Március közepén gondoltunk egyet, és elrepültünk Madridba, hogy a tél utolsó napjait egy fokkal kellemesebb időjárási körülmények között töltsük el. Egyrészt naivak voltunk, mert azóta eltelt több mint egy hónap, és a tavasz csak az elmúlt hetekben húzott bele úgy igazán. Másrészt viszont hatalmas szerencsénk volt, hogy míg március 15-én az ország nagy része a hóviharral küzdött, mi a napsütött Retiro parkban sétáltunk.

Díszkivilágításban és buliban nagyon jók

A Wizz Air délutáni járatával indultunk neki a spanyol fővárosnak, három órányi repülés után pedig már a Barajas reptér aszfaltján gurult velünk a gép. A központba meglepően könnyedén bejutottunk, az öt eurós reptéri busszal fél óra alatt a Cibelesen találtuk magunkat, ahol azon nyomban el is varázsolt a városháza kivilágított épülete. (A busz egyébként az Atocháig közlekedik, így ha valakinek a szállása arrafelé esik, érdemes még egy megállót fent maradni.) Ahogyan a Puerta del Sol közelében található szállásunkra baktattunk, csupa szépen kivilágított kupolát és középületet láttunk – a kedvencünk a Gran Víát lezáró Metropolis épülete.

Ahogyan közeledtünk a város központi teréhez, a Puerta del Solhoz – itt van a 0. kilométerkő, az itteni óra ütéseire kell szilveszterkor 12 szőlőszemet bekapni, és itt majszolja rendületlenül a bronzszamócát a bronzfáról a bronzmedve – ízelítőt is kaptunk abból, miben jók még a spanyolok a díszkivilágítás mellett: a bulizásban és csajozásban. Repüléstől elgyötörten, hátizsákos turistaként sehol nem szólítottak le még ennyien, mint amikor a Hostal Mattheu nevű szállásunkra igyekeztünk.

Olcsó, szép, jéghideg

Szerencsére nem kellett sokáig keresnünk, a Calle Victoria tényleg csak pár lépésnyire található a Puerta del Soltól. Kicsit aggódtunk, mert a hostel honlapjának fotói túl szépnek tűntek, hogy igazak legyenek, pláne, hogy ketten két éjszakára 59,50 eurót fizettünk összesen, ami azt jelenti, hogy fejenként és éjszakánként 4500 forint körüli összegért laktunk itt. A hostel egy lakóház első emeletét foglalja el, és attól az apróságtól eltekintve, hogy a recepciós lány egy kukkot sem beszélt angolul, meg voltunk elégedve vele.

A folyosó és a szoba is tényleg olyan szép és dizájnos volt, mint azt a képeken láttuk. Igaz, hogy a fürdőszoba egészen miniatűr, de legalább tiszta. Még ingyen wifi is járt a szoba mellé, így szinte tökéletes volt a hely. Azért csak szinte, mert bár fűtöttek, ennek ellenére majd megfagytunk este. Márciusban sajnos még nagyon hidegek tudnak lenni az éjszakák Madridban is. A korábbi vendégek főként a hostel alatt található night club zajaira panaszkodtak, de mi hét közben és főszezonon kívül jártunk itt, így erről nem tudunk nyilatkozni.

Szendvics és sör egy euróért

Bár már jócskán este volt, a szállás elfoglalása után elindultunk felderíteni a várost. Állítólag a helyiek amúgy is csak este tíz után kezdenek egyáltalán a vacsorára gondolni, úgyhogy pont időben voltunk. Nem kellett messzire mennünk, a Calle Mayor 22. alatt megtaláltuk a spórolós turisták mennyországát, a 100 Montaditos nevű kocsma-étterem-kávézó lánc egyik kirendeltségét. A cseppet sem gyorsétteremre, inkább kellemes kocsmára emlékeztető helyen szerdán és vasárnap minden egy euróba kerül szendvicsektől salátákon át a sör korsójáig.

Százféle apró szendvics – innen a hely neve – közül választhatunk, füstölt lazacostól az édes csilimártásos poliposig. Kérésre angol nyelvű menüt is tudnak adni, a rendelésnél pedig biztosan nem lesz nyelvi akadály: egy papírra kell felírni, hogy hányas számú szendvicsből, köretből, italból mennyit kérünk, majd név szerint szólítanak, ha elkészült a rendelésünk. A hely egyébként sem drága, a kávé például mindig egy euróba kerül. Szintén frekventált helyen, a Reina Sofíához közel, az Atochával szemben is van egy ilyen egység.

Reggeli a cukrászdában, ebéd a piacon

Ha már az étkezéseknél tartunk: reggelizni a La Mallorquinában érdemes, ez a Puerta del Sol 8. alatt található. A napolitanas nevű, vaníliás vagy csokoládés krémmel töltött süteményük legendás, és csak 1,10 euróba kerül egy ilyen. Az alsó szinten a pultnál állva ehetünk, a felső szinten pedig asztalhoz ülhetünk, itt azonban csak a pincérek által felszolgált fogások fogyaszthatók. Akik viszont csigalassúak – egy órába telt itt meginnunk egy kávét és enni hozzá pár sütit –, de legalább kedvesek.

Ebédelni a Mercado San Miguel vasszerkezetes piacán érdemes, a tapasok és paellák körülbelül 5 eurónál kezdődnek. A piac ugyan kicsit turistás, de még így is megvan az a bája, ami miatt az ember örökre bele tud szerelmesedni a spanyol piacokba – vagy a piacokba, úgy egyáltalán. Üdítőnek frissen préselt gyümölcslevet igyanak, a desszertért pedig a piaccal szemben található churrosozóba térjenek be. A spanyol finomság nagyon édes, és nagyon eltelít, így egy 4 eurót kóstáló churros menü – 4 churros és egy forró csoki, amibe mártogathatjuk – akár két embernek is elég lehet egy kiadós ebéd után.

Ingyen tapas minden ital mellé

Vacsorára a legendás El Tigre tapas bár-mulatót érdemes felkeresni. A Gran Víával párhuzamos Calle de las Infantas 30. alatt található hely kívülről nem tűnik túlzottan különlegesnek, simán elmennénk mellette. De ha végzünk egy kis anyaggyűjtést az interneten, láthatjuk, hogy ahol csak szóba kerül, ódákat zengenek róla. A környékről már kevésbé – állítólag sok erre a probléma és kevésbé jó a közbiztonság – de mi semmi szokatlant nem tapasztaltunk erre. Az El Tigre nem szép és nem túl barátságos, viszont nagyon olcsó és nagyon jó. Minden ital mellé akkora tapas válogatást kap az ember, hogy nem győz csodálkozni és megenni.

Egy-egy 7 eurós mojito mellé fejenként egy mélytányérnyi paellát vagy patatas bravast kaptunk, tetejükre pedig különböző sonkákkal és húsokkal megpakolt tapasok kerültek. Szék jó, ha hat darab van a helyen, a buli előtt itt vacsorázó és alapozó fiatalok miatt állítólag este tíz-tizenegy után már mozdulni sem lehet, mégis érdemes megnézni. Nem egy kifinomult hely, de van az a helyzet, amikor az ember nem a fine diningra vágyik.

Sorozatunk második részében megtudhatja, mi fér bele nem egész két napba a város látnivalói közül, hol tud spórolni a belépőkön, és hogy hol található a világ egyetlen ördögszobra.