A viszonylag kicsi, ám szép tájakban és bájos településekben gazdag Szlovéniában barangolva Ljubljana után érdemes meglátogatni a mediterrán Pirant. A földnyelvre épült település, az ország 46 kilométeres tengerpartjának ékköve, szűk sikátoraival, tarka házaival és Velencét idéző harangtornyával. Ottjártunkkor Ljubljanában igencsak szomorkás volt az idő, Piranban azonban szikrázó napsütés fogadott – pont ideális hely arra, hogy a hirtelen jött őszben álmodozzunk róla egy kicsit. Vagy éppen kirándulást szervezzünk ide.

Turistaparadicsom vidéki bájjal

Piran az Adriai tenger partján, a nagy kikötővárostól, Kopertől 10 kilométerre fekszik, de nincs messze Trieszt sem. Ljubljanától 124 kilométerre található, kocsival jól kiépített autópályán másfél óta az út a szlovén fővárosból, busszal kicsivel több mint két óra alatt gyűrhetjük le a távot. Buszjegyet Ljubljana buszpályaudvarán tudunk váltani, és érdemesebb retúrjegyet kérni: amikor négyfős társaságunk először csak oda akart jegyet venni, az hatvan eurót kóstált volna, amikor azonban a retúrjegyek mellett döntöttünk, 80 eurót fizettünk összesen. Megéri tehát előre gondolkodni, ha a buszos megoldást választjuk.

 A buszt vagy az autónkat hátrahagyva – a városi parkolási díjak borsosak, ha a távolabbi, olcsóbb parkolót választjuk, buszoznunk kell, erre készüljünk fel! – érdemes elveszni a kis sikátorok között, hogy átérezzük a hely hangulatát. Bár a turisták körében az egyik legnépszerűbb szlovén település Piran, mégis megőrizte vidéki báját repedező tarka vakolattal, kódorgó macskákkal és utcára teregetett ruhákkal. A központi Tartini tér ugyan tele van éttermekben és kávézókban hűsölő turistákkal, de ez meg sem közelíti az amúgy az öböl túloldalán fekvő Velence turistahadait.

Ám fecsegjenek!

A Tartini tér egykor belső kikötő volt, az Osztrák-Magyar Monarchia idejében töltötték fel. Piran egyébként az egyik legvirágzóbb városa volt a monarchiának, több mint tizenkétezren lakták. Amilyen szedett-vedett némely mellékutca, az ellipszis-alakú Tartini téren éppoly harmonikus épületek sorakoznak. A tér névadója Giuseppe Tartini, Piran 18. századi híres szülötte, aki matematikus, pedagógus, de elsősorban zeneszerző-hegedűművész volt. Őt ábrázolja a tér közepén álló szobor, és az északi oldalon áll szülőháza, amely nem mellesleg a helyi olasz kisebbség székháza is – írja az Utazgato.hu. Kedvenc épületünk a téren a bordóra festett Velencei ház, és ezzel valószínűleg nem vagyunk egyedül.

 A 15. századból származó kis palota velencei stílusban épült, a sarokerkélye és a hármas ablaka különösen gyönyörű. Idegenvezetőnk szerint egy gazdag kereskedő a szeretőjének vásárolta a házat. A tulajdonos Velencével való kapcsolatára utal a homlokzaton ábrázolt oroszlán, és persze a nővel tartott titkos viszonyára utal az alatta olvasható olasz lassa pur dir felirat, ami annyit tesz: 'ám fecsegjenek'.

Képeslap-tájért irány a harangtorony vagy a vár

A Tartini tértől útjelző táblák mutatják az irányt a város védőszentjéről elnevezett Szent György templomba, ami előtt frissítő szellő lengedez – jól jön a nagy melegben, pláne, hogy a templomhoz egy magaslatra kell felkaptatnunk. Bár már innen is jó a kilátás, tovább fokozhatjuk az élményt, ha a harangtoronyba is felmászunk. Egy eurót kell befizetnünk, és már mehetünk is fel a rozoga falépcsőkön. Érdemes a táskánkat a bejáratnál hagyni, mert nagyon szűkös a hely odabent. A fenti panoráma azonban bőven kárpótol.

 Ha még inkább képeslapszerű képeket szeretnénk készíteni, a kanyargós utcákon menjünk fel a domb tetején álló várba. Innen csodálatos kilátás nyílik Piranra, és a tengerre, és a városka egyetlen sík területét is itt találjuk, melyet a helyiek ki is használtak, így jelenleg a vár mögött egy focipálya áll – írja a Wikipedia vonatkozó szócikke.

A legjobb étterem tényleg jó

A várból leereszkedve térjünk vissza a Tartini térre, innen pedig vegyük az irányt a kikötő és a parti sétány felé. A legnagyobb melegben a sétányt leginkább a hangulatos étteremteraszok és a strandolók veszik birtokba, így az embernek kedve támad inni egy jó hideg sört, majd a habokba vetni magát, követve a többiek példáját.

Mivel strandból a kibetonozott városi résznél barátságosabb is akad, mi inkább a sörre szavaztunk itt. A pihenő után tovább sétáltunk a sétányon, majd a bájos sikátorokon át visszabolyongtunk a kikötőig, ahol a Tripadvisor-szavazatok szerint a város legjobb étterme, a Pirat található.

 A kikötőre néző teraszon foglaltunk helyet, kétszemélyes haltálat rendeltünk a ház borával, majd ki-ki egy jó kávéval vagy konyakkal öblítette le az ebédet. Minden nagyon rendben volt, két haltálért, egy liter borért és ásványvízért, két kávéért és két konyakért nyolcvan euró körül fizettünk négyen, ami európai viszonylatban kifejezetetten olcsónak számít.

Piranban nem a strand a legszebb, de jó hogy van

Ebéd után megrohamoztuk a tengerpartot, amiről tudni kell, hogy a főtér és a kikötő felé eső oldalon végig betonozott, és úszómedence-szerűen fém létrákon lehet bejutni a vízbe. Mivel nekünk ennél romantikusabb elképzeléseink vannak a strandolásról, a földnyelv túloldalán található kavicsos partszakasz felé vettük az irányt.

 Elvileg a Szent György templom mögött vezet egy gyalogút, ami közvetlenül a partra visz, gyakorlatilag úgy elkavarodtunk a kis utcák között, hogy egyszercsak a vár mögött találtuk magunkat. Innen már egyszerűbb volt a Fiesa nevű öbölig lesétálnunk, ahol egy vérbeli strandot találtunk búvárbázissal és mindennel ami kell. Romantikusnak végül ez sem volt romantikus, de itt legalább nem a parton korzózókkal küzd az ember a napozóhelyért a betonon.