Valletta és szálláshelyünk, St. Julian's felfedezése után a máltai szigetvilág legnagyobb szigetének, Máltának a további látnivalóira is kíváncsiak voltunk. Bár rövidke tartózkodásunk alatt közel sem láttunk mindent, abban biztosak vagyunk, hogy akár egy hetet is el lehetne úgy tölteni a szigeten barangolva, hogy át sem tesszük lábunkat a két másik szigetre, Gozóra és Cominóra. Ez persze súlyos hiba lenne, de hogy miért, azt csak sorozatunk harmadik részében áruljuk el, egyelőre maradjunk a fő szigeten.

Vitorlázás a viharos tengeren

Mivel a máltai városok erődítményekre hasonlítanak, leginkább a városfalon kívülről, megfelelő távolságból néznek ki a legizgalmasabban. Így hát vitorlás katamaránra szálltunk, hogy a nagy vízről is megismerkedhessünk a partvonallal és a fővárossal.

Az erős szél és hatalmas hullámok miatt a programhoz eleinte nem volt túl nagy bizodalmunk, de végül életünk egyik legmenőbb élményét köszönhetjük a hajózásnak, és beláttuk, kár lett volna kihagyni. Igaz, hogy a háborgó tenger miatt az idő nagy részét öblökben töltöttük – a nyílt tengeren töltött hullámvasút-perceket pedig senkinek sem kívánjuk – de így is érdemes volt kihajózni. Ahogyan már írtuk: a parti városok, különösen Valletta, így mutatják meg igazi arcukat.

A hajón fantasztikusan finom tengeri herkenytűkből és friss gyümölcsökből álló ebédet kínált a személyzet, akik közül ketten is magyarok voltak, egyikőjük immáron tizenkét éve a szigeten, erős honvággyal, másikójuk frissen érkezve tele kíváncsisággal és lelkesedéssel. A remek ebéd mellett a hajón kialakított napozóhelyek és a dögös zene is sokat dobott a hangulaton, aki teheti, mindenképp fizessen be egy hasonló kalandra!

Földalatti nekropolisz és a rejtélyes erődváros

Persze a tengeri kirándulás mellett a szárazföldön is rengeteg programot lehet szervezni. Akit a városok érdekelnek, Mdina és Rabat, valamint Marsaxlokk bejárását tervezze bele nyaralásába, akit a természet nyűgöz le, a Kék barlangot látogassa meg kishajóval, aki pedig a régészeti leletek hoznak lázba, Paola felé vegye az irányt!

Ez utóbbi településen látható az időszámításunk előtti 3600-ból származó föld alatti nekropolisz, a Hypogeum. A világ egyik legrendkívülibb archeológiai leleteként tartják számon, így hónapokkal előre le kell foglalni a belépőket. A várólista nagyon hosszú, hiszen naponta csak 80 főt engednek be. Nekünk nem sikerült bejutni, de aki járt itt, azt mondja, megéri időben helyet foglalni.

Mdina, a régi főváros egykoron egy település volt a szomszédos Rabattal, ám az arabok elválasztották őket, Mdinát fallal vették körül, és erődvárossá alakították. Szabályos időutazás a falakon belül sétálni. Főként este érdemes ide ellátogatni, amikor levonulnak a turistatömegek, és a jóformán kihalt, gyönyörűen kivilágított rejtélyes erődvárosban andaloghatunk, miközben denevérek repkednek a fejünk felett.

Ha megéhezünk sem kell elhagynunk Mdinát: a városfalon keressük a Fontanella nevű, roppant hangulatos helyet, ahol a csokoládés süteményeket, és a legendásan finom máltai eperrel készült édességeket vétek kihagyni. A falakon kívül található Rabatban a Szent Pál-katakombák és a Római Villa érdemel említést. Előbbiben föníciai eredetű, majd később ókeresztények által használt katakombákat, utóbbiban egy kis múzeumot, római kori romokat és szobrokat láthatunk.

Halpiac, mint stresszkezelő terápia

Málta nem csak az erődvárosairól, de hangulatos halászfaluiról is híres. Bár ezek többségét maga alá gyűrte a tömegturizmus, a sziget déli részén fekvő Marsaxlokk úgy lett a turisták kedvence, hogy közben megőrizte falusias báját – még a kikötő túlpartján található ipari rondaságok ellenére is. Az öbölben tarka luzzuk, vagyis hagyományos máltai halászcsónakok sorakoznak. A gonosz ellen védő ősi szimbólumot, Ozirisz szemét a mai napig ráfestik a csónakok elejére. A kikötőben napi piacot tartanak, vasárnap a legjobb, mert ezen a napon nem csak szuveníreket, csecsebecséket és ruhákat, de halakat is árulnak.

A piacon végigsétálni felér egy stresszkezelő terápiás gyakorlattal: a helyiekből, azok kisgyerekeiből – babakocsistul természetesen –, kutyáiból, macskáiból, és turistákból álló színes tömeg hihetetlenül lassan hömpölyög. A többséget pedig ez egyáltalán nem zavarja, komótosan nézelődnek, és ha nem megy a sor, hát nem megy, addig is jókat beszélgetnek. Az ember először még dacolna a tömeggel és gyorsítana a tempón, de végül beletörődik, hogy itt ez az élet ritmusa, és rájön, hogy tulajdonképpen tényleg nincs is hova sietnie. Végül tüzetesen megnézi a portékákat, egy helyi nénivel is kedélyesen elbeszélget, majd rájön, hogy tényleg igazán klassz hely ez a Málta.

Homokos öböl és Popeye-falu

Bár már sorozatunk első részében jeleztük, hogy Máltán sokkal inkább egy kirándulós vakációt tudunk elképzelni, mint a napon heverőset, nem vagyunk egyformák. Aki tengerparti nyaralást tervez itt, annak hasznos lehet, merre talál jó strandokat: a kérdés ugyanis nem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A partvonal sziklás öblökkel tagolt, így aki finomhomokos, lassan mélyülő strandra vágyik, érdemes előre tájékozódnia, hogy ne helyben érje a meglepetés.

A legnagyobb és legnépszerűbb homokos strand a Mellieha Bay, de hasonló jellemzőkkel bír a Golden Bay is – mindkettőt a sziget Gozóhoz közelebb eső oldalán kell keresni. Ez a környék főként gyerekekkel érkezőknek lehet telitalálat, resort-jellegű, all inclusive ellátást biztosító szállodákkal, sekély homokos öböllel. Innen pedig a Popeye-falu sincs messze: az egykor filmdíszletnek épült mesebeli kis falu egy világoskék öböl fölött helyezkedik el, számos szórakoztató programot kínálva a gyerekeknek.

Úszás a delfinekkel, buli Paceville-ben

A családi programoknál maradva, a sziget egyetlen aquaparkját, a Splash & Fun-t, és a vele egybeépült Mediterraneo Vízi Parkot is érdemes lehet meglátogatni, ha gyerekekkel érkezünk a szigetre. Előbbiben csúszdákat, dinoszauruszos játszóteret, utóbbiban delflin-, fóka- és papagájshowkat láthatunk. A legnagyobb – és legdrágább – attrakció a parkban, hogy az arra kedvet érzők együtt úszhatnak a delfinekkel.

A tinédzsereket és huszonéveseket a St. Julian's mellett található Paceville várja klubokkal és szórakozóhelyekkel, de van egy olyan gyanúnk, hogy a családi vakáció keretében senki nem fogja elengedni csemetéjét egy ilyen helyre. Fiatalok bulivakációihoz azonban ideális terep – már aki jól érzi magát aligruhás részeg brit tinédzserek között.

Ha a féktelen party helyett egy kellemes étteremben múlatnák inkább az időt, St. Julian's-ben a San Giuliano nevű haléttermet ajánljuk, gyönyörű panorámával a kikötőre. Ha egy jóval kevésbé szofisztikált, ám hatalmas adagokat kínáló helyet keresnek, nem messze térjenek be a Triq San Gorgon a The Scotsman Pubba, ahol embertelen méretű fish and chipset kínálnak 9,50 euróért, hozzá brit és ír sörkülönlegességeket csapolnak, hiszen a gyarmati idők nem is voltak olyan régen.

Sorozatunk harmadik részében kecskét fejünk és sajtot készítünk Gozón, és meglátogatjuk a búvárok és önjelölt fotóművészek közkedvelt célpontját, a dwerjai Kék ablakot. Az első részt itt olvashatja el, ha pedig az utolsóról sem akar lemaradni, szeressen minket a Facebookon, hogy értesülhessen új cikkeinkről.