonban könnyedén találunk nagyon is szárazföldi fogásokat, mint például az arroz de pato-t, azaz a sült kacsás rizst, ami szintén mennyei.

Az éttermekkel kapcsolatban Niki egyetlen tanácsa, hogy messzire kerüljük el a turistacsalogató helyeket. "A kissé barátságtalan külsejű, sötétebb kiskocsmákban isteni kajákat lehet enni, ne féljen senki bemenni. Van egy híresen jó hely, a Barbas a Costa da Caparicán, ami a Tejo túloldalán, az óceánparton van. A tulaj egy nagy feketeszakállas fazon, hatalmas Benfica rajongó, és isteni tenger gyümölcseit kínál jutányos áron. Illetve, amiről nem szólnak a turistakönyvek, hogy virágzanak az illegális konyhák és lakáséttermek, de ezekről tényleg csak az tud, aki itt él. Az illegál kínai legendás, eldugott lakások a kínai negyedben, olcsó és isteni a kaja, egy totálisan szürreális környezetben" – lelkendezik.

Itt mulat még Ditta von Teese is

Esténként mindenki a Bairro Altoba megy mulatni, tegyünk így mi is! "Ez a helyi bulinegyed, ami tényleg elképesztő, bárok mindenütt, de a magamfajta csórók a közértben vesznek piát, mert az olcsóbb, de így sem lógunk ki a tömegből, mert mindenki az utcán áll és vedel. Itt kezdődik az este. Van pár dizsi, ahová alapozás után lehet menni, a Cais do Sodré, vagyis a kikötő közelében található helyek legendásak: az Europa, a MusicBox vagy a Rotterdam. De az én személyes kedvencem a Lux Frágil, Santa Apollóniánál, ami, ha valaki szereti az elektronikus muzsikát, maga a paradicsom" – vázolja Niki az ideális lisszaboni éjszaka kellékeit.

"Három szinten különböző stílusok, kiváló helyi és külföldi dj-k, zenekarok, koncertek. A harmadik szint a tetőterasz, és van egy hatalmas balkon is, ahol a nagy bulik után nézzük a napfelkeltét. Elképesztő, az egész a Tejo partján van közvetlenül, gyönyörű. Szerintem nem csak városi legenda, hogy a tulajdonosok között van Chaterine Deneuve és John Malkovich is. De például Ditta von Teese is nagyon rá van kattanva, sokaktól hallottam, hogy belefutottak egy-egy jobb koncerten. Mit szépítsük: a Lux legenda" – mondja.

 Ha valaki a diszkóknál tradicionálisabb helyen mulatna, térjen be egy fado koncertre. "Ha valaki jó fadót akar, igazit, akkor felejtse el a fado koncertes helyeket, ahol fizetni kell, az szalonfado" – jelenti ki Niki. Az igazit Alfamában kell keresni, eldugott kis helyeken. Ki van írva egy sajtcédulára az ajtóra, hogy 'szerdánként fado'. Ilyenkor többnyire teltház van, mindenki borozgat, vacsorázik, és egyszer csak lekapcsolják a villanyt, ajtót bezárják, se ki, se be, és felcsendül az igazi, tradicionális, szívszaggató fado.

De ha vérbeli nyári fesztiválélményre vágyunk az óceánparton, Lisszabon környékén azt is megkapjuk, ráadásul ingyen. "Egy kicsit kell utazni dél felé, Sines-re. Festíval músicas do Mundo a neve, a kempingezés és a koncertek is ingyen vannak. Dübörög a világzene egy csodás kis óceánparti városkában, és még fizetnünk sem kell érte! Kihagyhatatlan, és ez tényleg nagyon helyi tudást igényel" – meséli Niki.

Még Pamela Andersont is meglincselnék

Bár a fent vázolt képből úgy fest, a portugál fővárosban vidámság van, béke és non-stop árad a szeretet, a focimeccsek idejére előtör a helyiekből a vadállat. "Ha a válogatott, vagy a Benfica játszik, a Bairro Alto és a bárnegyedek szellemvárossá változnak. Viszont minden gólnál úgy érzed, hogy itt a Godzilla, a velőtrázó üvöltésbe beleremeg a Föld. Ja, és ha kedves az életed, ne próbáld egy bárban megközelíteni a pultot, úgy, hogy elsétálsz a tévé előtt. Még Pamela Andersont is meglincselnék szerintem" – tanácsolja.

"Az az elképesztő ebben a városban, hogy tele van titokkal és meglepetésekkel, egy séta közben bármikor belebotolhatsz egy olyan eldugott kis kertbe, bárba, amit még nem ismersz. Állandóan változik és mégis ugyanaz, nem lehet nem szerelmesnek lenni belé. Nekem hamarosan lejár itt a szerződésem az iskolában, ahol dolgozom, és hazamegyek. De a szívemet itt hagyom. Ezért vissza kell majd jönnöm, mert hát hogyan is élhetnék a szívem nélkül, nem?" – teszi hozzá Niki, mi pedig legszívesebben már vennénk is elő a bőröndünket és meg sem állnánk Lisszabonig. Ugye, hogy önök is így vannak ezzel?

Címlapkép: Boti@Indafotó