Az ember nem is tudja eldönteni, hogy a hosszú, átszállásokkal tarkított repülőutakban mi a legrosszabb: maga a repülés az általában szuperkényelmetlen turistaosztályon, vagy az idegőrlő várakozás a csatlakozásra. A Turkish Airlines segít eldönteni a dilemmát: ha Isztambul érintésével repülünk velük, és a csatlakozásunk több mint hat óra múlva indul, ez az időszak pedig reggel 9 és este 6 közé esik, meghívnak egy reggelivel, ebéddel egybekötött városnézésre ingyen! Így már csak a repülőutat kell kibírni valahogy, a két járat közötti várakozás szórakoztatóan telik. Nemrégiben Kuala Lumpurból hazafelé tartva személyesen is volt lehetőségünk kipróbálni a túrát, és azt mondhatjuk, tényleg érdemes csatlakozni.

Városnézés, reggeli, ebéd ingyen

A csapat reggel kilenckor gyülekezik az érkezési oldalon, majd felterelik a népet egy emeletes városnéző buszra, és indulhat a móka. Az első megálló egy kellemes étterem, ahonnan fantasztikus kilátás tárul elénk a Márvány-tengerre. Finom helyi sajtokat, két szelet felvágottat, egy főtt tojást, zöldségeket, teát és kenyeret tartalmaz az ingyenes reggeli. A repülőn felszolgált ételek akármilyen jók is a Turkishnél, nem tudnak versenyre kelni egy földi reggelivel, így nagyon hálásak voltunk a jó falatokért a hosszú út után.

A reggelit követően vissza a buszba, majd miután az idegenvezető egyezteti a világ legváltozatosabb pontjairól érkezett csapattal – nálunk oroszoktól irániakig mindenféle náció képviseltette magát –, kinek mikorra kell visszaérnie a reptérre, indulhat is a városnézés. Nekünk a vasárnapi rövidített program fért bele az időnkbe Kék mecsettel, Bazilika Ciszternával és Tokapi Palotával, de egyébként a különböző napokon különböző programokon lehet részt venni, az adott napi menetrendről az indulás előtt kiosztott térképen lehet tájékozódni.

Vállat, térdet, hajat eltakar, cipőt levesz

Kellemes meglepetés volt, hogy a városközpontban azonnal leparkoltuk a buszt, és gyalogosan nézelődtünk: nincs rosszabb a busz ablakából sóvárogni az elsuhanó város után. Elsőként a Kék mecsetet néztük meg, ahová érdemes térdet és vállat takaró ruhában érkezni, és egy kendőt is magunkkal vinni a hajunk elfedésére. A belépésnél ugyanis szigorúan ellenőrzik a megfelelő viseletet, és ha nincsenek rajtunk a megfelelő ruhadarabok, nézelődhetünk a kétes tisztaságú egyen-műtősköpenyben.

Ha pedig ránk hallgatnak, zokniban és cipőben érkeznek. Belépéskor ugyanis meg kell szabadulni a lábbelitől, a szandálból kilépve mezítláb végigcaplatni a mecseten kevésbé tűnik nyerő ötletnek. Az épületet Ahmet szultán álmodta meg magának abból a célból, hogy mecsete vetekedjen a Hagia Sophia méreteivel, és minaretből se négy, hanem hat legyen neki. A mecset bejáratánál átható lábszag fogadja a turistákat, de a belső tér fantasztikus a kobaltkék iznik csempékkel, festett üvegablakokkal, márvány páhollyal, és a a padlón lévő hatalmas kilimek is bőven kárpótolnak ezért a kellemetlenségért.

A Hagia Sofiában viszont nem kell beburkolózni

A Kék mecsettel szemben magasodó Hagia Sofiára sajnos nem volt időnk, de egy kolléganőnknek már volt szerencséje a helyhez, ő így emlékezik vissza rá. "Lenyűgöző, hogy egy török mecsetben freskókat és mozaikokat találunk. Az irdatlan, kupolás épületet Konstantinusz császár építtette, és azóta leégett-újjáépült, összeomlott-újjáépült, majd Hódító Mohamed mecsetté nyilvánította, és az 1450-es években rendelt hozzá két pár minaretet.

Az épület múzeumként működik, így aztán nem kérik a betérőktől, hogy takarják be a fejüket és a vállukat, és a cipőt sem kell levenni. Ha a főbejárattól keresztülmegyünk, láthatjuk a Madonna és gyermeke mozaikot, és 15.30-ig a galériára is fel lehet menni egy csigavonalas emelkedőn, amelyet eredetileg úgy terveztek meg, hogy egy lovasszekér is fel tudjon rá hajtani. Praktikus, mert folyamatos a turistaáradat fel és le. A legjobb mozaikokat a galériában őrzik. A képek közt megtaláljuk egy Árpád-házi, magyar királylány, Szent Piroska portréját is."

Oroszországból szeretettel

Mi a Kék mecset után a közeli Elsüllyedt Palotához vagy más néven Bazilika Ciszternához siettünk, ahol hangulatos világítás mellett sétálgathattunk az egykori föld alatti víztározóban. A víztározót I. Justinianus bizánci császár építtette 532-ben. A hatalmas termet 336 darab, 8 méternél is magasabb márványoszlop tartja. A legtöbb oszlopot korinthoszi oszlopfő koronázza, kettő azonban az ókori görög szörnyeteg, Medúsza fején nyugszik. A két kőfej eredete máig talány, de arra gyanakodnak, hogy a ciszternát hajdani épületek maradványaiból készítették, így csupán a véletlennek köszönhető, hogy pont ezeket építették be ide. További érdekesség, hogy ez a ciszterna szerepelt az Oroszországból szeretettel című, 1963-as James Bond-filmben is.

A hárem a legjobb

Utolsó állomásunk az ebéd előtt a Tokapi Palota volt. Igaz, hogy csak szűk egy óránk maradt a felfedezésére, de még így is volt értelme beszaladni, hogy a hangulata magával ragadjon, és ha legközelebb visszatérünk a városba, tudjuk, ide mindenképp el kell jönnünk. A palotát II. Hódító Mohamed építtette az 1470-es években azért, hogy az Oszmán Birodalom Adminisztrációs központja legyen. Rengeteg látnivalója van a Ayia Irene Templomtól kezdve a Szent Ereklyék Múzeumáig. Korábban idézett kolléganőnk szerint a Hárem a legklasszabb hely, de ide sajnos nem tudtunk már bejutni.

"A palota aranyozott, női részlege körülbelül négyszáz szobás, ahol több száz nő szigorú hierarchiában élt. A szultán édesanyja, a szultán validé volt a legfontosabb asszony, őt követték a hivatalos feleségek illetve mindazok, akik fiút szültek a szultánnak. Az eunuchok feketék voltak, azért, hogy ha mégis képesek lennének teljesíteni a háremben, és gyerekük születne, kiderüljön.

A falakat sok helyen elképesztő iznik csempék borítják, amelyek az 1600-as évekből származnak, és felbecsülhetetlen értékűek. Perzsa fazekasok készítették, és többek közt azuritkék színnel díszítették, amelyet Perzsián kívül nem ismertek. A híres csempeégető később megsemmisült egy földrengésben" – meséli. Mi csak a palota alatt elterülő városra és a nagy vízre tudtunk egy pillantást vetni a kilátóteraszról, majd random épületekbe beszaladni trónteremtől fegyvergyűjteményig, de még a rohanás ellenére is azt gondoljuk, kár lett volna kihagyni.

A rövid idő ellenére is megéri bemenni a városba

Az ebédet a reggelihez hasonló körülmények között költöttük el. Lencselevessel, salátával, sajtos előétellel, köftével, krumplipürével és rizzsel, illetve mézes süteményekkel kínáltak minket. Nem volt kimagasló gasztronómiai élmény, de rossznak semmiképp sem mondanánk, főleg hogy itt is vendégségben voltunk. Ebéd után a csapat egy része a fűszerbazár és az új mecset felé vette az irányt, mi pedig a reptérre igyekeztünk, hogy estére hazaérjünk Budapestre.

Összességében, bár nyilván még a töredékét sem láttuk annak, amit Isztambul kínálni tud a turistáknak, mégis elégedetten ültünk fel a gépünkre az instant városnézés után. Mindenkit arra tudunk bíztatni, hogy akár szervezett formában, akár egyénileg, de ha lehetősége van rá, menjen ki a városba nézelődni, ahelyett, hogy a reptéren unatkozna. Ha másra nem, arra mindenképpen jó egy ilyen kiruccanás, hogy képet kapjunk róla, mi mindent fogunk tudni megnézni, ha egyszer Isztambul lesz a célállomásunk.