"Indonéziába érkezni igazi kultúrsokk volt. De nem azért, mert akkora szegénység van, és az emberek a porban fetrengenek - mint ami egy nyugati turistának az első élménye, hanem inkább azért, mert ha még tudod is a helyi nyelvet, tudsz beszélgetni az ott élőkkel, egyszerűen a szavaknak mintha más jelentése lenne. Olyan, mintha egy másik bolygón lennél, egy ufó-országban" - mondta Egyed Péter fotós, aki egy évet töltött el a délkelet-ázsiai szigetországban.

Ösztöndíjjal egy éven át

A fotós akkori barátnőjével együtt az indonéz állam kulturális ösztöndíjával utazott a világ negyedik legnépesebb országába, ahova elmondása szerint ugyanezzel az állami ösztöndíjjal évente húsz-harminc magyar érkezik helyi, tradicionális művészeteket, táncot, zenét, vagy éppen nyelvet tanulni.

Őt ez utóbbi lehetőség érdekelte, de a nyelvtudásának jelentős részére nem az iskolában tett szert. Leginkább utazott, barátkozott, fotózott. Válogatott sorozataiból kiállítás nyílt a Fogasházban, ebben pedig a legendás tűzhányóktól kezdve a kénbányászok mindennapjain át a balinéz táncokig, széles életmódbeli és turisztikai repertoárt mutat be. A képek alapján Indonézia inkább tűnik egy sokszínű kontinensnek, mint egyetlen országnak.

A kultúrák keveredtek

Ez persze nem meglepő, a világ legnépesebb muszlim köztársaságát több mint tizennyolcezer sziget alkotja, ebből körülbelül hatezer lakott sziget. Jáván az ország teljes lakosságénak a fele zsúfolódik össze, Szumátra, Celebesz, Borneó és Új-Guinea tartozik még a legnagyobb szigetei közé. A turistaközpont a Jávától keletre fekvő Bali, az egyetlen hindu többségű sziget, amelyről regények és filmek zengenek ódákat.

A sokszínűségnek történelmi okai is vannak. A hatvanas években Suharto elnök transzmigrációs programot hirdetett, amelynek részeként a túlnépesedett területekről ritkábban lakott tartományokba költöztette az embereket. Így került rengeteg jávai és balinéz család Szumátrára, Borneóra, Celebeszre, és keveredtek még inkább a kultúrák.

Csak pislogtunk, amikor megérkeztünk

Egyed Péter és barátnője az első fél évüket egy jávai nagyvárosban Bandungban töltötték, ahová az ösztöndíj szólt. "Csak pislogtunk, amikor megérkeztünk, semmit nem értettük, és reméltük, majd ha megértünk mindent, akkor jó lesz. Zsúfolt, harmadik világbeli nagyvárosról van szó, meredeken emelkedő népességgel. Nincs várostervezés, minden talpalatnyi földet beépítenek, fehérek ott ritkán fordulnak elő. Ha felszállsz egy buszra, mindenki téged néz. Egy idő után úgy éreztem, innen tovább kell menni, más helyeket is látni." Egzotikus élmény lehet egy turistának Jáván, hogy a fehéreket filmsztárként kezelik. Legalábbis néhány éve még így volt, és ha csak tehették, lefotózkodtak velük.

Az ország további felfedezéséért a fotós motort vett, és fényképezőgépével körbejárta Jávát. Fotózott többek közt a yogyakartai madárpiacon, ahol a legjobb versenygalambért akár többtízezer forintnyi rúpiát is elkérhetnek, de harci kakasok is kaphatók. A szigeten lakók egyik kedvenc hétvégi elfoglaltsága ugyanis a páros galambverseny.

A természeti látnivalók közt az egyik legkülönlegesebb a Bromo vulkáncsoport. Ez egy több százezer éves vulkán kráterében, homoktenger közepén található, ahol három kisebb vulkán közül épp a legalacsonyabb, de az egyetlen aktív tűzhányó. Indonéziában egyébként a fotós elmondása szerint minden más országnál több aktív vulkán van. A Yogyakarta közelében található Merapi a világ legaktívabb vulkánja, utoljára 2010-ben tört ki. Ez négy-öt évente megismétlődik.

Valamiben hinni kell

A Travelón korábban két, világörökségi látnivalót is ajánlottunk Jáván, Jogyakarta közelében. A világ legnagyobb buddhista épülete a sziget középső területén, Yogyakartától 42 km-re található. A hatalmas területű Borobudur felülnézetből állítólag mandala képét adja, de ha helikopter nélkül járjuk be, akkor is ötszáznégy Buddha-szobrot és több mint kétezerötszáz kőfaragást számolhatunk össze. Ez a muszlim többségű ország legnagyobb, buddhista zarándokhelye.

Egyed Péter elmondása szerint az ország törvénye alapján mindenki szabadon gyakorolhatja a vallását, úgy, hogy minden más vallást tiszteletben tart. Egyedül az kötelező, hogy valamilyen vallásban hinnie kell. A hitbeli sokszínűség jegyében a buddhista központtól nem sokkal távolabb Indonézia legnagyobb hindu templomegyütteséhez, Prambananhoz juthatunk el.

Bali az Ízek, imák, szerelmek előtt

Az országbeli utazások során a pár számára nyilvánvalóvá vált, hogy csak akkor kaphatnak közös szállodai szobát, ha azt állítják, hogy házasok, de ezenkívül mindenhol szeretettel fogadták őket. A hátralévő hónapokat az Istenek szigetének is nevezett Balin töltötték még jóval az Ízek, imák, szerelmek regény és film megjelenését övező turistainvázió előtt. Akkoriban a turisták egy jól körülhatárolható helyen gyűltek össze, amolyan siófoki hangulatban.

"Indonézia zárt világ abból a szempontból, hogy mindenki valamilyen művészeti ágat képvisel: zenél, táncol, batikol, ismeri az összes helyi legendát, és ha valahol fesztivál, vagy koncert van, ott mindenki összegyűlik." A helyi emberek nyitottságát tekintve felfedezhetők a különbségek a jávaiak és a balinézek között, mivel az utóbbiak sok fehér embert láttak már, ezért nyitottabbak.

Hamar megismertem a gumi idő fogalmát

"Amikor egy jávai lány megkérdezte, honnan valósi vagyok, és mondtam, hogy Magyarországról, úgy bólogatott, mintha ismerte volna az országot. Kérdeztem, hallottál már Magyarországról, tudod, hol van? Persze - válaszolta - külföldön."

A fotós tapasztalatai alapján Balin ennél érdeklődőbbek az emberek, bár azon túl, hogy hazánkban most hány óra van és mennyire hidegek a telek, nem sok egyebet kérdeztek. "Én viszont nagyon lelkes voltam. Amikor már elég jól tudtam a nyelvet, utánamentem a helyi szokásoknak, ünnepeknek, legendáknak. Minden érdekelt róluk."

A kommunikácóban azon túl, hogy a szavaknak mintha más jelentésük lenne, a másik nehézséget az adta, hogy a helyiek az időt rugalmasan értelmezik. "Hamar megismertem a gumi idő fogalmát. Indonéziában nem illik nemet mondani, ezért ha kérdezed, hogy holnap itt leszel-e, akkor is azt mondja, hogy igen, ha tudja, hogy nem ér rá. A talán tuti nemet jelent. Az a bizonyos keleti nyugalom nem azért ragadt rám, mert annyira szimpatikus volt a helyiek életfelfogása, hogy átvettem volna, hanem mert annyira sok, kiváló alkalmam lett volna felidegesíteni magam, hogy önvédelemből inkább a nyugalmat választottam."

Havi 200 dollárral érdemes kalkulálni

Bali összességében befogadó és vendégszerető hely, a lakhatást, étkezést könnyű megoldani. A hely a magyarok számára is meglehetősen vonzó, mint azt korábbi interjúnkban Szűk Norbert festőművész állította. Ebben az állandó nyári időn kívül a kulturális sokszínűség és az olcsóság is hozzájárul.

"Amikor ösztöndíjas voltam, annak összege havi 60 dollár volt (körülbelül 13,700 forint), abból szerényen el lehet lenni, de ha mondjuk jobb helyen akarsz lakni, vagy kenyeret, sajtot enni, ami ott nem őshonos, akkor sokat kell fizetned. A legalacsonyabb fizetés 30 dollár, abból csak rizsre futja, de egy 100 dolláros fizetés ( 22,800 forint) már jónak számít. Szerintem átlagosan havi 200-zal érdemes készülni. Abból sem leszel nagylegény, de kijöhetsz belőle"- kalkulált a fotós.

Az egy éves ösztöndíj lejárta után a kapcsolatnak vége lett, Egyed Péter ugyanis hazaköltözött, a lány pedig a szigeten telepedett le. A fotós idén azt tervezi, hogy feleségével és fél éves kislányával visszatér majd néhány hónapra Indonéziába, de ott élni hosszabb távon, expatriótaként nem szeretne.